Répaverseny

[Boldogsag]

Ezt a kedves történetet egy hölgy ismeröstől, Mikola Klárától kaptam.
Tökéletes példája annak a szemléletnek, hogy miként lehet egyszerü és érthető történetek alapján megismertetni az emberekkel a természetes élet és a természetes gazdálkodás alap elveit.

Verőfényesen sütött a tavaszi nap Nyuszifalva főterén. Egyszer csak megjelent Nyusszogó, a törvényszolga, felállt a korhadt fatörzs tetejére, és jó hangosan belekezdett a mondandójába:
- Közhírré tétetik, hogy Nyuszifalván idén ősszel répaverseny lesz! Aki a legkülönb répát neveli ki, az megnyeri az első díjat, az első osztályú kertiszerszám készletet.
A falú lakói csoportokba tömörültek, és izgatottan beszéltek a hallottakról.
- Milyen lehet a legkülönb répa? – kérdezte Ügyifogyi, a butácska kisnyuszi.
- Ugyan, még azt sem tudod? Hatalmas, mint egy fa! – felelte Nyusszancs, aki határozottsága miatt igen nagy tekintélyt élvezett a többi nyuszi között.
Megkezdődtek a munkálatok. Mindenki lelkesen szorgoskodott a kertjében: ásott, ültetett, kapált és öntözött. A veteményesek egyre szebbek, rendezettebbek lettek.
Ugyanakkor a figyelmes járókelők valami furcsaságot vehettek észre Dinamit, a kémikus nyuszi ajtaja körül. Egy-egy nyuszi megjelent a környéken, aztán amikor azt hitte, senki sem látja, hirtelen beosont az ajtón, majd kisvártatva újra megjelent valami csomaggal a kezében. Így teltek a falubeliek napjai, izgalommal, kíváncsisággal, hogy vajon ki nyeri a versenyt. Nándi, egy fiatal kisnyuszi is nap, mint nap kint szorgoskodott a kertjében, mint mindenki más.
Először komposztot kevert a földbe. „Hogy legyen mit ennetek, kedves répáim!” – dünnyögte hozzá. Aztán mélyedést készített a répamagoknak. ”Hogy legyen hova feküdnötök!” – mondta. Aztán betakarta földdel és megöntözte őket. „Hogy ne szomjazzatok!” – mondta kedvesen. Aztán nap mint nap meglátogatta a répákat, beszélt hozzájuk, öntözte őket.
Közben a többi kertben a nyuszik titokban furcsa port szórtak a répákra, és közben elégedetten morfondíroztak: „Én nyerem meg a versenyt!” Való igaz, a répák eszeveszett növekedésbe kezdtek. Csak Nándi kertjében maradtak, nőttek pontosan úgy, ahogy mindig is szoktak. „Nem baj – mondta Nándi -, nem, muszáj megnyernünk a versenyt. Csak legyetek szépek és egészségesek.”
Eljött a megméretés napja.
Sok nyuszi talicskán hozta a hatalmas répáját. Nándi csupán a kezében szorongatott egy szép, egészséges, de nem különösebben nagy répát.
A versenyfelügyelők méregették a répákat, és mindent feljegyeztek a füzetükbe: a répák hosszát, szélességét és a súlyát.
A legnagyobb súlyú répa tulajdonosa már elégedetten dörzsölte a tenyerét. „Csak érdemes volt szövetkezni Dinamittal, most már biztosan én nyerem a versenyt” – gondolta magában. Nándi meg a zsebébe dugta a répáját, mert azt gondolta, itt labdába sem rúghat.
Ekkor érkezett meg a falú bírája, a sokat látott Nyuszó apó.
A versenyfelügyelők mutatták neki a hatalmasabbnál hatalmasabb répákat, de Nyuszó apót ezek teljesen hidegen hagyták.
- Vágjatok nekem minden répából egy szeletet! – rendelkezett. Ahogy kóstolgatta a hatalmas répákat, egyre elégedetlenebb lett.
- Ilyen ízetlen répákat még sosem láttam! – dohogta kedvetlenül. Ekkor Nándi összeszedte minden bátorságát és odaadta a répáját. Ahogy Nyuszó apó megkóstolta, felderült az arca.
- Végre egy igazán finom! Ez a legkülönb mind között! Zsenge, ropogós és mézédes. - Régóta nem ettem ilyen nagyszerűt. Nándié az első díj.
Így lett Nándi a verseny győztese, és híres kertész. Új szerszámaival nagyszerű kertészetet alapított, és hamarosan ő tanította a fiatal nyuszikat a kertészkedés „nagy titkára.”


Dátum: 2005. június 17. péntek, 09:43 Küldte: Boldogsag