Kenyér - házilag :)))

[Boldogsag]

Dátum: 2007. február 08. csütörtök, 07:00 Küldte: boldogsag

Én így készítem el.

Egy kora hajnali időpontban, amikor a fák ágain már énekelnek a madarak, kipattanok a hálózsákomból, hatalmas kiáltással közlöm a világ azon élőlényeivel, akik a közelemben vannak, hogy: Itt a vidám reggel.

Elvégzem a szokásos rituális fürdést, természetesen hideg zuhannyal befejezve, mert ez az egészséges, de itt már nagy változás következik be, hiszen a reggeli kiáltást az irdatlan sikítás váltja fel, köszönhetően a hideg víznek.
Ekkor az emberi testben levő lelkek közül többen is olyan gondolatokat és szavakat engednek ki a világba, amit a pozitív gondolkodás hívei nem javasolnak.

Engesztelésül felajánlom nekik, hogy készítek saját készítésű kenyeret, amit el is fogadnak lelkes fej billegetéssel és a "jól teszed" szavakkal, majd tovább alszanak.

Ekkor felveszem a "főzök szeretettel" ruhámat és kilátogatok az éléskamrába, ahol általában semmi sincs, lévén, hajléktalan vagyok és munkanélküli.
Ilyen kor a régi és jól bevált módszert alkalmazom: csengetek a szomszédnak.
Hogy erre mit reagál, azt most nem vetem itt papírra, mert nem szeretem az olyan ceremóniákat, mint az irodalmi Nobel díj átadása.

Isten kegyéből azért mindig akad alapanyag: liszt (természetesen teljes értékű) , víz, egyéb adalékok (itt nem valami mű dologra kell gondolni, hanem finom magvakra), aztán élesztő, vagy sütőpor, vagy kovász, vagy szódavíz.

Ha ezek a közelemben vannak, akkor hálát adok (megint csak Istennek), hogy olyan szerencsés vagyok, hogy készíthetek valamit, mert ez egyben azt is jelenti, hogy még élek, van alapanyag, és remény arra, hogy az izlelőbimbóim is boldogok lesznek egy-két órácska múlva.

Most viszont megkérdezem: Eddig nem unalmas? Folytassam a kenyér sűtési eljárásomat?

Folytatom a receptet, egy KEDVES lélek kérésére.

A konyhában ellenőrzöm a tisztaságot, mert egy angol mondás szerint: a tisztaság az, ami legközelebb van Istenhez.


Ha mindent rendben találok, akkor először az elmém, majd a kezem tisztítom meg mert 100%-ig hiszem, hogy az ember az étel készítésénél a finom fizikai energiáit "beleviszi" az alapanyagokba és az ételbe.
Ezért is fontos, hogy lehetőség szerint saját ételeket együnk, s ne a vendéglőkbe, ahol esetleg a szakács úgy készítette az ételt, hogy előtte szegény röfi testvéremnek a maradékait cincálta.
Tehát, nagy szeretettel, szívem minden szeretetével belekezdek a folyamatba, vagyis egy tálba beleteszek mindent és erős karjaim közreműködésével mozgatva tenyerem és ujjacskáim, dagonyászok egy jót az alapanyagok között.

Az arányokat nem nagyon szoktam figyelembe venni, lévén már sok éve csinálom, s így szerénytelenség nélkül meg is említhetem: profi vagyok, mit nekem az arányok.


Mivel vannak "kukacoskodó kezdők", így azt mondhatom:


( 1 kg teljes kiőrlésű búza liszt
1 csomag élesztő
1 dkg só
3-4 dl víz)
az egyszerűbb változatban.

Ha viszont szeretnék másként:

(3/4 csésze liszt
1 1/2 csésze kukoricaliszt
1 teáskanál só
1 1/2 evőkanál sütőpor
1 evőkanál kristály cukor
50 g vaj, olvasztva
1 csésze tej
200 g morzsolt csemege kukorica (mirelit vagy konzerv, lé nélkül)


Vagy:

( 50 dkg liszt
2 dkg cukor
5 dkg vaj
2 1/2 élesztő
1 dkg só
kb. 1 1/2 dl tejes víz 1:1 arányban
1/2 mokkáskanál szerecsendió
1/2 mokkáskanál bazsalikom
aszkorbi nsav
kis sikér

Nos!
Ha ezeket mind egy helyre, vagyis a tálba tették és jól összedagonászták, akkor pihenjenek, meg megérdemlik.
Én is ilyenkor szoktam pihenni: szauna, masszázs, séta a természetben stb.
Higgye el mindenki, jót tesz az egészségnek.
Miután alaposan felfrissültem bemelegítem a sütőt és formába teszem a kelesztett terméket.
Ha nincs formám, akkor tepsibe. Bár általában minden nap jó formában vagyok-))
Becsukom az ajtaját a sütőnek, természetesen ilyenkor érdemes odafigyelni arra, hogy a készítményünk bent van vagy kint.
Ha az utóbbi, akkor ne várjunk sokat a változtatással, mert akkor nem lesz eredménye a korai kelésünknek.

Időnként tekintsük meg.

Ha valaki pl candida betegségben szenved, annak az élesztő elkerülendő, ilyenkor csak sima szóda vizet kell használni.
Természe tesen a kovász a legjobb, de van aki sütőporral szereti,
A lényeg az, hogy a kenyér készítésénél a recept csak irányadó tényező, hiszen a fantáziánk és az izlelőbimbóink igényei szerint bármit készíthetünk.

Ha kész van, akkor megint csak adjunk hálát Istennek, így áldva meg és téve lelkivé az ételt.
Ha sikerült, akkor szeretettel kínáljuk meg barátainkat s ne feledkezzünk meg e "szövegelős" pasiról sem, aki itt ezeket leírta: kínáljuk meg öt is-))