Dátum: 2010. február 17. szerda, 04:17 Küldte: nawesh
Felhívott az egyik kedves rokonom és szombatra disznóvágásra invitált. Természetesen tudja, hogy vegetárius vagyok. De ezzel a gyenge poénnal igyekezett levenni a lábamról...
Persze megszoktuk, hogy némely családtagunk, vagy ismerősünk nem képes napirendre térni a dolog felett, hogy vegetáriusan étkezünk. Igaz, hogy lassan 22 esztendeje nem ettem húst, de édesanyám még mindig meg-megkérdezi, biztos, hogy ez így marad? Biztos...
Emlékszem, amikor nálunk is disznóvágás volt két hétig elkerültem a szülői házat, mert minden olyan ... rossz volt. Mintha a halál szaga terjengett volna...
Negyedévente, amikor elmegyek véradásra, az orvos minden alkalommal megkérdezi: Még mindig vegetárius? Mintha egy múló betegség lenne, melyből majd csak kigyógyulok... ha sokkolni akarom, csak közlöm vele, hogy a lányom bár nyolc éves, még soha nem evett húst...
A lányom épp a minap kérdezte, hogy mi is az a nagyböjt...
Meséltem neki az Úr Jézusról, arról, hogy negyven napot töltött a pusztában étlen-szomjan és hogy ennek mintájára tartották régen a katolikusok a böjtöt. Felkészülve a húsvéti misztériumra. A lányom egy logikus kérdést tett fel: akkor a kedves rokon miért nagyböjtben vág disznót?
Szóval húshagyó kedd eltelt és elkezdődött a nagyböjt. Az emberiség nagyobb dicsőségére...
Nawesh