Vegetarianizmus? Természetesen. - I. rész

[Parsifal]

Dátum: 2005. október 03. hétfo, 01:05 Küldte: Parsifal

Természet, sokat használt fogalom. A remek sportember és életművész (Kis) Schirilla György így fogalmazta meg "Változz meg szeretetből" című könyvében: "Mi a természet? Minden olyan, amit nem emberi kéz alkotott."

Azt hiszem, ezzel egyetérthetünk. Vagyis Természet alatt értjük a világegyetemet, annak minden részével, a "Föld Anyát" vagy másként "Anya-Természetet", az élőlényekkel, az általunk érzékelt elemekkel (föld, víz, napfény, levegő, stb.), és a Földön kívüli dolgokkal is (kozmosz). Ebben az írásban a természet szó erre vonatkozó jelentését nagy betűvel jelzem, ahogy eddig is tettem, így: Természet.

A természet szó másik jelentése egy adott élőlény viselkedését jelenti, ami a gyermeknél, ugyanúgy, ahogy az állatoknál, még ösztönös, de később a tanult szokások határozzák meg, ezért is mondjuk: "a szokás második természetünkké válik". Az ösztönös, lelkünkből fakadó természet igazabb, mint a szokásból eredő.
Az alábbiakban a "természet" kifejezés jelentéseinek tükrében mutatom be a vegetarianizmus jogosultságát, az emberlény számára való rendeltetését.

Az ember eredendő természete, viselkedése

Azt, hogy az ember természete, ösztöne a növényevésre utal, ez nem lehet kétséges. Minden egészséges, tiszta lelkű gyermek - ki ne tapasztalta volna ezt - undorodik a hústól, és csak fokozatos kényszerítésre szokik rá. Amikor a gyermek állat megölésének tanúja, ösztönös szívfájdalmat érez, vagyis a lelkiismerete tiltakozik a gyilkosság láttán. Ezt a szülők tudják, így ezektől a véres eseményektől vagy távol tartják gyermeküket, vagy a kis ember előbb-utóbb megszokja a sokszor ismétlődő vérengzést. Azonban az eléggé toleráns szülők gyermekük természetére nem kényszerítik szokássá vált viselkedésüket, így azok hús evése nélkül is egészségben felnőnek és élnek, szerencsére erre mindig volt és van is példa.
Sokan azonban a szívükben (lelkükben) örökké élő gyermeket csak felnőtt korukban tudják kibontakoztatni, amikor saját maguk dönthetnek életük további alakulásáról, így a megfelelő alkalom eljöttekor lemondanak a húsevésről.

Mindenkinek a lelkében ott lappang a tiszta, gyermeki lelkület, amit tudnak azok az emberek is, akik az állatok testét élelmezésre akarják használni, így, hogy a vágyuk kielégítésével járó, és számukra jól jövedelmező szokásuknál tartsák a tömegeket, elrejtenek vagy csökkentenek minden olyan eseményt, és hatást, amely nyilvánvalóan a húsevés abbahagyásához vezetne. Így például a városok eldugott részeibe helyezik a vágóhidakat.

Hamarosan következik...

II. rész
Hamis érvek a természetünk ellen
Alapvető szabályszerűség a Természetben
Testi felépítés és történelmi lépések

[Parsifal]

Dátum: 2005. október 11. kedd, 01:05 Küldte: Parsifal


II. rész
Hamis érvek a természetünk ellen
Alapvető szabályszerűség a
Természetben Testi felépítés és történelmi lépések

Hamis érvek a természetünk ellen?

Általában a hús mellett hangoztatnak olyan érveket, például, hogy nélkülözhetetlen anyagokat tartalmaz, így szükségünk van rá. Ha ez így lenne, akkor nem lenne-e ösztönös az első húsevés, szemben az erőltetett, főzött és ízesített húsra való rászoktatással?

"Hiszen gyermekkorunkban a természetes ízlés kívántatta velünk annyira a friss gyümölcsöt, a nyers növényi ételt, hogy a nyers krumplit is kikönyörögtük anyánk keze alól krumplihámozáskor, a nyers tésztába is lopva belecsipegettünk és annyira sajnáltuk a levágott kedves tyúkot, az ércesen kukorékoló büszke kakast, az idétlenül, kedvesen totyogó kacsát, a kés alá került, borzalmasan sivalkodó disznót, hogy nem bírtunk, nem akartunk enni a húsából.
Különben is valahogy nem kívántuk, nem szerettük a húst, inkább a fáról szedett gyümölcsöt, diót, mogyorót kedveltük, ettük - még lopás árán is. (De hát betörtünk lassan, azt kellett ennünk és megszeretnünk, amit elénk tettek.) Sok gyereknél ez az ösztön már nem jelentkezik." /Oláh Andor: Reformkonyha

Embernek való-e az ölés és a húsevés, ha már a gyermek is ennyire írtózik tőle?
Természetesen nem!
A természetünk dönti meg a kitalált "nélkülözhetetlen hús" fogalmát. Stílszerűen, ezen nincs tovább mit rágódni!

