Eydie Mae és Chris Loeffler: Hogyan Győztem Le a Rákot

A vegetáriánus lét előnyei - egészségmegőrzés, prevenció - betegségek okai és megoldásai

Eydie Mae és Chris Loeffler: Hogyan Győztem Le a Rákot

HozzászólásSzerző: tami » 2011. okt. 14., pén. 9:01

Dátum: 2006. augusztus 05. szombat, 09:00 Küldte: tami

A rákom legyőzésére tett próbálkozásaim folyamán sok más daganatos beteggel ismerkedtem meg. Néhányan elfogadták egy-két kísérleti program eszméjét, mások pedig más programok részeit választották. Már minden változatot hallottam:
– Tetszik ez az elgondolás, de nem tudok lemondani a sajtról.
– Látok benne értékeket, de feladni a csirkehúst meg a tojást? Hiszen azon élek.
– Ráállok majd erre az étrendre, de csak részben.
– Nem tudok lemondani a kávéról és a cukorról.
– A munkám sok energiát igényel, ezért szükségem van fehérjére, nem hagyhatom el a húsevést. Talán önben megvan az akaraterő hozzá, de bennem nincs.



Ez a legutolsó kijelentés mindig az emlékezetembe idéz egy történetet, amit egy földművesről hallottam. Ez a földműves egyszer szántás közben megállt egy időre az út melletti kerítésnél, és elbeszélgetett az egyik kedves szomszédjával, aki történetesen vegetáriánus volt. Egészen belemelegedtek a beszélgetésbe az étkezésről. A földműves egyszerűen képtelen volt fölfogni, hogyan képes a barátja hús nélkül jó karban tartani magát, hogy fizikai munkát is tudjon végezni. Hamar otthagyta a szomszédját fejcsóválva, és szomorúan folytatta a munkáját. A mi vegetáriánus emberünk meg csak mosolyogni tudott magában, amint ő is ment a dolgára, és az ellentmondásra gondolt: a földműves lova a legnehezebb munkát végezte, és egész életében még soha nem evett húst.

A rákos megbetegedés esetében a siralmas történetekhez vagyunk hozzászokva. Egy másik példa Wendy története, amiről még beszélni akarok ebben a fejezetben. Amikor találkoztunk vele, tumort találtak a bal mellében. Teljes emlőeltávolításon ment keresztül. Nyolc hónappal később daganat jelent meg a jobb mellében is, amit szintén teljesen eltávolítottak. Aztán rákot találtak a medencéje tájékán, ezért kivették a petefészkét. Később a mellékveséjét is kivették. Azt hiszem, Wendy és a férje végül rájöttek, hogy a műtét többé nem megoldás, mert amikor az orvos ki akarta operálni az agyalapi mirigyét, a férje nem engedte.

Utána Wendy belekezdett egy immunológiás programba. Közben elment a texasi Grapevine-ba elsajátítani Dr. Kelly diétáját, és el is kezdte alkalmazni egy-két javaslatát. Később ellátogatott a mexikói Tecate-be Dr. Samchuck klinikájába is, ahol a lactrilt alkalmazták, és akkoriban majdnem ugyanolyan volt a gyógykezelésük, mint Dr. Contrerasnak a mexikói Tijuanában. De ez ismét csak kiegészítésként volt jelen a másik két program mellett. Mellesleg Dr. Samchuck ma a búzafüvet használja.

Wendynek jó néhány dolgot kellett egyszerre csinálnia, és nem volt bátorsága bármelyiket is elhagyni. Megértem a félelmét, én is ezzel éltem együtt, rémisztő, mindent összezavaró örvény volt. Ezerszer is megpróbáltam bátorítani, hogy próbálja ki a búzafűlevet és az élő ételeket. De félt elhagyni a többi kezelést, vitaminokat és magas fehérjetartalmú étrendet. Kutatásaink során rájöttünk, hogy a rákos betegeknek a fehérjeszintjüket alacsonyan kell tartaniuk a nehéz emészthetősége miatt. A halála előtt Wendy már újra evett pizzát és hamburgert. Szívből próbáltam segíteni rajtuk, mert tudtam, min mennek keresztül, de tehetetlen voltam. Nem tudtam meggyőzni őket, hogy ha én is meggyógyultam, ő is meg tud gyógyulni. Teljes szívemből hiszem, hogy Wendy még most is élhetne, és éppoly jól lehetne, mint én.

