Érvek a vegetárius étkezés mellett: XXXIV: az állatok világnapja
Dátum: 2006. október 04. szerda, 04:10 Küldte: nawesh
Kora gyermekkoromtól kezdve vannak emlékeim az állatokról, melyek egy város melletti tanyán körülvettek.
Volt egy keverék pulikutyánk. Csak ködösen emlékszem rá. Olyan lehetett, mint Fekete István Bogáncsa, csak vöröses szőrű. Legalábbis így képzeltem el. A Bogáncsot kisgyerekként olvastam és végigsírtam. Ezért is nem olvastam el a Lessit és nagyon kerülöm a szirupos, állatos filmeket.
Talán ilyen lehetett:
http://www.kixit.dk/hunde/puli_fyn01a.JPG Azután a kutya megöregedett, szüleim pedig elvitették valakivel a pusztába. Szegény állat nem talált haza….
Később volt egy Morzsa névre hallgató sárga színű korcs kutyám. Nagyon szemtelen volt, anyukám mindig pörölt vele, de én nagyon szerettem. Talán azért, mert nálunk született és kölyökkorától nyúztam, nyaggattam. Egyszer (nem tudom, merre kószálhatott) tele lett kullancsokkal. Az élősködők szürke potroha nagyra hízott Morzsa füléből, nyakából. Órákig szedegettem belőle a kullancsokat. Én lassan elköltöztem, szüleimnek pedig elege lett Morzsából. A nagybátyámat hívták el, hogy verje agyon… Most csak Totó kutya van, aki mindig megugat, ha kimegyek a szüleimhez. Bizalmatlan velem szemben. Ember vagyok, aki bármikor agyonverheti egy lapáttal.
Miért kell egy kutyának így végeznie:
http://www.dba-oracle.com/images/dog_meat.jpg Voltak macskáink. Mindig. Hol több, hol kevesebb. Gyerekként szerettem a cicákat (ahogy minden gyerek), de felnőttként nem szeretem a mindenhol elhullatott macskaszőrt. Amikor cicák születtek, apukám mindig felszólított, hogy válasszak. Mindig a zöld szeműt választottam. Sokáig nem tudtam, mi történik a többivel. Amikor egyszer megláttam, hogy ás egy gödröt, vízzel megtölti és beledobja a cicákat, kértem, könyörögtem, hogy ne tegyen többet ilyet. Ahogy szüleim öregedtek, az anyamacskák is ravaszabbak lettek: elbújtak a kicsinyekkel és csak akkor jöttek elő, ha már nagyobbak voltak. Ha közben nem végzett velük a kutya, vagy egy megtermett patkány.
De legalább (egyelőre???) nálunk nem eszik meg a kutyákat és a macskákat:
http://itstheirdestiny.2kat.net/cat_p4.jpg Voltak galambjaink. Ültek a háztetőn. Tollászkodtak és mindent összerondítottak. Egyszer segítenem kellett letakarítani a padlásról a guanót. Meg néhányszor fel kellett menni segíteni galambot fogni. Mert édesanyám szerette a galamblevest. Olyan gyönge a húsuk. Láttam, hogyan készíti elő az „alapanyagot”: egyszerűen kicsavarta a nyakukat. Fröcsögött a vér mindenfelé… Ma már nincsenek galambok….
Galambtestvér:
http://www.zug.hu/_kepek-zugba/galamb.jpg Nyulat (szerencsére) nem tartottunk. De egyszer eljött az egyik rokon, hogy nyúlpecsenyét enne. Édesapám felkötötte a lábánál fogva, majd egy fadarabbal fejbe vágta. Késsel felvágta, majd lerántotta bundáját a (valószínűleg) még élő nyúlról.
Nyúlhús?:
http://i6.photobucket.com/albums/y205/e ... eat-11.jpg Voltak/vannak viszont tyúkok. Hol több, hol kevesebb. Kevés múlt ki végelgyengülésben. Kisgyerekként rettegtem a kakastól. Mert Ő volt a baromfiudvar királya, én meg csak betolakodó. Néhányszor meg is kergettek. Édesanyám komoly tételben adott el a szegedi szomszédoknak tojást. Vegetáriusként már fel sem foghattam, hogyan ehetnek meg annyi tojást.
Édesanyám fogta a vödrét, kiment az udvarra, elkezdte hívni a tyukokat (pi-pi-pi) és szórta a magot. A tyúkok köréje gyűltek, elkezdtek enni, ő pedig kiválasztott egyet, felkapta, majd elvitte a másik udvarba. A többi tyúkeszű tyúk láthatta, ahogy lábával rálép az áldozata szárnyára, durván feltépi a nyakán a tollakat és egy késsel elnyiszálja a nyakát. A vérét külön kiengedi, mert az finom (?) csemege a levesben. Ja, (!) alvadt vér…
Élhet bár ketrecben, vagy baromfiudvaron, sorsa ugyanaz:
http://vegan.uchicago.edu/pix/week7_5.jpg Volt lovunk is, bár rá nem emlékszem. Kiszolgált sok-sok évet, majd kivénhedten mehetett a lóvágóhídra. Dicstelen vég a négylábúaknak.
