(Természetgyógyász magazin, 2003)
Dátum: 2006. szeptember 05. kedd, 09:00 Küldte: baraka
Mindenekelõtt Angliába teszünk utazást, pontosabban Walesbe. Képzeljük el: kora reggel van, a nap még csak dereng a horizonton, a mezõkön csillognak a friss hajnali harmat cseppjei. E csodaszép, zöldellõ tájon magányos vándor lépdel. Meg-megáll, némely virágot alaposan szemügyre vesz. Összegyûjti a szirmokon lévõ harmatot, vagy egy szirmot a nyelvére helyez. Érzékeli a növény “üzeneteit”, gyógyító erejét, finom rezgéseit és energiáit. Megállapítja, hogy a növény segítségével milyen érzelmi állapotot lehet feloldani.
Ha sikerült egy-egy növényt pontosan meghatározni, a magányos kutató üvegedényt vesz elõ, forrásvízzel tölti meg, ollóval óvatosan levág néhány szirmot, a vízbe helyezi, majd az edényt a napfényen hagyja.
A Bach-virágeszenciák az alternatív gyógyászatban egyre nagyobb közkedveltségnek örvendenek.
A furcsa szerzet nem más, mint dr. Edward Bach angol orvos, aki 1886. szeptember 24-én született Birminghamben. 1920-tól 1922-ig egy londoni homeopátiás kórházban dolgozott, ahol alaposan tanulmányozta Samuel Hahnemann-nak, a homeopátia atyjának eredeti iratait. Bach a homeopátia alapelveibõl kiindulva újfajta gyógyászati rendszert fejlesztett ki, méghozzá pusztán pszichológiai kritériumok alapján válogatta össze az új rendszert alkotó homeopátiás gyógyszereket. Fáradozásait siker koronázta: módszerével átütõ sikereket ért el.
Ezzel azonban még nem érte be. Meggyõzõdése szerint léteznie kellett egy, a hagyományos homeopátiánál egyszerûbb, “eredetibb” módszernek is. Ennek felkutatására vállalkozva, 1942-ben, szakmai sikereinek csúcsán, feladta jól menõ londoni praxisát és Walesbe költözött. Vidéki magányában egyszerû, könnyen használható és tiszta gyógyszerek után kutatott a természetben. Magas rezgésû növényeket keresett, amelyekkel jellemhibákat, érzelmi zavarokat lehet korrigálni és a személyiséget stabilizálni.
Bach így bukkant összesen 38 virágzó növényre, amelyek közül a legtöbb nem tartozik a hagyományos értelemben vett gyógynövények közé, tehát nem avatkoznak bele szervezetünk biokémiai folyamataiba, sokkal inkább energetikai úton hatnak rá.
A gyógyhatású virágokat vízzel telt edénybe helyezik, és az edényt a napra teszik. A napenergia hatására a virágok finom eszenciái, energiái a vízbe oldódnak. Néhány óra múlva a vizet leszûrik, és azonos mennyiségû brandyvel elegyítik. Az így nyert eszenciákat koncentrátumos üvegekbe töltik, ezeket sok országban gyógyszertárakban lehet megvásárolni. Mindössze néhány csepp elegendõ belõlük a kellõ gyógyhatás eléréséhez.
A gyógyuláshoz vezetõ út a hangulaton keresztül vezet
Minden virágeszenciának jól körülírható hatásterülete van: félelem, bizonytalanság, magányosságérzet, aggodalmaskodás, apátia, érdektelenség, reménytelenség vagy kétségbeesés, hogy csak néhányat említsünk.
1930-tól 1934-ig Edward Bach ismét kórházi orvosként dolgozott. Felismerte, hogy minden negatív hangulat, ill. érzelmi állapot lényegében minden embernél hasonló formában jelentkezik, amibõl arra következtetett, hogy ezek közös archetípusos állapotokra vezethetõk vissza, amelyek a megfelelõ virágeszenciák pozitív rezgéseivel harmonizálhatók. Bach az általa felfedezett eszenciákat az alábbi hét csoportba osztotta:
-Félelmek
-Bizonytalanság
-Hiányzó érdeklõdés a realitás iránt
-Magány
-Túlérzékenység külsõ befolyásokkal és gondolatokkal szemben
-Bátortalanság és kétségbeesés
-Mások túlféltése
E felosztás alapján bárki könnyen felismeri a negatív lelkiállapotokat, és kiválaszthatja a gyógyuláshoz legmegfelelõbb eszenciát. Gyakran elég egyetlen, jól kiválasztott eszencia, hogy helyreállítsa a test és lélek közötti harmóniát.
Az eszenciák fõ hatásterülete a megelõzés. Kiválóan alkalmasak más terápiák kiegészítésére is. Hasznos lehet a terápiát a virágeszenciákhoz hasonló hatású ásványokkal kiegészíteni. Folyt. köv.