Ünnepi reggeli

Vegetárius receptek és konyhai praktikák.

Ünnepi reggeli

HozzászólásSzerző: Boldogsag » 2011. feb. 6., vas. 16:47

Krisna éppen a teheneket fejte az istállóban, Jasodá anya pedig elhatározta, hogy ma egészen különleges reggelivel fogja várni. Összehívta a szolgákat és a szolgálólányokat, kiosztotta a parancsokat: Szedjetek össze mindent, ami egy ünnepi reggeli készítéséhez szükséges! Hozzatok gyümölcsöket és zöldségeket, fűszereket, cukrot, sót, olajat, rizst és tejtermékeket, a friss tejet, amelyet Nanda Mahárádzs személyesen fejt a szurabhi tehenektől. – Közben állandóan panaszkodott: A fiam nagyon gyenge és sovány. Nem akar enni, hiába kínálom a legfinomabb ételekkel. Egész nap az erdőt járja, kimerülten érkezik haza, de még akkor sem éhes.

Jasodá anya annyira aggódott Krisna miatt, hogy még Rádhikát is elhívta a barátnőivel együtt. Durvászá Muni egyszer megáldotta Rádhikát, hogy bármit főz, az olyan édes lesz, mint a nektár. A bölcsek nem beszélnek hiába, csak egy baj volt: ettől a naptól fogva Rádhiká nem készíthetett zöldségeket, sós vagy csípős ételeket; édes lett a kezében még a keserű nimba-levél is. Amikor már senki nem akarta megenni az édes babfőzeléket vagy káposztát, Rádhiká sem vállalt mást, mint a sütemények készítését. Édes volt a laddu, a raszála, a csandrakánti, még akkor is, ha Rádhiká hozzá sem nyúlt a cukorhoz.

Rádhiká barátnői is mindenféle feladatot kaptak, ki vataka süteményeket készített, ki modakát vagy leveles zöldségeket. A fiatalabb lányok kiöblítették a nagy agyag- és fémedényeket, tejet forraltak, vagy csak gyümölcsöt hoztak a kamrából. Tágas volt a konyha, de a lányok is sokan voltak. Siettükben összeütköztek, hangosan nevettek és tréfálkoztak.

A szolgáknak sem volt nyugalmuk, vizet hordtak, illatszereket készítettek, előkészítették Krsna és Balaráma ruháit, virágfüzéreket készítettek, bételdiót válogattak, fölseperték az udvart, egymás után háromszor is, mert Jasodá anyának semmi sem volt elég tiszta, „ezen az ünnepnapon.” Senki nem tudta, hogy milyen ünnepnap van, de aztán kiderült, hogy amrta-jóga napja, a Nap együtt áll a Pusja csillagképpel.

Elkészült a lakoma: sokféle sütemény, édesrizs, szamjava, sziri, pijusza-granthi, amrta-keli, baddha-rambha, navja-garbha, navja-mukulámsa, mana, kandambu, kacsvi, mukhámsa, aluka, kusmánda, dindisa, csakrábha, khandadzsalaka, csanakaksodha, pankakta, dhrtabhrsta – ki tudja ma már, hogy mit jelentenek ezek a rejtélyes nevek? Jasodá anya elégedett volt az előkészületekkel, és egyre türelmetlenebbül várta, hogy a fia befejezze a fejést.

Sajnos a nagyon különleges ünnep híre egyáltalán nem jutott el az istállók világába. Krisna olyan nyugodtan játszott a borjakkal, mintha soha nem hallott volna a Pusja csillagképről. Jasodá anya már nagyon nyugtalan volt, amikor a fia végre előkerült.- Gyere csak, mondta vészt jósló hangon. Hol jártál? Miért kínzol engem azzal, hogy ilyen sokára jössz haza, bár most már biztosan nagyon éhes lehetsz. Tönkremegy, elhűl az étel.– Hidegen szeretem, mondta Krisna határozatlanul.– Mióta? – kérdezte gyanakodva Jasodá. Kedves fiam, ne kezdd el megint. Semmi kedvem egész nap könyörögni, hogy egyél már egy falat ételt. Ma a barátaid is itt fognak reggelizni. Ha nincsenek itt, nem tudsz nyugton maradni, és ha egy pillanatra nem nézek oda, már el is tűntél az erdőben.

