Vegetárius vagy?

Erőszakmentesség, erkölcs, moralitás, elvek, értékrendek, stb. -

Vegetárius vagy?

HozzászólásSzerző: tami » 2011. nov. 24., csüt. 12:02

Dátum: 2007. június 03. vasárnap, 19:08 Küldte: tami

„Vegetárius vagy?” Fűevő? Én nem tudnék répán élni! Az állatok különben is azért vannak, hogy megegyük őket!” Bizonyára elég ismerős kijelentések ezek, ha szóba kerül a vegetáriusság valahol.


A következő sorok a scampkid oldaláról származnak: http://scampkid.uw.hu/FLYERS/csakazetis ... v%E9ge.htm



Hogy igazunkat, és egyben az állatok jogait megvédjük ill. kiálljunk mellette, néha akkor is felvesszük a harcot, amikor a „meggyőzésre” szinte semmi remény sem mutatkozik. De be kell vallanunk azt is, hogy máskor pedig oly vehemensen próbáljuk átadni ismereteinket, hogy végül senki sem hallgatja meg és fanatikusnak tartanak bennünket. Úgy tűnik tehát, hogy a témába vágó, de ezt akár a mindennapi kommunikációra is elmondható türelem és tolerancia a lehetséges megoldás.


Mi, vegetáriusok, mi állatvédők – más kisebbségekhez hasonlóan – gyakran kerülünk olyan szituációba, amelyben nem fogadnak el minket. A modern vállalatvezetők jól tudják, ha eredményesen akarják végezni munkájukat, meg kell győzniük munkatársaikat, hogy tolerálják a különbözőségeket. Hangsúlyozzák a dolgozók közös felelősségét, fontosságát, nemre, korra, vallásra, bőrszínre, sőt, szexuális hovatartozásra való tekintet nélkül. A zökkenőmentes kapcsolatok érdekében nekünk is értékelnünk kell minden embert, a vegetáriust és a mindenevőt egyaránt. Emlékezzünk arra, hogy közülünk csak kevesen születésüktől fogva vegetáriusok, és hogy a vegetárius előnyei, amelyek ma oly kézenfekvőek a számunkra, nem voltak mindig ilyen egyértelműek. El kell fogadnunk azt is, hogy sokan nagyon lassan vagy sohasem fognak életmódjukon változtatni.



Az természetes, hogy olyan emberekkel vesszük magunkat körül lehetőség szerint, akik hasonlóak hozzánk és osztják nézeteinket, mert ezek az emberek könnyebben elfogadnak minket. Ugyanakkor hajlamosak vagyunk arra, hogy kevésbé legyünk toleránsak a tőlünk valamiben is különböző emberek irányában. Sokakat úgy neveltek a szüleik, hogy elfogultak legyenek, és ezt a korai berögződést nagyon nehéz megváltoztatni.



Gyakran kategorizáljuk az embereket anélkül, hogy valóban ismernénk őket, feltételezünk valamilyen személyiséget a bőrszín, a vallás, a kor vagy a táplálkozás alapján. Sokan próbálják felsőbbrendűnek gondolni magukat azáltal, hogy a mások másságára mutogatnak és hibáikat keresik.



Fontos elfogadnunk és tolerálnunk embertársainkat, de nem feltétlenül a cselekedeteiket. A vegetáriusoknak és az állatjogi aktivistáknak gyakran dönteniük kell, tolerálják-e csendben mások cselekedeteit és fogadják el azt a másik szabad választásaként, vagy lépjenek fel nyíltan, kockáztatva egy esetleges negatív konfrontációt. A döntés még nehezebb akkor, ha olyasvalaki sérti meg az erkölcsi normáinkat, akit szeretünk, vagy akivel közeli kapcsolatban állunk. Mit csinálnánk vajon, ha édesanyánk a húsvéti bárány felszeletelésére kérne, vagy egyik barátunk megkérne, hogy szorítsunk egy kis helyet a hűtőszekrényünkben az ő vadhúsa számára, vagy ha kiderülne egy vegetárius konferencián, hogy valaki húst eszik? Valószínűleg meg akarnánk változtatni őket, de ha közben nem toleráljuk annak a személynek a nézőpontját, akkor biztosan eredménytelenek leszünk.



Egy személy elfogadása által megváltoztatásának esélyéhez jutunk. Gyakran bíráljuk másokat gondolatainkkal, cselekedeteinkkel, bár nem akarjuk megbántani őket. Felsőbbrendűen cselekszünk, amikor tápértékkel és környezetvédelemmel kapcsolatos adatok tömkelegével árasztjuk el, vagy a vágóhidak és húsfeldolgozó telepek által okozott károkban való részvétellel vádoljuk őket. Ez gyakran azt eredményezi, hogy az emberek bezárják az elméjüket, elutasítanak minket és érveinket, mert azokat kellemetlennek találják.



Ha meghallgatjuk a másik érvelését, hogy miért teszi azt, ami tesz, akkor mi magunknak is megadjuk az esélyt, hogy kifejthessük véleményünket és elmagyarázhassuk szerintünk miért szükséges változtatni. Ha mi nyitottak vagyunk, akkor könnyedén segíthetünk másoknak is, hogy nyitottak legyenek. Ennélfogva, ha nem is értenek velünk egyet, mégis elfogadják, hogy a döntésünk legalább nekünk jó. Ily módon növelni tudjuk toleranciánkat és tiszteletünket mások iránt, megérthetünk más embereket, akik különböző véleményen vannak, mint mi a táplálkozást, a gondolatokat, a faji vagy vallási szokásokat illetően is. A hasonlóságokra tudunk figyelni és nem a különbségekre. Saját magunkat is fejleszteni tudjuk azáltal, hogy másoktól tanulunk. Thoreau szavaival szólva: „mindenki, akitől tanulhatok, mesterem az nekem.”

A toleranciánk növelésével fejleszteni fogjuk azon képességünket is, hogy segítsünk másokon és hassunk másokra is, valamint csökkenthetjük saját frusztrációnkat és elnyerhetjük a tiszteletet és odafigyelést, amire mindannyian vágyunk.



Új szokásokat kell tanulnunk, de az eredmény megéri a fáradozásunkat minden téren. Önmagunkért, az állatokért és magáért, az egész Földért egyaránt.
Avatar
tami
Grafomán
 
Hsz: 657
Csatlakozott: 2004. aug. 23., hétf. 0:00
Tartózkodási hely: Szeged


Vissza: Vegetáriánus életről általában

Ki van itt

Jelenlévő fórumozók: nincs regisztrált felhasználó valamint 1 vendég