22 esztendővel ezelőtt, amikor vegetárius lettem, úgy néztek rám, mint egy csodabogárra. Manapság már egyre inkább elfogadott a vegetárius életmód.

Ez persze nem azt jelenti, hogy mindenütt tapsikolnak, ha kiderül egy étteremben, hogy nem eszünk húst. De ma már egyre ritkábban látható a pincér arcán a megvető, esetleg a leereszkedő mosoly. Esetleg még ajánlani is tud valamit...

Van kitörés a sült krumpli- rántott sajt-görög saláta háromságából... Megjegyzem az utóbbi időben brutális ecetes zöldségmasszákat tettek elém különböző helyeken görög saláta néven...

Leányom kitalálta, hogy pizzázni szeretne (természetesen hús nélküli pizzát kért) enni, s beültünk egy pizzériába a város főutcáján. Néztem az étlapot és megakadt a szemem a gyömbéres zöldségkrém levesen. Jól hangzik! Odamentem a pultoshoz és kedves mosollyal közöltem, hogy vegetárius vagyok, és szívesen ennék ilyen levest, de nem hogy tojást nem eszem, még azt a levest sem, amely mondjuk húsleves kockával készült. A pultos leányzó becsületére legyen mondva, hátrament és megkérdezte a szakácsot. Nem volt benne leveskocka.  Így rendeltem egy levest.

Majd kisvártatva odajött az asztalhoz a hölgy és közölte, hogy a tejszínhabban, melyet a levesbe tesznek, van tartósítószer. Megnyugtattam, ez ebben az esetben nem akadály...

Gyömbéres zöldségkrém leves volt mandulapehellyel...

Nawesh