- Én vaisja vagyok, mondta szigorúan Krisna, az a dolgom, hogy őrizzem a teheneket.– Úgy? – kérdezte vissza Jasodá. Én meg az anyád vagyok, és az a dolgom, hogy gondoskodjak rólad. Nem engedem meg, hogy éhesen menj el hazulról.– Nem tudok annyit enni, mint a Gadzséndra nevű elefánt, feleselt Krsna.– Vigyázz a szádra! Velem ne beszélj így! Nagyon jól tudom, hogy mennyit kell ennie egy serdülő fiúnak. Egy-kettő, gyorsan fürödj meg, és gyere enni.

Ó jaj, gondolta Krisna, miközben Patraka és Patri arany korsókból öntötték Rá a vizet, Szugandha olajjal masszírozza, Karpúra megmosta a haját, Raktaka megtörölte, Kumuda és Dhama megfésülte, Makaránda tilakát rajzolt a homlokára. Egész nap mást sem hallok: egyél már, egyél többet, még többet, egyél, egyél. Nem akarok olyan kövér lenni, mint Madhumangala, és különben sem vagyok éhes.

Óvatosan körülkémlelt, hogyan lehetne megszökni innen. Jasodá anya persze résen volt, eltorlaszolta az ajtót. Gyerünk csak. Apád és a barátaid még régóta várnak.

A gópik finom édes italokat és laddut hoztak; Jasodá anya jól megrakta Krsna tányérját. Sikerült átvarázsolni néhányat Madhumangala tányérjára. Nem okozott ez gondot a kis bráhmanának; egymás után tüntette el a laddukat. Csak egy maradt Krisna tányérján. Jasodá anya rámutatott az árva laddura:- Ez is nagyon jó! Ezt is meg kell enned!– Krsna kelletlenül fogta meg a laddut.– Ezt Rádhiká készítette! – Krisna lopva Rádhikára nézett, aki aggódva figyelte a laddu sorsát. Mi lesz most?

Mi lett volna? Krisna „véletlenül” leejtette a földre. Jasodá anya összeráncolta a homlokát, és gondoskodott arról, hogy ne maradjon sokáig üresen a tányér. A gópik egymás után hozták a finom ételeket: joghurtot, zöldségeket, édes és fűszeres túrót, csapátit, olvasztott vajban sült ételeket. Krisna szórakozottan játszott az ételével, hol megfogott egy csapátit, hol meg letette. Mi van Veled? – kérdezte Jasodá anya. Azt hiszed, nem sült meg egészen? Nem látod, hogy éppen olyan barna, mint a banánfa öreg levelei?

Krisnát ebben a pillanatban sem a csapáti, sem a banánfa levelei nem érdekelték. Szeretett volna már kint lenni az erdőben a barátaival és a tehenekkel, de még jobban szeretett volna Rádhikával találkozni valamelyik erdei tónál. Ehelyett itt kell ülnie az unalmas ételek között, az anyja pedig szünet nélkül beszél: Fiam, miért nem eszed ezt a gondosan elkészített lakomát? Miért nincs étvágyad? Enned kell. Nagyon átok a fejemen, hogy Te nem akarsz enni. Mindent megtettem, elhívattam Vrsabhánu Mahárádzs lányát, hogy elkészítse a süteményeket. Milliószor édesebbek, mint a nektár, de Neked semmi sem ízlik. Mit csináljak? Fiam, megölsz engem, ha nem eszel.

Már elég sokat ettem, jegyezte meg Krisna. Anyám, megölsz Engem, ha azt akarod, hogy még többet egyek. – Jasodá lótuszvirág szemei kikerekedtek. Mit beszélsz Te? Én akarlak megölni Téged? Én csak azt akarom, hogy erős és egészséges légy, sokáig élj. De ebben a pillanatban Te vagy a legsoványabb az egész Vradzsában. Mit gondolnak rólam az emberek, azt hiszik, hogy szándékosan éheztetlek.– Szóval, nekem csak azért kell halálra ennem magam, hogy az emberek megdicsérjenek téged? Mi fontosabb neked, az Én boldogságom, vagy a mások véleménye?

Jasodá anya nem kapott levegőt, és az arca egészen vörös lett. Még Nanda Mahárádzs is szomorúan ingatta a fejét, de nem mert közbeszólni. – Minden nap halálra gyötörsz engem, panaszkodott Krsna. Azt hiszed, hogy olyan vagyok, mint az óceán, amelybe szüntelen viszik a vizet a folyók, és mégsem telik meg soha? Mást sem hallok egész nap: Ez itt nagyon finom, az még finomabb. Igyál mangólevet, igyál tejet, egyél sikharinit, egyél karambhát, még, még. Alig várom, hogy végre elmehessek hazulról, és ne is lássak ételt.