Számomra fantasztikus volt Arn bátorító támogatása. Akár az is történhetett volna, hogy csak egy futólagos pillantást vet Ann Wigmore írásaira, és ügyeskedő kuruzslónak könyveli el. Nem vagyok biztos benne, hogy végig tudtam volna csinálni, ha egyedül vagyok. Nem azért, mert nehéz volt a diéta betartása, hanem mert nagyon elkedvetlenítő lett volna Arn szívből jövő lelki támogatása nélkül csinálni végig a búzafű-beöntéseket, a béltisztítást, a háromhetes rendetlen gyomorműködést, ami a nyers ételekre való átállást kísérte, stb… Még most is kétféle ételt elkészíteni naponta háromszor eléggé fáradságos lenne.

Másik pozitív tény az, hogy meg tudtuk figyelni egy normális, egészséges szervezet válaszreakcióját ugyanazokra az élő ételekre, amik nekem segítettek. Arn jobban érzi magát, mint valaha az életében.

Ugyanakkor vannak olyan dolgok, amiket ő ehet, de én a rákom miatt nem. Ilyen például a datolya. Egyik nap elragadtattam magam, engedtem a csábításának, és komolyan bajba kerültem. Hoztam haza néhány pompás, jókora organikusan termesztett datolyát. A datolyában nagyon sok a természetes cukor, de akkor nem gondoltam sokat rá, annak ellenére, hogy már tudtam, a rákos betegek egyszerűen nem bírják a cukrot vagy a mézet. Tulajdonképpen eszembe sem jutott, hogy a datolyában magas koncentrációban található természetes cukor problémát okozhat. Jó étvággyal ettem egy pár napig minden látható gond nélkül, aztán hipp-hopp – hirtelen visszatért a régi fáradékonyság, a daganataim elkezdtek növekedni, és a hajam ismét megvastagodott. Ez a datolyázás végét jelentette. Azon nyomban elmentem egy bélfürdőre (amit amúgy háromhavonta megteszek, hogy tisztán tartsam a beleimet), és három napig citrus gyümölcsös tisztító diétát tartottam. Úgy egy hét elteltével újra rendbe jöttem.

Amikor az élő ételek szigorú folytatása mellett döntöttünk, néhány orvos és élelmezési szakértő figyelmeztetett bennünket, hogy vérszegénység alakulhat ki, s mellette egyéb problémák is fölmerülhetnek, ha nem fogyasztunk elég fehérjét vagy B12-vitamint. Már több mint két és fél éve élünk így bármilyen látható gond nélkül, és az érzéseinket talán az „eufória” szó tudja legjobban körülírni. Egyáltalán nincs se emésztési gondunk, nem fáztunk meg azóta, nincs szükségünk vitamin vagy táplálék-kiegészítőt szedni, és egyfolytában nagyszerűen érezzük magunkat.

Én továbbra is fogyasztottam mind a „búzafűkoktélokat”, mind az élő ételeket.

Minden szokásos orvosi kivizsgálás azt mutatta, hogy az állapotom pont megfelelő, és a doktor szerint, ha egy ideális grafikonhoz mérem magam, akkor a testi erőnlétem a vért, fehérjetartalmat, stb. tekintve nagyjából tökéletes.

A gyakorlati tapasztalatainkon túl úgy tűnik, mintha az orvosok és az élelmezési szakértők meggyőződése megalapozatlan lenne, hiszen mi elég fehérjéhez és vérképző elemhez jutunk az elfogyasztott zöldségekből, gyümölcsökből, magvakból, csírákból és a búzafűiéből. Hiszem, hogy ha az étrendet nem tartják be következetesen, vagy helytelen kombinációban táplálkoznak, akkor lehetséges, hogy a szervezet nem képes fölszívni a fehérjét. De ha úgy eszik az élő ételeket, ahogy azt mi tanultuk, akkor egy makkegészséges és aktív életet élő ember számára pont megfelelő fehérjét tudnak termelni.

Sokan ismerik a sirályok és a floridai St. Augustine-i halászat történetét. A halfogás, -csomagolás és -árusítás során a halászok a halpucolás maradékait az óceánba vetették. A sirályok számára minden erőfeszítés nélkül, „ingyen” ott volt készen az eledel. Ez a halászat hosszú évekig működött. A sirályokat egyre inkább a halászok tartották el. Egy nap bezárt a halászat, és a sirályok hoppon maradtak. Már nem tudták többé, hogyan kell a vízből élelmet halászni. A legöregebbek már elfelejtették, és a sirályok populációjának nagy része egyáltalán nem is tudott mást, csak a maradékok után alábukni. A madarak éheztek, és nagyon rövid idő alatt a populáció szinte teljesen kihalt azon a területen.

