Találkozz a hússal!

Erőszakmentesség, erkölcs, moralitás, elvek, értékrendek, stb. -

Találkozz a hússal!

HozzászólásSzerző: Vendég » 2011. nov. 22., kedd 10:41

Dátum: 2007. május 13. vasárnap, 09:00 Küldte: Anonymous

Ez a cikk a PETA nemzetközi szervezetet kívánja népszerűsíteni. Sandra Horvath cikke A Virtus.hu-ról, melyet a szerző személyesen küld el Önöknek.



"Meet your meat!" - vagyis, találkozz az ételeddel a húsoddal, ez a címe az egyik PETA filmnek, amit a honlapjukon, a vegetarizmussal foglalkozó oldalon lehet megtekinteni.

A film kísérőszövegében megtudhatjuk a nyugodt és higgadt hangon beszélő narrátortól, hogy hogyan bánik az élelmiszeripar mezőgazdaságnak nevezett része az állatokkal, akik minden nap a tányérotokra kerülnek. (A mezőgazdaságnak egyébként, szerintem, a mező, a Föld megműveléséről kellene szólnia, nem pedig az állatok kizsákmányolásáról...)

Hogyan készül a tojás, a tej, és hogyan állítják elő a rántott húshoz való „nyersanyagot", hogyan szenvednek nap mint nap a „haszonállatok" azért, hogy egyes emberek gasztronómiai élvezeti szükségleteit kielégítsék...

Azt hiszem, nem kell perfektül beszélni németül, angolul, vagy egyéb idegen nyelven, hogy megértsük a film mondanivalóját. A képek önmagukért beszélnek.De azért röviden összefoglalnám, hogy miről is van szó a „Meet Your Meat" című PETA filmben.

A narrátor először egy nagyüzemi csirkefarmra vezeti el a nézőket, ez a csirketartás ma legnépszerűbb, legszokványosabb élettere a baromfinak. Ezeken a farmokon összezsúfolt állatok százai-ezrei élnek, akik olyan gyengék a növekedési hormonoktól, hogy alig bírnak megállni a saját lábukon. Rengeteg fekvő, felállni sem tudó, beteg állatot láthatunk, ők napokon belül éhen-szomjan halnak, hiszen még az etetőkig sem tudnak elmenni. A halott állatok és a saját ürülékük között élő (mit élő, vegetáló!) baromfikat kegyetlen módon pakolják fel a transzport teherautókra. Apró ketrecekben, az extrém időjárási viszonyoktól sem védve, amikor megérkeznek a „vágóhídra", ott még nagyobb kegyetlenségnek teszik ki őket. Az állatokat egy vízben történő rövid elektrosokk után lefejezik. Sok állat azonban túléli ezt a teljesen automatikus, gépekkel történő eljárást, ők élve válnak a további feldolgozási procedúrák áldozatává.

Aki azt hiszi, ennél rosszabb már nem lehet, az téved. Ezután következik a filmben ugyanis a ketreces baromfitartás bemutatása, ahol egyetlen pici ketrecben hét állatot zsúfolnak össze, egy egész életre. (Persze ez az „élet" nem tart sokáig, csak amíg a tyúkok elég tojást bírnak tojni...) A szerencsétlen állatok természetesen megőrülnek az ilyen körülményektől, és egymásban is kárt tesznek. Tolluk is alig van, tarajuk, ha még van, lekókad, és semmiben sem hasonlítanak a nagymamánk parasztudvarán kapirgáló, normális tyúkokhoz. Egyébként, ezeknek az állatoknak is a nagy része szemmel láthatóan beteg, de ezen nincs mit csodálkoznunk.

A film ezek után bemutatja a szarvasmarhatartás borzalmait is. A fejőstehenek újszülött borjait azonnal elválasztják az anyaállatoktól, ami mind a két állatban elmondhatatlan szomorúságot okoz... A borjak szarvait érzéstelenítés nélkül, egyszerűen levágják, fülükbe bilettákat lőnek, kis testükre lángoló bélyegzővel sütik rá a számokat.

A teheneket naponta többször is brutális módon, gépekkel megfejik, a tehenek tőgye nemcsakhogy a térdükig lóg, de a gépektől időnként sebes is. Az állandó tejtermelés a teheneknek fájdalommal jár. Ezek a tehenek is, természetesen, a vágóhídon végzik, ha már nem tudnak elég tejet adni... Az állatok nagy része, mire levágásra kerülne, már menni is alig bír. Szinte minden tehén sántít, némelyik már járni sem bír, nem tudnak felmenni a teherautó platójára, ami a halálba szállítja őket.