Alapvető szabályszerűség a Természetben

Az összes állat a Természetben fellelhető formában fogyasztja táplálékát, mindenféle feldolgozás, sütés, főzés nélkül, nem véletlenül. A Természet nem készített tűzhelyet és tűzzel főtt, vagy sült étel sem terem. Az ember által felfedezett tűzzel történő ételkészítés bizonyos nyersen (természetes formában) ehetetlen anyagokat ugyan ehetőbbé tesz, de ugyanakkor értékteleníti, de legalább is csökkenti a tápértékét az így készített ételeknek, amelyek előbb-utóbb betegségekhez és öröklődő gyengeségek kialakulásához vezet. Mára a tudomány is bebizonyította ezeket a tényeket.

- Jézus beszél a tűz általi ételkészítésről is az Esszénus Béke Evangéliumban.

Testi felépítés és történelmi lépések

Az emberi test felépítése nem a húsevésre mutat. A húsevők vadászok, és dögevők. Önmagában az emberi test az olyan állatok vadászatára, amilyeneket az emberek fogyasztanak, nagyrészt alkalmatlan. A testünk valamennyi szerve között egyet sem találunk ölésre közvetlenül alkalmasat. A fogazat és köröm, ami a ragadozó vadállatoknál az élet kioltására, majd a holttest marcangolására, elfogyasztására is képes, az embernél nincs meg. Az emberi testrészek ellenben kiválóan alkalmasak a növényi részek, leginkább gyümölcsök, dió- és mogyorófélék, gumók és gyökerek, levelek és hajtások beszerzésére, illat és íz alapján való felismerésére, szedésére, evésére. Ezek az állítások tudományos tényként is ismertek, pl. olyan híres természettudósok munkája nyomán, mint amilyen Darwin, vagy Linné, akik egyébként vegetáriánusok voltak.

Az elhangzottakból következtethetünk, hogy az ember és a mai emberszabásúak valószínűleg közös őse számára a növényi anyagok jelentették a táplálékot. A legtöbb mai emberszabású is növényeken él. Az ember első húsevésének oka valószínűleg a növényi táplálékok hiánya volt, vagy pedig a helytelen tanártól való tanulás. Ez alatt azt értem, hogy a gondolkodni kezdő ember láthatta a ragadozó állatok zsákmányolását, és a mögött olyan erőt látott, amire vágyott. Első húsevése lehetett kínkeserves vadászat, de sokkal elképzelhetőbb a dögevés. Egy ideig biztosan nyersen fogyasztotta a halott állat húsát az emberős, ami bár nem volt ínycsiklandozó, el tudta viselni, vagy kényszerűségből, vagy tévedésből. Azonban a tűz felhasználásával, és az intenzív fűszerek alkalmazásával a hús ehetőbbé vált, így alakulhatott ki és terjedhetett el a hús- és főttétel-evés szokása, amely még a mai napig kitartott.

Biztos, hogy az ínséges időkben, amikor növényi élelmet nem talált az ember, a halott állat húsából kinyerhető táperő megfelelt életének fenntartására. Azonban annak természetellenessége folytán nem csak táperőt nyert belőle, hanem számos betegséget, gyengeséget is szerzett. Ez ma is így van.
Manapság adva vannak az élet fenntartására szolgáló növényi táplálékok, és terjednek azok az ismeretek, amelyek tudása ennek felismerését lehetővé teszik. A világ összes ismert és ismeretlen vegetáriánusa egyként mondja:

"Az embernek nincs szüksége húsevésre."

[Parsifal]

Dátum: 2005. október 16. vasárnap, 01:05 Küldte: Parsifal



A vegetarianizmus érzékelése - Lásd meg!

Az emberi szervezet számos érzékszervvel rendelkezik, amelyek adott hatások felismerése, valamint azok helyes megértése révén segítséget nyújthat a helyes döntéseink meghozatalában, így a táplálkozási döntéseket illetően is. Fontos, hogy a táplálékunk életútját, történetét elejétől a végéig ismerjük, érzékeljük, így tudunk csak helyesen dönteni jogosultságáról, avagy helytelenségéről.

Lásd meg!

Az étel látványa nagyon fontos. Amíg a ragadozó, pl. egy róka a nyúlban már annak látványától ételt lát, addig az embernél, a gyermeki, tiszta léleknél egy kedves, csodálatra méltó állatot, egyenlőnek tekintett élőlénytársat. Fel sem merül benne annak megölése, megevése. Az élő, de még a halott nyuszi sem ingerli az ilyen ember, a gyermek étvágyát. A gyümölcsök és más ehető növények látása viszont bármikor ingerli. A megölt állat tűzzel való elkészítésének szokása elviselhetővé tette az egyébként nem ehető anyag pillanatnyi látványát is. Így a valamikor izgő-mozgó nyuszi elfelejtődött, halott teste csak egy nyersanyag lett, a tűz és kés általi készítéstől látványa is megváltozott, szinte felismerhetetlen lett. Ez pedig az ember lelkiismeretét nem ébreszti fel, így a szokások és az éhsége miatt elfogyasztja azt, nem véve figyelembe, hogy nemrég még egy élő állat volt. Álljon meg mindenki, és gondolkozzon el ezen...
A táplálék testi útján az emésztőrendszerből felszívódik, és mivel a hús az emberbe nem való, így méregnek tekintendő.