Ki az a beteg ember, aki megeszik egy lovat?
http://www.protectrwildlife.org/images/ ... ughter.jpg Még nem voltam vegetárius, amikor vettünk pár birkát. Nagy bundájú, büdös jószágok voltak, jellegzetes apró potyadékukkal. Mindig húztam őket ki legelni. Sokat küzdöttünk. S nem jó szájízzel ettem meg a húsukat a ballagási ebédemen…Majd vegetáriusként már kecskét is találtam otthon. Rövid távú kapcsolat volt. Makacs, szakállas alak volt…
Miért kell minden birkának így végeznie?
http://www.megapress.hu/szegvar/vl/04.jpg Természetesen voltak disznóink. Malac korukban babusgatott kedvencek (ha az anyjuk nem feküdte halálra a kincseit). Süldő korukban kasztrált szenvedő lények. (volt „szerencsém” vegetáriusként „segíteni” ebben a műveletben, de annyira látszódott rajtam, hogy embertelennek, feleslegesnek és állatkínzónak gondolom a dolgot, hogy csak annyit bíztak rám a nagy hangú, néha félrészeg szomszédok, hogy fogjam az ajtót.
Majd jött a malac sors két (látszólag) különböző állomása: vagy egy ködös hajnalon egy traktor vontatta ürülékes utánfutóra terelték fel őket. (Ez volt a legkevesebb, hogy félelmükben összecsinálták magukat: egész addigi életükben ki sem mozdulhattak az ólból, most meg rögtön VISZIK Őket valahová, a halálos ismeretlenbe. S az egy szerencsés (?), aki még marad néhány hónapig test börtönében sem végzi jobban. Hajnalban kivonszoltuk óljából és kést döftünk a nyakába…
A módszer lehet változott, de a kegyetlenség nem:
http://www.elelmezesvezetok.hu/szamok/04/01/141.jpg Volt tehenünk is. Szintén nem emlékszem rá. Pedig a drága úgy megrúgott (2 éves lehettem), hogy orvosnál kötöttem ki. Arra emlékszem, hogy ittam a friss tejet. Van, aki ettől rosszul lett. Nem is volt pasztörizálva. Most, így visszagondolva édesanyám mindig zsírral kente be fejés előtt (közben) a tehén tőgyét, hogy könnyebb legyen a fejés.
Klasszikus tehénfejés:
http://mek.oszk.hu/02100/02152/html/02/ ... ff-129.jpg Szeretem a szüleimet, hiszen életet adtak nekem, csak megköszönhetem nekik, hogy vállalták, testet adnak nekem, felnevelnek. Szeretem a szüleimet, mert összeköt karmánk és jó emberek. Jelenleg idős, beteg emberek, de jó emberek egy nehéz élet után.
És patakzik a könnyem, ha belegondolok, hogy a szüleim gyilkosok. Legalább 300-400 disznó leölésében, feldolgozásában részt vettek. Több száz galambnak kicsavarták a nyakát, Teljesen természetesen lecsapják a legyet, ha az udvaron feljönnek a hangyák lefújják chemotoxxal. Édesanyám szerény számítások szerint is kb. háromezer tyúkkal végzett. S nyulak, kacsák, birkák, kecskék a számlájukon. Édesapám talán félezer macskával is végezhetett. Egész életükben vérben gázoltak.
Vér vér vér:
http://heima.olivant.fo/~styrheim/galle ... ughter.jpg Nem gonoszok ők. Átlagemberek a szó jó értelmében. Élték egyszerű paraszti életüket. Rettegve gondolok arra, hogy ezért egyszer meg kell fizetniük. Mert a karma törvénye igazságos. Talán (talán?) ledolgoztak valamit a heti szentmisére járással…
S gyilkos vagyok magam is, hiszen életem 33 esztendejéből 14 évig húst ettem. Hol többet, hol kevesebbet. De bizony az én ínyem kedvéért is legalább tucatnyi disznót levágtak, legalább 600-700 tyúkot levágtak. Halálra ítéltem megannyi cicát, s vakságomban irtottam a hangyákat, ráléptem (akarattal) bogarakra. Ezekre nincs bocsánat. A karmát le kell dolgoznom.
Kedves állattestvéreim! Kérlek (ha lehet) bocsássatok meg!
Nem, nem szeretek minden állatot (nincs az a pénz, az az akarat, hogy egy kígyót megfogjak), ám tisztelek minden állatot. Nekik is joguk van az élethez. Egy méltóságteljes élethez.
Ma, október 4-én van az állatok világnapja.
Miért ne lehetnének ők is boldogok:
http://www.impact4animals.com/Amelia1.gif Ahimsa paramo dhrama – a legfőbb törvény a nemártás.
