KÖRNYEZETVÉDELEM

A Civil Rádió vegetáriánus műsorának találkahelye.

KÖRNYEZETVÉDELEM

HozzászólásSzerző: Boldogsag » 2011. okt. 2., vas. 9:19

A környezet, ami körbe vesz minket, tágabb értelemben a természetet jelenti. Ha ezt elfogadjuk és felismerjük, akkor el kell jutnunk ahhoz, hogy feltegyük a kérdést: és kinek a természete ez? Ki az eredte? Honnan származik?

Egy teista számára nyilvánvaló: Isten természete. Ő teremtette, Ő az eredete ennek az egész megnyilvánulásnak. Mások számára továbbra is kérdés marad: valaki más teremtette? Valaki más rakta össze, hogy úgy működik, ahogyan ismerjük? Vagy csak egyszerűen azt vélik, hogy az anyagi elemek véletlenszerűsége folytán alakult ki minden. Igazából az emberiség még mindig nem ismeri minden rejtélyét. Kutat a világűrben, de nem ismeri még a saját bolygóját sem, saját természetét és életét.

Az ember csak egy felhasználó. Felhasználja azokat az alapanyagokat, amiket a Természet a rendelkezésére bocsát. Bármit talál fel, bármit állít elő, a felhasznált alapanyagokat és forrásokat nem maga hozta létre. Ezeket csak használja, anélkül, hogy tudná: kié az alapanyag.

Ezeket mind Isten adta. Isten adott mindent. Ő az eredete mindennek, Ő a tulajdonos. Mi csak használjuk az Ő adományait. Ezért nekünk megfelelő tisztelettel kell lennünk, hiszen még a materialista illem is megkívánja, adjunk hálát, mondjunk köszönetet annak, akinek a dolgait valamilyen módon használjuk. Illúzió, téves életfelfogás az, ha azt gondoljunk, mi vagyunk mindennek a tulajdonosa. Semmi sem a mienk, mindent csak használunk.

Mivel mindent e Legfelsőbb Úr teremtett, nagy tisztelettel kell tekintenünk mindenre, mint Isten energiáinak kiterjedésére. Senki sem veheti magának a jogot arra, hogy más tulajdonával úgy bánjék, ahogyan ő szeretné. Tiszteletbe kell tartani a tulajdonos törvényeit és a teremtésének a használati utasításait. Ez nemcsak az embertársainkra vonatkozik, hanem minden élőlényre, a bolygó valamennyi területére. Ha erőszakosan viselkedünk, például nem törődünk a környezettel, rosszul használjuk fel vagy beszennyezzük a természetes erőforrásokat, nem kezeljük megfelelően a szántóföldeket és az erdőket, ez mind tiszteletlenség Istennel és az áldásokkal szemben, amelyekben minket részesített. Az olyan tevékenység, amely ily mentalításból fakad, minden esetben büntetést von maga után. Hogy milyen hatalmas a természet büntetése, azt az emberiség sok-sok alkalommal megtapasztalhatta már. Amíg kihasználó és tönkretevő az ember viszonya a természettel, addig miért várnánk el, hogy Isten továbbra is mindent megadjon, ami az életünkhöz szükséges, vagy a lehetőséget, hogy azokat megszerezzük, ha mindent tönkreteszünk, vagy nem tudjuk, hogyan vigyázzunk rájuk? Soha nem szabad beszennyeznünk a forrásainkat, nem szabad elpazarolnunk az ételt. Hiszen ez nem más, mint önön létünk saját kezűleg való megsemmisítése. Isten mindent megadott arra, hogy a szükségleteinket elégségesen kielégítse, de a teremtésben nincs annyi forrás, ami kielégítheti az emberiség minden kapzsiságából fakadó igényt.

Ez a bolygó, melyet minden kultúrában a Föld Anya névvel illetnek, egy élőlény. Ugyan olyan élőlény, mint bárki más, csak neki más a megnyilvánulási formája, más a feladata a teremtés nagy harmóniájában. A föld olyan, mint az anyánk, mindent megad, amire szükségünk van. Ő adja az ételünket, a vizet, a létfenntartáshoz szükséges dolgokat. A kapcsolatunk nagymértékben attól függ, hogyan kezeljük, mennyire tiszteljük, mennyire törődünk vele. Ha megbomlik a természet egyensúlya, pl. üvegházhatás, változó éghajlat, globális fölmelegedés mind az emberiség tudatának megbomlott egyensúlyát tükrözik. Vagyis a természeti csapások eredendő oka – maga az ember. Ha megvan az egyensúly és a harmónia a társadalom tudatában, a módban, ahogyan az ökoszisztémát kezeljük, ez fog tükröződni a természetben. Sokkal kevesebb lesz a vihar, természeti katasztrófa és szerencsétlenség. Az embernek nem a természet világát kell megváltoztatnia a gondok kezelése érdekében, hanem a saját belső mentális felfogását az életről, a világról és Istenről.