Ejnye, mondta Nanda Mahárádzs óvatosan, anyád csak jót akar. Jobban szeretnéd, ha egyáltalán nem törődne Veled, azt mondaná, edd meg azt, amit az erdőben találsz?

Jasodá anya szemébe könnyek szöktek. Ezt kellett megérnem, sóhajtotta. A fiam a szemembe vágja, hogy szívesebben van az erdőben, mint itthon. A lelkünket kitesszük Érted, én is meg ezek a lányok, és Te milyen vagy? Hideg és hálátlan.

Krisna megsajnálta. Hiszen tényleg jót akar. Mit tegyek, ha tele van a hasam? Mit tegyek, ha közel sem tudok annyit enni, mint Madhumangala? Megfájdul a gyomrom, ha Belém erőltet még egy morzsát… Hirtelen eszébe jutott valami. Elmosolyodott, és ezt mondta magában: Jól van, vissza az egész. Menjünk vissza az elejére. Felejtsetek el mindent, és kezdjük előlről, onnan, hogy „véletlenül” leejtettem az a laddut.

Jasodá anya rámutatott az árva laddura: Ez is nagyon jó! Ezt is meg kell enned! – Krsna engedelmesen megfogta a laddut. – Ezt Rádhiká készítette! – Krsna lopva Rádhikára nézett, aki aggódva figyelte a laddu sorsát. Egy laddu nem a világ, gondolta Krisna, és hamm, bekapta.

A tréfacsináló bráhmana fiú, Madhumangala így szólt: Kedves anyám, ha a fiad nem eszik nagyon sokat, add csak nekem a részét, én mindent megeszem. Aztán megölelem a fiadat, és ezzel átadom Neki a táplálékot. Jól meg fog hízni. Krisna emésztése gyenge, nem tudja megenni a ghíben sült, nehéz ételeket. Jobb lesz, ha zöldséget adsz Neki, és csak keveset a nehéz gabonából.

Krsna jól megrakta Madhumangala tányérját: itt van ez a pár falat, edd meg. – Szívesen, mondta a fiú, ha még egy kis joghurtot is kapok. – Nézzétek ezt a csibész majomkirályt, itt táncol köztünk, gazdag ételekre és joghurtra éhes. – Ezt hallva, Madhumangala a tányérján levő ételt átrakta az éhes fiúk tányérjaira. Miután mindent szétosztott, büszkén kijelentette: Nézd, mindent megettem joghurt nélkül. Most még egy nagy csésze édesrizst szeretnék.

A gópik és a szolgálólányok egymás után hozták a különféle finom ételeket hoztak arany tálakon, sákot, amlát és más zöldségeket, ghível bekent csapátikat, amelyek halvány barnák voltak, mint a banánfa öreg levelei. Dhanisthá behozta az édes, fűszeres túrót és más ételeket, amelyeket Lalitá és a barátnői készítettek. Jasodá anya a túrót sok csészébe merte, boldogan, nagy szeretettel osztotta szét a tehénpásztor fiúk között. Jó étvággyal ettek, Jasodá anya végre elégedett volt, észre sem vette, hogy a fia nem annyira a tányérjával törődik, mint valakivel… egy nagyon szép lánnyal, aki piros szárit viselt, és az arca is olyan piros volt, mint a lótuszvirág.

Örülök, hogy ma végre nem vitatkoztál anyáddal, hanem rendesen ettél, jegyezte meg békésen Nanda Mahárádzs.

Ha tudta volna! Jasodá anya még mindig kínálgatta a túrós ételeket, a szadavát, kala-pupát és vatalát; az ételek el is tűntek Krisna tányérjáról, ugyan hová? Talán csak Dhanisthá tudja, aki megvárja, amíg mindenki jóllakik, és aztán rendbe teszi a konyhát, talál egy-két laddut egy titkos helyen – de ha úgy vesszük, hogy egy és más, akkor inkább nem szóltam semmit.

(Govinda-lílámrta, 3-4. fejezet nyomán)

Forditotta: Rohini d.d
Avatar
Boldogsag
Grafomán
 
Hsz: 1064
Csatlakozott: 2005. ápr. 21., csüt. 0:00


Vissza: Govinda konyhája

Ki van itt

Jelenlévő fórumozók: nincs regisztrált felhasználó valamint 58 vendég

cron