Nawesh
---------------------------
Re: Érvek a vegetárius étkezés mellett: XXXIV: az állatok világnapja
Küldte: ata Dátum: 2006. október 05. csütörtök, 03:44
Kedves Nawesh, ne feledd, a karma nem az egyetlen törvény. A kegyelem törvénye sok minden alól feloldoz bennünket, amit tudatlanságunk miatt követünk el, de később nagyobb tudatosságunknak köszönhetően megpróbáljuk jóvá tenni. Ha Isten nem lenne irgalmas, kegyelmes, hol lennénk még a tudatosodás ösvényén... Ata
---------------------------
Re: Érvek a vegetárius étkezés mellett: XXXIV: az állatok világnapja
Küldte: nawesh Dátum: 2006. október 05. csütörtök, 05:58
Kedves Ata! Köszönöm a kiegészítést, mel yfontos és felettéb igaz is. A felismerés, amit vegetáriusként éri az embert, hogy mennyivel MÁS így élni, mag a kegyelem. S biztos, ha az ember visszatérne korábbi (rossz) szokásaihoz, ínyének vágyaohoz, sokkal nagyobbat is zuhanna...
---------------------------
Re: Érvek a vegetárius étkezés mellett: XXXIV: az állatok világnapja
Küldte: vegetarianna (
vegetarianna@mailbox.hu) Dátum: 2006. október 05. csütörtök, 10:32
Kedves Nawesh! Az egyik legjobb cikk, amit olvastam! A "hétköznapi" gyilkosságokról van szó, amiket a média nem jelenít meg, az áldozatokért nem szokás gyertyát gyújtani, sem emléknapot tartani... Mikor fogják bezárni vajon a vágóhidakat??? Anna
---------------------------
Re: Érvek a vegetárius étkezés mellett: XXXIV: az állatok világnapja
Küldte: nawesh Dátum: 2006. október 05. csütörtök, 23:01
amikor pár éve olvastam, hogy bezárták Makón a lóvágóhidat 8persze nem humánus, hanem gazdasági megfontolásból) teljesen ledöbbentem, mert naívan azt hittem, hogy a lókolbász a múltté. Igen, el kell jönnie az időnek, amikor megszünnek a vágóhidak.
---------------------------
Re: Érvek a vegetárius étkezés mellett: XXXIV: az állatok világnapja
Küldte: baraka Dátum: 2006. október 05. csütörtök, 10:45
Az a tisztaság, amely a szívedben lakik, elpusztíthatatlan; tetteid semmilyen hatással nincsenek rá. Még a legnagyobb bűnösök is tiszták maradnak lényük legbensőbb magjában. Ezért még a legelvetemültebb bűnös is szent marad; a bűn csak a felszínét érinti, a határvonalát. Nem tud eljutni a belső magig, mert a tettek a felszínen maradnak; csupán a létezés van a magban. És amikor elkezdesz az emberek lényébe tekinteni, akkor senki sem bűnös, senki nem volt soha bűnös. Mert az lehetetlen. A tisztaság olyan abszolút, hogy bármit teszünk, nem több egy álomnál; ez a keleti megközelítés. A keleti megközelítés nem sokat törődik a tetteiddel. Azt mondja, bármit tettél, egyszerűen elindulhatsz befelé, és kapcsolatba léphetsz lényeddel, amely kristálytiszta marad, mindig tiszta, szennyezetlen. A felszínen csak arcok vannak: szent és bűnös, jó és rossz, híres és megszállott. Ezek csak szerepek, mintha egy drámai előadás folyna. Valakiből Jézus lesz, valakiből Júdás. Mindkettőre szükség van: Jézus nem lehet Júdás nélkül, és mi lenne Júdás Jézus nélkül? Mindkettőjükre szükség van ahhoz, hogy az egész Krisztus-történet végbemenjen. De a színfalak mögött együtt ülnek, teát isznak és dohányoznak. Ez a valóság. Az egész világ egy hatalmas színpad, és egy nagyszabású drámai előadás folyik rajta. Ezért ne nyugtalankodj miatta. Bármilyen szerepet kapsz belőle, játszd el a lehető legnagyobb örömmel, és mindig emlékezz arra, hogy mélyen belül tiszta maradsz. Osho
---------------------------
Re: Érvek a vegetárius étkezés mellett: XXXIV: az állatok világnapja
Küldte: syzygy Dátum: 2006. október 05. csütörtök, 18:34
Ez mekkora marhaság! Grrr!!!
---------------------------
Re: Érvek a vegetárius étkezés mellett: XXXIV: az állatok világnapja (
Küldte: Zsuzska76 Dátum: 2006. október 05. csütörtök, 13:28
Majdnem megkönnyeztem az írást, kicsit magamra is ismertem... Boldog vagyok, hogy már nem járulok mindehhez a szörnyűséghez hozzá!!!