Most ne részletezzük inkább, hogy ezek az élőállat transzportok mekkora állatkínzással járnak, hiszen mindenki jól tudja, hogy némely kamion a fél Európán keresztülhurcolja a vágóállatokat. Hóban-szélben, rekkenő nyári hőségben, nevetséges mennyiségű itatóval ellátva, amelyeket csak a szélső állatok érnek el. Élelemről szó sincsen, és a középen utazó állatok gyakran szomjanhalnak.

Sok vágóállat már eleve döglötten érkezik meg a vágóhídra. Nekik szerencséjük van azokkal a társaikkal szemben, akiket majd itt fognak megkínozni.

Egy rövid, és semmiképp sem kielégítően hatásos áramos elkábítás után az állatok nyakát elvágják, hogy élve vérezzenek el. Ez a szokás elfogadott, ezt mindenhol így csinálják a vágóhidakon.

Némelyik állat még akkor is életben van, amikor végtagjait levágják...

A legtöbb hamburgerbe való fasírt kiszolgált tejelő-tehenek húsából készül.

A bikaborjúkat egyéves koruk körül viszik a vágóhídra. (Ez az életkor a szarvasmarhák esetében még gyermekkort jelent, ezt én teszem hozzá.)

Ezután megismerkedhetünk a disznótartás borzalmaival. Az anyakoca megmozdulni sem tud a vaskeretek között, ahol az egész vemhességét tölti. A kismalacok a kemény betonra potyognak ki, így jönnek a világra. Az első dolog, ami éreznek, az piciny testük koppanása a betonon... Szalma, széna sehol!

A kismalacokat születésük után nem sokkal kegyetlenül megkínozzák: fülüket-farkukat levágják, a hímivarú picinyeket egy késsel kiherélik, mindezt érzéstelenítés nélkül! A kismalacok eközben pánikba esve visítanak a fájdalomtól. Ezt kérem, mindenhol így csinálják, a legközelebb eső parasztudvarban is!

A sertéseket is, mind a csirkéket és a marhákat, hormonokkal kezelik, hogy minnél jobban növekedjenek. Antibiotikumokat is kapnak, megelőzésként, hogy ne legyenek betegek. Persze ettől még továbbra sem válnak egészségessé, rengeteg beteg állatot láthatunk az ilyen nagyüzemekben.

Ezek az állatok akkor látnak először napfényt, amikor a teherautóra hajtják fel őket, ami a vágóhídra viszi őket.

A húsüzemben a procedúra ugyanaz, mint a marháknál, azzal a különbséggel, hogy itt a nyakfelvágás után direkt a perzselőbe teszik az állatokat, hogy lejöjjön a szőrük.

Egy vizsgálat kinutatta, hogy a megperzselt állatok negyven százaléka még életben van, amikor beteszik őket a forró gépbe...

A film végén a narrátor egy felhívást intézt a nézőkhöz, melyben arra kéri őket, hogy ne egyenek húst és ne fogyasszanak állati termékeket, mivel ez etikátlan viselkedés ezekkel az érző élőlényekkel szemben.

Én is megkérnék Mindenkit rá, hogy gondolkodjon el az előbb olvasottakon, és ezek után saját szemével is nézze meg ezt a filmet.

Rengeteg egyéb hasonló alkotást is lehet találni az Interneten, mert ma már nemcsak a PETA foglalkozik az állatok jogaival. De ők azok, akik ezt a mozgalmat az egész világon ismertté tették, és én is ezért említem őket az első helyen.

Érdemes még rákeresni a „Sylent Weiss" című honlapra is, ahol többezer privát „lesipuskás", ha úgy tetszik, paparazzi fotót találhatunk ebben a témában. Titokban készült fényképeken győződhetünk meg róla, hogy a cikkemben felvázolt állapotok igenis a valóságot ecsetelik, és nem merő kitaláció, vagy „megrendezés" eredményei.

Aki még ezek után sincs meggyőződve róla, hogy a húsevés helytelen cselekedet, azoknak azt ajánlom, hogy még több ilyen filmet és fotót nézzenek meg...

Mindenkinek, aki néma tanúja ennek a hétköznapi, és társadalmilag elfogadott tömeggyilkosságnak az állatokkal szemben, csak azt tudom mondani:

„Nem ismerjük az Universum igazi törvényeit. Nem tudjuk, hogy van-e isteni igazság, és ha van, azt merre kell keresni.

De gondold el, mit éreznél, ha holnap Te születnél le a Földre, vágóállatnak."

Én nem vagyok „néma tanú". Én kiabálok!!!








---------------------------------------------------------------------


Re: Találkozz a hússal!
Küldte: Fanni Dátum: 2007. május 14. hétfo, 15:28


Hallja meg mindenki azt a kiabálást!!!
Vendég
 


Vissza: Vegetáriánus életről általában

Ki van itt

Jelenlévő fórumozók: nincs regisztrált felhasználó valamint 1 vendég

cron