Június elején öt napot töltöttünk Madridban. Vegetáriusként...
Bizonyos szempontból könnyű helyzetben voltunk, mert nem szállodában laktunk, hanem kedves barátunknál, aki ösztöndíjjal tartózkodott kint fél évet.
Csütörtök hajnalban, amikor végére megérkeztünk a szállásunkra, Uttam finom spenótos tésztával várt bennünket. Természetesen nem várhattuk /és vártuk el tőle, hogy főzzön ránk. Kitaláltuk, hogy elmegyünk ide-oda enni is.
A szállásunk mellett ki volt írva, hogy vegetáriánus étterem. De Uttam hamar lehűtötte a kedélyeket, hogy drága és bizony húst is adnak. Mert Madridban (Spanyolországban?) a vegetárius étteremekben bizony a legtöbb helyen adnak húst. És még ki is írják, hogy vega étterem, ha már van néhány húsmentes étel. Ezen az elven Magyarország tele van vegetárius éttermekkel, hiszen ma már rengeteg „húsos” étteremben akadnak húsmentes, esetleg kiírva vegetáriánus ételek. Igaz, ezek a legritkább esetben szakadnak el a görög saláta – rántott sajt – rántott camambert áfonyával szentháromságától.
De csütörtök délután azért Uttam elvitt bennünket egy igazi, eredeti vegetárius étterembe, melyet a Krishna-tudatú hívők egy helyi közössége tartott fenn. Ez olyan ebédelő hely volt csak. A pincében kialakítva egy templom, a földszinten pedig az ebédlő. Néhány asztalhoz le lehetett ülni, de a legtöbben a földön foglaltak helyet. Igaz, csak 15-17 óra között tartottak nyitva és csak egyféle menüt árultak. Ilyen kis éttermben ettünk már kassán is, de a legutóbb Pécsett tértünk be egy hasonlóba.
A madridi olyan igazi, indiai volt!!! Rizs, szabji (zöldségpörkölt) édesség, csatni, szóval minden, ami finom és húsmentes. Négy euró volt egy főre az ebéd, de ha a megrakott tálca kevésnek bizonyult, mehettél repetázni. Nagyon finom volt. Ketten szombaton visszatértünk még ide még egy ebédre. A legviccesebb az egyik festmény volt a falon, mely Prabhupádot, a Krisha-tudat nemzetközi szervezetének alapítóját ábrázolta, amint a Vörös téren sétál.
De volt egy kép Jasodáról és a gyermek Krishnáról, melyhez hasonlót láttunk délelőtt a nagy, katolikus katedrálisban is, csak Szűz Máriával és a Gyermekjézussal. Az egyik szakács indiai volt és kiderült, hogy Jaipurból származik. Elmeséltem neki, hogy én is jártam a szülővárosában.
Másnap Toledóba utaztunk s e középkori spanyol kisvárosban szerencsénk volt, mert az egyik sikátorban megtaláltuk (igaz kerestük is) a Madre Tierra-t, egy restaurante vegetariano-t. http://restaurantemadretierra.com/ A spanyolok öntudatos nép és eszük ágában sincs angolul tanulni, s természetesen az étlapon is csak spanyolul írták ki, mit is lehetne enni. Szerencsénkre az egyik pincér beszélt egy keveset angolul és így sikerült kideríteni, hogy miben nincs tojás. Mert itt hús valóban nem volt, de a legtöbb étel azért tartalmazott tojást. Mi pedig azt sem eszünk. Így egy zöldséges pizza, egy zöldségkrémleves és valami fasírt -féle mellett döntöttünk.
Nem egy olcsó étterem, háromunkra 34 eurót fizettünk, de nagyon finom volt minden.
Vasárnap, madridi tartózkodásunk utolsó napján pedig elmentünk egy indiai étterembe. Az egyik utcában láttunk vagy öt indiai, pakisztáni éttermet. Uttam a legjobba vitt el bennünket. Igaz, ez is húsos étterem volt, vegetárius ételekkel. Kétszemélyes tálakat rendeltünk, currys-rizzsel, naan-kenyérrel, háromféle szabjival. Melyhez mango lasszit ittunk.
Boltban talán kétszer jártunk. Egy alkalommal yucca gyökeret vettünk, melyből kedves vendéglátónk varázsolt vacsorát (hasonló íze van a burgonyához), második alkalommal elcsábultunk egy pudingra. A karamellás pudingot üvegben (!) árulják, akkor, mint a mi műanyag vackaink és kettő kerül 1 euróba.... Persze (sajnos) az üveg itt sem visszaváltható...
Ha volt is olyan tervünk, hogy Madridban majd alig eszünk, mert vegaként nem lesz, mit, nos, ez nem jött be...
Uttam blogja
http://varazsszonyeg.blog.hu/
Nawesh