Meglehet, mélyebb bölcsesség rejlik a bibliai mondásban: „ha valaki nem akar dolgozni, ne is egyék”.

A legtöbbünknek valamikor az életében biztosan eltörött már egy csontja, amit sínbe raktak, míg össze nem forrt. A mozgásképtelenné vált testrészünknek nem kellett többet dolgoznia. Emlékezzünk csak, milyen érzés volt, amikor leszedték a gipszet. Újra meg kellett tanítani mozogni-dolgozni. Beletelt egy időbe, amíg újra ugyanúgy tudott működni, mint annak előtte.

Gondoljunk bele, lehet, hogy a legtöbb ember teste elfelejtette, hogyan kell földolgozni a fehérjét a zöldségekből, a gyümölcsökből, a magvakból és a csírákból, egyszerűen ezért, mert olyan régóta nem kellett megtenniük? Lehetséges, hogy a szervezetünket mára már a készen adagolt fehérjék tartják el?

Ha ez igaz, azt hiszem, egy dolgot bebizonyítottunk magunknak. Készségesek lévén saját magunkon kísérletezni az élő ételekkel, a szervezetünk újra megtanulta a természetes állapotot, amit korábban azért felejtett el, mert olyan hosszú ideig egyszerűen nem kellett csinálnia.

Ann Wigmore szerint a helyes táplálkozás tanítását Isten adta neki feladatként. Meggyőződése, hogy egy jobb világ építésében segíthet, ha megmutatja másoknak, miként építsék föl a testüket (bibliai nyelvezettel a templomukat) életadó anyagokkal a halott vagy rossz ételek helyett, amik csak eltömítik és mérgezik a szervezetet, és nyitottá teszik mindenféle betegség előtt. Egyre többen és többen tanulják meg, akik szép sorjában továbbadják másoknak, és ez segíthet az egész világot jobbá tenni.

Rájöttem, hogy nem mindenki rendelkezik – ahogy én nevezem – tudományos elmével. Ez alatt olyan gondolkodásmódot értek, ami képes elvetni minden olyan korábbi elméletet és feltevést, amely nincs összhangban a teljes igazsággal.

Az igazság az, hogy nem csak életben és jól vagyok, hanem a rákos betegségemet tökéletesen kontroll alatt tartom az élő ételekkel, beleértve a búzafűlevet is.

Azt tapasztaltam, hogy ha eltérek ettől az étrendtől, a rákos sejtek visszatérnek, és újból elszaporodnak.

A teljes igazság jöhet akár kémcsőből, akár gyakorlati tapasztalatokból, nekem nem számít. Egyedül az a fontos, hogy működik-e vagy sem. A búzafű-terápia és az élő ételes étrend nekem bevált.

Bővebben:
Eydie Mae és Chris: Loeffler Hogyan Győztem Le a Rákot Természetes Úton című könyvében
mandala-veda.hu


------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Re: Eydie Mae és Chris: Loeffler Hogyan Győztem Le a Rákot Természetes Úton
Küldte: giyandeva (heian@freemail.hu) Dátum: 2006. augusztus 08. kedd, 19:20

Fantasztikus lehet ez a könyv!!! azt hiszem mindenképp el fogom olvasni. Egy hatalmas dologra döbbentett rá: az hogy a szervezet idegenkedik a természetes/nyers dolgoktól, nem másnak az oka, hanem hogy elmutálódtunk a műanyag/hőkezelt kaják irányába! S az egészséges hosszú élet recepteje valóban az "ÉLŐ" ételek fogyasztása. A Mandala-Veda Kiadó kiadásában találtam is egy remek könyvet az élő ételekről és a nyers táplálkozásról, azt hiszem mindenképp egy érdekes olvasnivaló: B.R. Clement-DiGeronimo: Élő Ételek, Az Egészségért http://www.mandala-veda.hu/main/isvara. ... szinopszis
Avatar
tami
Grafomán
 
Hsz: 666
Csatlakozott: 2004. aug. 23., hétf. 0:00
Tartózkodási hely: Szeged


Vissza: Egészség

Ki van itt

Jelenlévő fórumozók: nincs regisztrált felhasználó valamint 19 vendég

cron