Dátum: 2006. március 12. vasárnap, 10:31 Küldte: Boldogsag
Az Ájurvéda ősi orvostudománya manapság reneszánszát éli. Nem is orvoslás ez, mint inkább az egészség ápolása, és minden területre kiterjed
Ájurvédától allopátiáig
Az Ájurvéda ősi orvostudománya manapság reneszánszát éli. Nem is orvoslás ez, mint inkább az egészség ápolása, és minden területre kiterjed. Az Ájurvéda és az allopátia összehasonlítása komoly kérdéseket vet fel. Azt hisszük, hogy a modern orvostudomány felváltotta a babonát és a „népi” orvoslást, de az Ájurvédával összehasonlítva az allopátiát csak találgatásnak lehet tekinteni. Az igaz, hogy nem teljesen a sötétben tapogatózik, de sajnos ennek az árát bolygónk megfizeti.
Miért és hogyan történt, hogy egy olyan nagy tudomány, mint az Ájurvéda, gyakorlatilag elveszett? Megadja a választ az idegen uralom, a mentalitás, amelyet egyébként az allopatikus észjárás alakít ki. Az Ájurvéda megújulását úgy is érthetjük, hogy a tudatosság megnyilvánulását – „az alázatosak fogják örökölni a földet.”
Indiában több, mint ezer évig tartott az idegen uralom, a moguloktól az angolokig. Hivatalosan véget ért, de Indiának még újra föl kell építenie csodálatos történelmét, közben továbbra is el kell szenvednie az idegen befolyást. A tudományos világ továbbra is eurocentrikusan látja a kultúra és a tudomány fejlődését. Az Ájurvéda azonban nem annyira India és a történelme iránt érdeklődik, inkább meg akarja találni az élet értelmét egy olyan világban, amely sokakat nem elégít ki, és a jövője félelmetes. Amikor erről a régi orvoslási rendszerről beszéltünk, egy jól átgondolt világnézetre gondolunk; ha ez a gyakorlatban megvalósul, sokat segíthet a modern kor biológiai, pszichológiai, társadalmi, környezeti és lelki betegségein.
Módsze rek
Vizsgáljuk meg előbb a védikus módszereket. A régi bölcsek olyan tudományos módszereket alkalmaztak, amelyek lehetővé tették, hogy megértsék az élet lelki és anyagi misztériumait. Alaposan ismerték az életfolyamatokat, módszereikkel meg tudták vizsgálni, meg tudták határozni a növények, ásványok és állatok értékét a gyógyászatban, jóval a mikroszkópok, vegyelemzés és az allopátikus iskola egyéb eszközeinek feltalálása előtt. Meg sem közelíti ezt a nyugati tudományos módszer, amely csak akkor fejlődött ki, amikor India már régen idegen uralom alá került.
A nyugati módszer három lépésen alapul: hipotézis, kísérletezés és megfigyelés, valamint elmélet, vagy következtetés. A védikus tudomány három bizonyítéka (pramána) közül kettő lefedi a nyugati tudományos módszer területét, ismeri azonban a tudásszerzésnek egy olyan módszerét is, amely a két megközelítés közötti különbség lényegéhez vezet.
A megismerés védikus módszerének az első része a közvetlen érzékszervi észlelés (pratjáksa), ideértve mások megfigyelését is. A második a logikus következtetés (anumána), a harmadik az aptopadesa, hallás hiteles forrásokból, vagyis a szentektől és az önmegvalósított lelkektől illetve a kinyilatkoztatott szentírásokból, amelyeket a régebbi szentek jegyeztek le