"Minden ami káros a testnek, az méregnek, ellenségnek számít."
/idézet az Alternatív gyógyászat - Egészséges életmód című könyvből

A halott állat megfőzött, megsütött húsa megmérgezi az azt evő ember testét, amit a kiválasztás próbál eltávolítani. A mindennapi kiválasztás a vizelet és bélsár útján történik. A húsevő embernél mind a kettő undorító látványú és többi érzékünk is így viszonyul hozzá, ez is bizonyítja, hogy a hús tényleg nem ételnek való. Ellenben a vegetáriánus, növényevő emberrel, akinek anyagcsere-végtermékei érzékei által nem elviselhetetlenek, bizonyítva a vegetáliák, növényi ételek embernek valóságát.. Azok a salakanyagok és feleslegek, amelyek a mindennapi kiválasztással nem távoznak, lerakódnak, és terhesek lesznek számunkra, amit a látványunk is tükröz. A pattanások, mitesszerek, zsírlerakódások, korpásodás és sok más testi hiba nem a szépség jelei, inkább elhalványítják azt; ezek nagyrészt a mai természetellenes életmód részét képező húsevés számlájára írhatók.

Kapcsolódó link: A bőröd visszatükrözi szervezeted állapotát - Vegetáriánusan szebb leszel! - 2005. június 01, szerda

A húsevő, vagyis dögevő ember, mivel nem maga "ragadozza zsákmányát", hanem csak eszi azt, így megszabadul az állat életének és halálának számos momentumától, amelyek pedig hatással kellene legyenek döntéseire. Vajon szeretné-e jobban érezni magát az ember, szeretne-e megújulni testben és lélekben? Mentesülni a húsevés káros szokásának következményeitől? Vajon lemondana-e a húsevésről, ha látná magát csinosabban, egészségesebben? Lásd így magad és tegyél is érte!
Vajon, ha az ember saját szemével látná az élő állatot, akár a vadonban, szabadon, békésen legelészve, szökellve, vagy kicsinyeit vigyázva, vagy fickándozva a vízben, vagy inkább a sajnálatos mai állapotok szerint rabságban, szűk helyre bezárva, a természeti elemektől, családjuktól és fajtársaiktól elzárva, kényszerből saját ürülékükben és bűzükben kínlódva, várva az erőszakos találkozásra, a mégis megváltó halálra, felhagyna-e végre a húsevéssel? De ha elég ezekbe csak belegondolni is, és egy szempár...



Hamarosan következik...

IV. rész
A vegetarianizmus érzékelése - Halld meg! - Használd a szaglásod!

[Parsifal]

Dátum: 2005. október 27. csütörtök, 01:05 Küldte: Parsifal



A vegetarianizmus érzékelése
- Fülelj!
- Használd a szaglásod!

Fülelj!

Vajon, ha az ember hallaná azokat a hangokat, amelyek napi, vagy esetében akár több nap utáni legfőbb méregtelenedésekor hallat, és és tudná azok okát, hogy azok nagyrészt a természetellenes életmódjának részét képező húsevő szokásának következményei, és ha a húsevéssel felhagyna, akkor azoktól a gusztustalan hangoktól is megszabadulna, megtenné-e?

Vajon, ha az ember hallaná az állatok bezártság és az emberi beavatkozások miatti kiáltását, az ölés kínkeserves, felzaklató folyamatát, a puskalövés, a késszúrás fájdalmát, az ezek közbeni kétségbeesett, félelemmel teli sírást és nyögéseket, felhagyna-e végre a téves alapokon mindeddig nyúgvó húsevő szokásával? De ha elég ebbe belegondolni...

A húsevő ember az idők folyamán saját lakhelyénél is tartani kezdett állatokat, így biztos volt a húsadagja, szemben a vadászat, vagy dögszerzés bizonytalan kimenetelével. Az állattartás valamilyen bekerítést igényel. Lehet ez terelőkutya, ami olyan betanított kutya, amely az ember közelében tartja az állatokat, és cserében élelmet, ellátást kap. Az az állattartási mód, ahol az állatok a szabad ég alatt lehetnek, többnyire nagy területet bejárva, annyival jobb, hogy így az állatok egészségesebbek lehetnek (jobb nekik), szemben azokkal a társaikkal, amelyek kerítések, rácsok közé zárva, lényegesen kisebb helyen kénytelenek tölteni életüket. A lakhelyek tömörülésével az állatok tartási helyei egyre-inkább beszűkültek, az állattartó telepek és neveldék megjelenésével az állatok már sokszor saját testméretüknél, de igényeiknél sokkal kisebb helyen tartózkodnak. Így kénytelenek a saját anyagcseréjük által kiválasztott salakanyagokban, ürülékükben tűrni.

