Egy volt mészáros elmondja a valóságot:

[kinga]

Dátum: 2006. február 03. péntek, 08:00 Küldte: kinga

Hans F. nyolc és fél évig dolgozott fejmészárosként egy délnémetországi vágóhídon. Tapasztalatai hihetetlennek tűnnek. De ő állítja, hogy pontosan így élt át mindent. Ez nem az egyetlen olyan újságtudósítás, ami ilyen és hasonló körülményeket ír le.

Veg: Mennyi ideig voltál fejmészáros?
Hans F. (a név a szerkesztőség által meg lett változtatva): nyolc és fél évig. Aztán abbahagytam. Nem tudtam a képeket már látni: ahogyan leszúrták az állatokat, lelőtték és ahogyan élve felvágták őket - ez már elég volt nekem.

Veg: Milyen volt a vágóhídon dolgozni?
Hans F.: Még minden kép a fejemben van - ezek éjszakánként fel szoktak riasztani...
Sok fejmészáros alkoholista és úgy bánnak az állatokkal, mint az utolsó szeméttel. Amikor az állatokat korán reggel szállítják - a disznók és a szarvasmarhák valahonnan Dániából vagy a Szudéta vidékről jönnek -, egyszerűen beterelik őket, aztán lelövik és felakasztják, (sokan közülük élnek még ilyenkor!) és ezután feldarabolják őket. És aztán folyik a bikák vére...Eközben néhány mészáros vedeli a vért, némelyikük sót, borsot és egy tojást is beletesz, mások "tisztán" isszák - csupa ilyen dolgok történnek ott. Én már nem tudtam ezt elviselni, nem akartam ebben résztvenni.

Veg: Hogyan történik az egész folyamat a vágóhídon? Az állatokat tehát először a transzportautókról leszállítják...
Hans F.: Igen, elöször is tehát bejönnek, beteszik őket egy üstbe, aztán eltávolítják a szőrzetüket...

Veg: Ilyenkor még élnek az állatok?
Hans F.: Igen, nagyon sokan élnek még ilyenkor! Sokan elevenen kerülnek az üstbe, hogy eltávolítsák a szőrüket. A víz forró. A sörtéket aztán leégetik. Ezután lenyúzzák őket, majd levágják. És aztán a mészárosok vedelik a marhavért..melegen. Vagy például megeszik a disznók máját, ezt is melegen. Vagy levágják a szarvasmarhák heréjét, összevágják, beletesznek sót és borsot és aztán megeszik. Azt hiszik, hogy ettől erősek lesznek.
Levágnak maguknak valamit az állatból és megeszik rögtön úgy, ahogy kivették belőle.

Veg: Te aztán ezt abbahagytad...
Hans F.: Én már nem bírom látni, hogyan kell az állatoknak szenvedniük. Amikor beterelik őket....az egy őrület! Ezt saját magadnak kell átélned! El tudlak vinni oda, ahol én dolgoztam, hétfön, szerdán és pénteken vágnak. Éjszaka 1kor kezdődik és délig, vagy délután 1ig tart. Minden darabszámra megy ott és mindenki mindenki ellen harcol, hogy kinek jut a legtöbb "darab". Rengeteg pénzt keresnek a fejmészárosok. De én már nem bírom ezt. És az állatok...ha hallanád őket...már akkor kiráz a hideg, ha csak erre gondolok.
Sok alkoholista van a fejmészárosok között, akik már éjszaka egy üveg pálinkát megisznak. Ez egyszerűen nem normális! Más vágóhidakon is ugyanez folyik. Ezek nem is emberek már számomra...

Veg: A mészárosoknak mindegy, hogyan érzik magukat az állatok?
Hans F.: Igen, teljesen mindegy ez nekik. Némelyik állat még vergődik, miután lelőtték, még van benne élet... és ezeknek elevenen kiszúrják a szemeit és levágják a lábait...még vergődnek, még élnek, az állatok még érzik ezt!!! Ez egy óriási szenvedés, olyan, mint egy embernél. S az állatok még jobban szenvednek, mint mi...

Veg: Eszel még húst?
Hans F.: Már nem tudok. Tegnap egy palacsintalevest, ma pedig egy rizslevest készítettem magamnak. S a kutyám sem kap kutyaeledelt, mert tudom, hogy mi van benne, hogy milyen szemetet dolgoznak benne fel. Tudod, mi van a kolbászban és a hurkában?

Veg: Mi?
Hans F.: Ezt el tudom neked mondani: a borjúmájashurkába elég 10% borjú és 10% disznómájat beletenni...a maradékot sok ember nem enné meg önként. A kolbászba és a hurkába minden belekerül, amit nem szoktak kitenni a bolti pultokba: belsőségek, torok nyelőcsővel, lábak, farkak, szemek, régi kolbászmaradékok...ezeket aztán összekeverik fűszerekkel, ízfokozókkal, színezékkel, majd megfőzik és az embereknek eladják.

Veg: Ez borzalmas!
Hans F.: És az állatok azok, akik a legjobban szenvednek. Amit a vágóhídon tesznek az állatokkal, az leírhatatlanul kegyetlen és embertelen...Az én részemről ennek most már vége!


Hans F. tapasztalatai nem egy különleges esetet tükröznek. Más volt-mészárosok és fiatal állatorvosok, akiknek kötelező egy vágóhídi praktikumot elvégezni, hasonló körülményekröl jelentenek.