Az emberi társadalom ne tekintse magát Isten egész teremtése egyetlen élvezőjének, vagy hogy más teremtményeknek nincs joguk hozzá. Az emberiség igazából kisebbségben van, ha megnézzük, milyen sokféle élőlényt tart el a környezet. Ha megfelelően gazdálkodunk az ökorendszerrel, az továbbra is mindent meg fog termelni, ami szükséges. Ha azonban az emberek, akiknek nincs igazán lelki megértésük, elkezdik kihasználni a földet, elveszik, amit akarnak, és ahogy akarják, akkor a források ki fognak merülni, és a föld, mint élő szervezet, nem látja el a társadalmat olyan bőségesen, mint azelőtt. Ennek következtében kiéleződik a verseny az elérhető forrásokért. Amikor sok ember hal meg a területekért és árukért való küzdelemben, vagy az időleges és örökké változó politikai célokért, akkor a halottak, haldoklók és sebesültek vére olyan lesz, mint az anyaföldnek felajánlott véráldozat. Nagyon fáj ez neki, meg annak a sok más magasabb lénynek, akik az emberiség tevékenységét figyelik. Ahelyett, hogy tisztelnénk a földet, együttműködésben osztoznánk a forrásain, harcolunk értük, és ez nagy szívfájdalom a Földanyának. Ezért amikor az istentelen emberek nem értékelik, nem vigyáznak kellően a földre és az Úr környezetére, vagy kihasználják, annak káosz és nagy szenvedés lesz az eredménye.

A materialista emberek vezette társadalom mindent felhalmoz, amilyen gyorsan csak lehet, és ez lehet, hogy kezdetben hatalmas gazdasági nyereségnek látszik, de soha nem lesz elég. Az igények növekednek, haragvó fejét felüti a szükség. Amikor a környezetet nem tisztelik, nem törődnek vele, változások történnek a különböző fajokban is, amelyek évezredek óta léteznek; egy részül kihal. Ezek mind a jövő ismeretlen változásainak jelei, a jövőé, amely akkor tárul fel előttünk, amikor már túl késő. Lehetnek olyan időszakok, amikor a földnek meg kell tisztulnia a nemkívánatos tevékenységtől, vagy a fájdalomtól, amit a társadalom helytelen életcéljai miatt kell elszenvednie. Talán különféle módokon próbálkozik, hogy a dolgokat kiigazítsa, egyensúlyba hozza az emberiséget, arra késztette, hogy megváltoztassa az értékrendszereket, az élet igazi célja felé orientálódjon. Figyeljünk fel a föld üzenetére, amikor azon van, hogy megszabaduljon a társadalom nem kívánatos tevékenységeinek vagy szegmenseinek súlyától. A megromlott társadalom gyakran könnyen elfelejti, miért is vagyunk itt.

Fel kell ismernünk, hogy minden a Legfelsőbb Úr tulajdona. Ami vagyonunk van, azt úgy kell látnunk, hogy csak rövid időre kölcsön vettük. Végső soron mindennek a tulajdonosa Isten. Az a helyes, ha mindent Isten szolgálatában vagy az Ő tudatában használunk. Ugyanez vonatkozik a környezetvédelemre. Végső soron minden Istené, nekünk úgy kell a gondját viselnünk, mintha Isten figyelne minket; és csak azt vegyük el, amit azért ad Isten kegyéből, hogy megéljünk. A földünk, a házunk, vagyonunk és minden tulajdonunk a Legfelsőbb Úré, bár tévesen azt gondoljuk, minden az enyém. A környezetet úgy kell óvnunk, mint ami nem a mienk, hanem Isten tulajdona, ez biztosítja, hogy még sok éven át kielégíti a szükségleteinket, és még sok jövő nemzedékét
Avatar
Boldogsag
Grafomán
 
Hsz: 1064
Csatlakozott: 2005. ápr. 21., csüt. 0:00


Vissza: Kanál forradalma

Ki van itt

Jelenlévő fórumozók: nincs regisztrált felhasználó valamint 41 vendég

cron