Ha az állattartás szagjai és bűzei nem is érezhetők sok húsevő (például a városlakók) által , mégis számos, elegendő figyelmeztető orrjelzést kapnak ők is. A hús mérgeinek nap-nap utáni kiválasztása során ugyanis mérhetetlen szagok és bűzök tapasztalhatók. A toalett, a lehelet, a testszag sok mindenről árulkodik. A kellemetlen szagok nagyrészt a húsevés számlájára íródnak.



Schirilla György Vegetáriánuskönyvében az alábbiakra hívja fel a figyelmet: "A húsevő állatok tényleg szeretik a rothadásnak induló szagot... Az, hogy az embernél az égett, sült hús és zsír szagának az "illata" erősen szokványos eredetű, és inkább a hozzá fűzött remények képzelődésétől ered, igazolja, hogy mennyire undorító ez a szag a ruhán! Ha ez a szag az emberre valóban kellemes volna, akkor a ruhán is annak találnánk, pedig közismert dolog, hogy alig van undorítóbb, émelyítőbb szag a ruhába "bevett" pörkölt, sült vagy égett hús és zsír szagánál."

Vajon ha a húsevő ember minden étkezéskor, vagy csak egyszer is érezné azt a szagot és bűzt, ami az állattartással jár, vagy csak a nyers húst kapná egy tányéron, érezvén annak rothadó szagát, vagy felismerné, hogy saját testének orral érzékelhető kigőzölései húsevő szokásából erednek, felhagyna-e végre ezzel a fájdalmas és undorító szokásával? De ha elég ebbe csak belegondolni is...

[Parsifal]

Dátum: 2005. november 05. szombat, 00:05 Küldte: Parsifal



A vegetarianizmus érzékelése - Érezd az igazság ízét!

Az íznek fontos szerepe van a táplálkozásban. Az íz érzése az utolsó lépcső, ahol még dönthetünk, és azt mondjuk valamire, hogy az jó nekünk, hogy egyáltalán megesszük-e. Az ősi, vadabb időkben, amikor az ember húsevésbe kezdett, valószínűleg ugyanúgy, mint most, kellemetlen volt a nyers hús összes vonzata, így a szagok és ízek is, de talán kényszerűségből, talán tévedésből elviselhető volt. Azután jött a tűz és a "fű-szerek" felfedezésse, amelyek az eredeti elviselhetetlen íz elnyomásában hatásosnak bizonyultak, így fenntartották a húsevés szokását. A fűszer, mint azt a neve is mutatja, fű, tehát valamilyen növény, amely intenzív, magában talán ehetetlen (pl. fokhagyma), túl erős ízével a húst mégis ehetőbbé teszi. Az ember tevékenységei, a tűz és a fűszerek úgy látszik eddig elég jól leplezték az igazságot, azt az írtózatos ízt és illatot, amely egyébként gyomorforgató, a halott állat nyers húsáét. Vajon, ha az ember egyszer is megízlelné a nyers hús ízét, ahogy azt az igazi húsevők teszik, végleg lemondana a húsevésről? De ha elég ebbe csak belegondolni...

...akkor, első lépésként tedd meg, amit a világon eddig megszámlálhatatlan ember - rengetegen ismertek - is, követvén egy jó tanítót, vagy saját indíttatásából cselekedvén: lemondani az állatoknak és magunknak is fájdalmat okozó húsevés szokásáról. Ez a lemondás, amely után nincs igazi hiányérzet, mert e döntésünk a Természet törvényén alapul, érzékeink és érzéseinkre támaszkodik, igazi természetünkből ered, és nyomában csupa meglepetés és szépség ér bennünket. Hamarosan folytatjuk...

[Parsifal]

Dátum: 2005. november 13. vasárnap, 00:05 Küldte: Parsifal



Táplálkozási szempontok: Vegetarianizmus és reformétrend (Székely Professzor és Dr. Oláh Andor nyomában)

"Az ember az általa fogyasztott táplálékokat az alábbi három szempont valamelyikére tekintettel választja:

(1) Hagyomány és életmód. Családja és valószínűleg ősei is mindig ettek bizonyos ételeket, és ezért ő is követi példájukat.

(2) Utánzás és szokás. Látja és hallja, hogy mások különböző ételeket esznek, és ez arra ösztökéli, hogy kövesse őket.

(3) Egyéni ízlés. Az ember szeret bizonyos táplálékokat, és erős vágy fejlődik ki benne azok iránt.

Ez mind teljesen rendben lenne, ha az ember szervezete teljes harmóniában lenne a természet törvényeivel, és saját lényével. De manapság az emberiség 90%-a nem egészséges, és ezért vágyaik hajlamosak arra, hogy eltérjenek az egészség törvényeitől. A táplálék kiválasztására az említett három szempont nem megfelelő."

A fenti sorok Edmond Székely "Tudományos vegetarianizmus" című munkájából származnak. A Professzor a 70-es években alkotta könyvét, de kortalan igazságaihoz most sem fér kétség.

