E népszerüsége sok-sok évtizede már hazánkban is ismert, amit mi sem bizonyit jobban, mint a vasárnapi vegi találkozó résztvevőinek szavai: "Kérek még!"
Indiában úgy fogyasztják az étel mellé, mint mi a kenyeret. Az elkészítése némi ügyességet kíván. A kisütéshez nyílt láng szükséges.
Elkészitése:
Kb. 25 db csapátihoz
1/2 kg liszt, meleg víz, vaj, só
1. Keverjük a liszthez a sót, és gyúrjunk a meleg vízzel lágy tésztát. A tésztát nagyon alaposan el kell dolgozni.
2. Letakarva pihenni hagyjuk egy órán keresztül.
3. Kicsípünk belőle akkora darabokat, hogy 3 cm átmérőjű golyókat gyúrhassunk.
4. Tegyük a golyót a gyúródeszkára, és lapítsuk össze egy kicsit tenyérrel. Mindkét felét lisztezzük be.
5. Nyújtsuk ki 15 cm átmérőjű, 1,5 mm vastag kerek lappá.
6. Enyhén lisztezzük be a tetejét. Készítsünk a leírt módon 10-15 lapot, és rakjuk egymásra őket. (Sokkal többet nem érdemes, mert kiszárad a tészta.)
7. Gyújtsuk meg a tűzhely két egymás melletti lángját. Az egyikre helyezzünk egy palacsintasütőt.
8. Tegyünk egy tésztalapot a palacsintasütőre, és süssük meg egymás után mindkét oldalát. Akkor jó, amikor a tészta kezd elszíneződni és felhólyagosodni.
9. Fogjuk meg egy tortafogó ollóval (vagy más megfelelő eszközzel), és tartsuk a nyílt lángba. Fel kell fúvódnia a csapátinak. A másik oldalát is tartsuk a lángba. Vigyázzunk, el nem égessük!
10. Kenjük be vajjal a tetejét. Nyomjuk ki belőle a levegőt. Az elkészült csapátikat lefedve és egymásra halmozva tartjuk.
Nem fúvódik fel a csapáti, ha:
túl kemény a tészta, nem hagytuk állni, nagyon kiszárítottuk a sütéskor, valahol kiégettük, ha nyújtáskor ragad.
Dátum: 2005. május 24. kedd, 09:30 Küldte: Boldogsag