A táplálkozásmód megváltoztatása

Idézet a Reformkonyhából (Oláh - Kállai - Vadnai) "Táplálkozásmód-változtatásra van tehát szükség. Mi a célja és eszköze, megvalósulásmódja a reformétrendnek? A reformétrend tartós, szilárd egészséget, kiemelkedő testi és szellemi erőnlétet és teljesítőképességet, kiegyensúlyozott, jó lelkiállapotot és jó közérzetet, ideális testtömeget, hosszú életet tesz lehetővé." ...mindezt erőszak, kegyetlenség nélkül. "(Természetesen a reformétrendet nem önmagában, hanem a természetes életmód egészének keretébe illesztve kell megvalósítani.)

Reformétrendről van szó, mert újítást jelent, táplálkozásunk javítását, étkezési szokásaink megváltoztatását, átalakítását, régi (jelenleg is még fennálló) táplálkozásmódunk hibáinak kijavítását. Miután ezeket a hibákat kielemeztük, felismertük és a változtatás szükségszerűségét és módszerét végiggondoltuk, saját és mások tapasztalatain okulva meg is valósíthatjuk. (Ugyanakkor ésszerű és természetes táplálkozás is ez a reformétrend, bár nem merőben új, hiszen évezredes hagyományai vannak, újabb kísérletekkel, tapasztalatokkal kiegészítve.) Egész lényünket megragadó, magával ragadó indíttatást, ösztönzést kell kapnunk ehhez. Az ösztönző erőt jelentő pozitívum: az egészség, a hosszú, boldog, termékeny, cselekvő, magunk és mások hasznát, üdvét szolgáló élet látomása mint eszménykép, élet- és táplálkozásmód-változtatás által elérendő és elérhető lehetőségét. Platón szerint az erosz annyi, mint fölismerni az ideát és vágyni, törekedni utána minden erőnkkel. Ez az "erotikus" tökéletesedésvágy és fölismerés ad erőt, hogy leküzdjük a megvalósítás közben adódó nehézségeket, akadályokat.

Adódnak - főként kezdetben - nehézségek. Gúzsba kötő előítélet, szorongás, pl.: azt hiszzük, hogy az étkezés minden öröméről le kell mondanunk, megszokott, jó ízeknek kell búcsút mondanunk, a reformétrend - aszkézis. "Nem kell az igazi életörömökről lemondanunk, különösen nem az asztal örömeiről, mert a táplálkozás sokkal élvezetesebb lesz, mint a híres vendéglőkben, ha megértjük a táplálkozás alapfogalmait és helyes választás, összetétel szerint étkezünk." A gasztronómia helyett a gasztrozófiára térünk át. Előbbinek célja, hogy minél ínycsiklandozóbb ételekkel, minél jobban jóllakjék valaki, mindegy, milyen áron, csak a pillanat élvezete számít (és a profit - a szerkesztő). Az étvágy mesterséges fokozásának és bármilyen természetellenes vagy káros étel vonzóvá varázsolásának művészete, az asztal örömeinek középpontba helyezése. A gasztrozófia az étkezés bölcselete. Irtózik minden túlzástól, a falánkságtól és a koplalástól (aszkézistól) egyaránt. Az értelemmel befolyásolt, nevelt ízlés és a természetes ízléssel korrigált értelem érvényesítése a táplálkozásban.

Mit jelent ez?

A reformétrendet ésszerű táplálkozásnak is szokás nevezni. Miért? Ésszerű táplálkozás, mert nem tudatlanul, vaktában, becsapható, elrontott ízlésünkre, ösztönünkre, társadalmi kényszerekre és szokásokra, haszonelvű élelmiszer-ipari propaganda nyomásának engedve esszük azt, amit eszünk - elfojtott természetes ösztönünk, igényünk ellenére -, hanem helyesnek bizonyult hagyományos tudás és tapasztalatok, valamint értékesnek, igaznak bizonyult modern táplálkozástani ismeretek alapján a lehető legegészségesebb étrendet igyekszünk megvalósítani, az ízletességet sem hanyagolva el; azonban a konyhatechnikai módszerek közül is kiválogatjuk az ésszerűeket, amelyek legkevésbé ártanak a tápanyagoknak...inkább az ésszerűségnek, mint az ízlésnek engedve étkezünk. ... " Hamarosan folytatjuk...

[Parsifal]

Dátum: 2005. november 21. hétfo, 13:23 Küldte: Parsifal

Helye van-e bármilyen állati eredetű "terméknek" az emberi táplálkozásban?

Köznapi értelemben a vegetáriánuson olyan embert értünk, aki húst nem, de minden mást eszik. De vajon a "minden másnak" van-e természetes létjogosultsága étrendünkben? Aki egyszerűen és következetesen a szívére, érzékeire és józan eszére hallgat, az felfedezheti, hogy az állati eredetű termékek közül nem csak a húst célszerű elhagynia étrendjéből, hanem a többi állati eredetű anyagot is közelebb kerülve így a természet rendeléséhez, a növényevő emberhez.
Hamarosan:

Madarak tojása
Anyaállatok teje
Méhek méze
Eltitkolt anyagok

[Parsifal]

Dátum: 2005. november 28. hétfo, 00:05 Küldte: Parsifal

Köznapi értelemben a vegetáriánus olyan embert jelent, aki húst nem, de minden mást eszik. De vajon a "minden másnak" van-e természetes létjogosultsága étrendünkben?
Állati eredetű termékek - 1. rész

Aki egyszerűen és következetesen a szívére, érzékeire és józan eszére hallgat (természetes adottságok), az felfedezheti, hogy az állati eredetű termékek közül nem csak a húst célszerű elhagynia étrendjéből...

Madarak tojása az ember étrendjében?

A tojás a mai ember életében alapvető élelmiszernek számít. Sok húsevésről lemondó ember is fogyasztja. Az ember őse valószínűleg fosztogatott fészkeket tojásért, amikor éhsége volt, és gyümölcsöt, gusztusos, rendeltetésének megfelelő növényi étket nem talált.

A tojás rendeltetése: az állat szaporodását (fias) ésvagy tisztulását szolgálja.

Az idők folyamán az ember "kitenyésztette" azokat a tojó állatokat, akik naponta tojnak neki tojást. Gyakorlatilag csak egy tojástermelő gépnek tekinti az állatokat. A húsukért tartott állatokhoz hasonlóan a tojásukért tartottak körülményei is méltatlanok... Ha már veszi az ember a merszet, és elveszi a tojást, hát minimum hálásnak kellene lennie, és méltó, Természetközeli körülményeket biztosítania az állat számára, nem? Nem zavarni rendszeresen, durván beavatkozni életének folyásába, és meddővé válása után hálából nem levágni, hogy aztán a húsevő ember sohasem csillapodó éhségét csillapítsa.

Faludy György: CCCLXXVII. Szonett (Tojásgyár)

"Tojásgyárat először Saint Cathrines-ben láttam. A barakkban, hol ritkás, döglött neonfény rezgett, fehér tyúkok szorongtak sorban, talán négyezren hármasban egy ketrecben. Terpesztett lábbal álltak, hogy a tojás kiessék, s a tartályba lemenjen, hol fölszedik s eladják. A vályúkban mellettük kenőcsös, bő táplálék. "Nem kell sokat temetnünk", magyarázta a gazda, a nagy bűzben s a csendben. A baromfiudvarban nem láttam mást, mint hasznot. De most tűnődve néztem a kegyetlen parasztot, ki elvett a tyúkoktól fényt, mozgást, ágat, mindent, amiért megszülettek. S kérdeztem: a természet hogy nem termelt testükben valami szörnyű mérget, amellyel kiirthatnák mindannyiunkat itt lenn?"

A Természet rendelése a táplálékok nyers formában történő evése, ezt tudjuk. Az emberős ennek megfelelően eleinte nyersen ette a tojást, de feltételezhetően már akkor is rossz íze volt (aki szagolt, vagy ízlelt már nyers tojást, az tudja), ám talán szükségből elviselhető volt. A tűz és a fűszerezés felfedezésével mondhatni ínycsiklandó táplálék lett az egyébként csak szükségből elviselhető tojásból.

Ha ösztönös természetünke hallgatunk, ésvagy a pozitív fejlődést tartjuk szem előtt, akkor nem óhajtunk erőszakot tenni. De hiszen a tojás szerzése sorozatos erőszakos cselekmények láncolata! Az ember rabbá teszi a madarat, aki a kizsákmányoló folyamat végén az életével fizet "kényszerű kedvességéért". Ha átérezzük élőlénytársaink sorsát, akkor a tojás száműzése táplálkozásunkból természetes igényként fog jelentkezni. Ugye azt tanultuk és tanítjuk gyermekeinknek, hogy lopni, elvenni, ami nem a miénk, bűnös cselekedet? Ne vegyük el, ne együk se a tojást, se az állatok életét, mert amit ilyen módon lehet szerezni, abban nincsen köszönet!

- Jézus ide vonatkozó szavai az Esszénus Béke Evangéliumból

Hamarosan következik...

Anyaállatok teje - Méhek méze - Eltitkolt állati eredetű anyagok

[Parsifal]

Dátum: 2005. december 04. vasárnap, 00:00 Küldte: Parsifal



Állati eredetű termékek - 2. rész - Anyaállatok teje?
Köznapi értelemben a vegetáriánus olyan embert jelent, aki húst nem, de minden mást eszik. De vajon a "minden másnak" van-e természetes létjogosultsága étrendünkben?

Aki egyszerűen és következetesen a szívére, érzékeire és józan eszére hallgat (természetes adottságok), az felfedezheti, hogy az állati eredetű termékek közül nem csak a húst célszerű elhagynia étrendjéből...

Állatok teje az ember táplálkozásában?

A tej a mai ember életében szintén alapvető élelmiszernek számít. A vegetáriánusok nagy száma is előszeretettel fogyasztja. Ki tudja mitől vezérelve, talán ez esetben is szükségből az ember őse megfejt egy tejelő anyaállatot. A mai napig a tej páratlan "karriert" futott be. Gyakran hangzik el, hogy a tej természetes táplálék. Ez így nem igaz. Természetes minden faj számára a saját anyja teje az elválasztásig. Az ember táplálkozásában azonban inkább hagyományos, mert évezredekkel ezelőtt elkezdte fogyasztását, és a szokás része lett.
Nem véletlenül csak az elválasztásig kapjuk a tejet, anyánk tejét, attól fogva ugyanis a nekünk rendelt természetes táplálékokat kell(ene) enni, így biztosítva további egészséges fejlődést. A Természetben az elválasztás után egyetlen állat sem óhajt fogyasztani tejet, pláne nem egy másik fajét. Ez az emberre is kellene, hogy álljon. Különösen úgy, hogy a Természet a tej után (helyett) olyan csodálatos táplálékokat biztosít, mint az anyatejéhez hasonlítható értékű magvakat, dióféléket, amelyeket ugyancsak frissen kell fogyasztani, ahogy a gyermek az anyja tejét. Ezeket az olajos magvakat tejmagvaknak is hívhatjuk, mert ezekből készíthetők a legváltozatosabb ízű, tápláló növényi tejek. Miért is lenne ezek mellett szükség az anyaállatok tejére?
A minap pár napig pi vízben áztatott, napont 3-szor alaposan leöblített és új vízzel feltöltött maréknyi dióból diótejet turmixoltam, amelyet a bio rozspelyhemre öntöttem. Isteni, fincsi tejes élő műzli lett belőle.

A tejelő állatok tartása méltatlan körülmények között történik. Ráadásul a szegény állatokat állandóan zaklatják, a fejés szinte minden nap folyik, még télen is! A leggyászosabb, hogy ezeket az állatokat, miután a tejük elapadt, letaglózzák, hogy a húsukat eladják. Szép kis hála...

A tejtermelés valóságának érzékelésekor tiltakozna összes érzékünk és a lelkiismeretünk. De elég ebbe csak belegondolni is, hogy erősítsük az elhatározásunkat és megszabaduljunk az erőszakos, egyébként sem nekünk való, így érthetően nem is kimondottan egészséges tejtől. És akkor még nem is beszéltünk a manapság elérhető "termékekről", amelyeket durva, és valójában teljesen felesleges beavatkozásokkal denaturálnak, pasztőröznek, homogéneznek, káros anygokkal kevernek, stb.

A vegetarianizmus egyik bölcsője az indiai kultúra, ahonnan a tejet és termékeit is fogyasztó növényevő táplálkozás terjedt el. Érdemes azonban tudni, hogy a "nem ártás" ősi, természetes és jogos törvénye szerint Indiában a tehenek iránt hálával éreznek, szelíden bánnak velük, ami rendjén is van, ha már megfejik őket, és életük végén nyugodt körülmények között múlhatnak el. Ennek a kultúrának a modern követői a modern világban azonban tejfogyasztásuk révén nem tudják megvalósítani a harmóniát a "A legfőbb törvény a nemártás" jelmondatával. Aki tehát e tan követője, az ellentmondásba kerülhet... De hogy van megoldás, az a Vegetáriánus-Vegán: Mi baj van a tejjel? cikkből, cathy személyes példájából kitűnik.

Az emberek sokaságára nézve a tejfogyasztás egyébként is rossz hatású, ezt tejérzékenységnek is hívják. Szerintem ez nem betegség, sokkal inkább a szervezet természetes, szélsőséges tiltakozása a számára természetellenes (nem rendeltetésszerű) és így szükségtelen anyagtól.



Következik: Méhek méze, Eltitkolt állati eredetű anyagok

[Parsifal]

Dátum: 2005. december 09. péntek, 00:00 Küldte: Parsifal



Állati eredetű termékek - 3. rész - Méhek méze; Eltitkolt állati eredetű anyagok
Köznapi értelemben a vegetáriánus olyan embert jelent, aki húst nem, de minden mást eszik. De vajon a "minden másnak" van-e természetes létjogosultsága étrendünkben?

Aki egyszerűen és következetesen a szívére, érzékeire és józan eszére hallgat (természetes adottságok), az felfedezheti, hogy az állati eredetű termékek közül nem csak a húst célszerű elhagynia étrendjéből...

Méhek méze

A méz, a szorgos méhek által gyűjtött anyag. Saját célra gyűjtik, amit onnan tudhatunk, hogy nem egy olyan helyre gyűjtik, ahonnan aztán elmennek, hogy vigye aki akarja, hanem saját lakhelyükre. A méhek egyébként létfontoságú feladatot végeznek az ember táplálkozása és az élet működés szempontjából, mert megporozzák az így termővé váló tápláléknövényeket, az élethez nélkülözhetetlen fákat és növényeket, a legédesebb gyümölcseinket. Ezért hálából ne tartsunk igényt a mézükre! Ha ugyanis ezt tesszük, úgy a tojás elvételéhez hasonló lopás elvét sértjük, egy ősi, igaz elvet. Ráadásul a mézszerző tevékenység az apró lények némelyikének halálával jár. Nem véletlenül kell a méhésznek védenie magát a jogosan támadó (valójában munkájuk gyümölcsét védeni igyekvő) méhek ellen.

Miért lenne szükségünk a méhek mézére, amikor éppen az általuk beporzott édes, tápláló és gyógyító gyümölcsökért hálálkodhatunk?

A mondás, amely arról az emberről szól, aki "a légynek sem tud ártani", nemes, békés, szeretetteljes lelket takar, emberhez igazán méltót, természetest...

Eltitkolt állati eredetű anyagok

Az élelmiszer- (és a többi feldolgozó)ipar nagy részének elve a "profit mindenáron". Így mindenféle anyagot felhasznál a termékeibe, azonban nem mindig, sőt többnyire nem informál elvárhatóan, hanem elhallgatja, mit is tesz készítményeibe. Hogy válasszon így jót az ember? Apró betűk, ismeretlen elnevezések, titkolózás. Biztos, hogy a szeretet vezérli ezeket?
Az állatok vágóhídon kifolyó vére a népszerű csokikba kerül, a vágóhídi szemétből a süteményekhez is használt zselatin készül, de a sörbe is használnak belőle, a kenyérbe is állatokból szerzett enzimeket tesznek, a borokat halak úszóhólyagjával derítik, hogy csak néhány példát lássunk. Kell ez nekünk? Természetesen nem! Megvannak azonban azok az élelmiszerelőállítók, üzletek, termelők, akik az ennivalókat, termékeiket állatok fel- és kihasználása nélkül termesztik, készítik, kínálják, és termékeik összetételéről és előállításáról korrektül informálnak. Keressük az erőszakmentes, természetes, így tehát egészséges termékeket. Ezügyben segítséget kaphatunk a vegetáriánus internetes oldalakon, fórumokon, így a veg.hu-n is.

[Parsifal]

Dátum: 2005. december 14. szerda, 00:00 Küldte: Parsifal



Állati eredetű termékek - 4. rész - Összefoglalás
Köznapi értelemben a vegetáriánus olyan embert jelent, aki húst nem, de minden mást eszik. De vajon a "minden másnak" van-e természetes létjogosultsága étrendünkben?

Aki egyszerűen és következetesen a szívére, érzékeire és józan eszére hallgat (természetes adottságok), az felfedezheti, hogy az állati eredetű termékek közül nem csak a húst célszerű elhagynia étrendjéből...

Velünk született természetünk az Anya-Természet csodája. Tiszteletben kell tartani ezt. A "Ne ölj!", "Ne lopj!" és többi, írott formában is olvasható törvény valójában az emberi természet része, így a Természet törvényének tekinthető. Ezek felismerése, megértése, és betartása folytán lesz az ember EGÉSZ, egészséges.

A hagyományos táplálkozás- és életmód nagyrészt az állatok és a Természet kizsákmányolásával jár . Ez azonban az ember valódi természete elleni merénylet. Ha bármikor az idők folyamán hagyták volna a gyermeki, a tiszta lelkiséget kibontakozni és igazán terjedni, akkor ma nem lenne húsevés, és sok más erőszakos dolog sem sehol a világon. Most rajtunk a sor, hogy elősegítsük a természetesség, a békesség és az egészség terjedését saját példánkkal, valamint tanító és támogató tevékenységünkkel.

Összefoglalva

-Az a dolog, amitől lelkiismeretünk vagy érzékeink már annak első, eredeti megjelenésekor tiltakozik, ne együk.
-Amit magunk nem tennénk meg, mással se végeztessük el. Ne csinálja más helyettünk a piszkos munkát, mert az úgyis a mi lelkünkön, sőt testünkön is szárad.
-Amit tiszta gyermeki lélek elutasít, azt nem véletlen teszi; tanuljunk tőlük.
-Amit a gyermeknek sem adnánk, azt mi se használjuk, fogyasszuk!

Így tehát:

-A húst ne együk, amit állatként szeretünk és nem ölnénk meg.
-Ha nem vennénk el a tojást a madártól, mert valójában nem akarnánk neki rosszat, ne együk a tojást.
-Ha nem fejnénk meg a tejelő állatot, mert nem óhajtjuk kihasználni, ne fogyasszuk tejét.
-Ha nem vennénk el a méhek mézét, mert hálásak vagyunk munkájuk gyümölcséért, a fák gyümölcséért, ne együk a mézet.

Az állatok szenvedésével szerezhető dolgokra az embernek nemcsak, hogy nincs szüksége, amint azt a gyermeki lelkiismeret, az érzékeink és még a tudomány is megerősít, de fogyasztásuk és használatuk káros és ártalmas, mind ránk, mind annak forrására, teljességében a Természetre nézve.