A vegetarianizmus szellemi hátteréről

A Civil Rádió vegetáriánus műsorának találkahelye.

A vegetarianizmus szellemi hátteréről

HozzászólásSzerző: Boldogsag » 2013. aug. 3., szomb. 1:37

A vegetarianizmus nem új irányzat vagy hóbort, bár a nyugati világban csak bő 200 éve került be a köztudatba. Ha meg akarjuk tudni, mekkora ereje van a megszokásnak, elég, ha megszólítunk néhány megrögzött húsevőt.

Globális szinten sokkal derűsebb a kép. Próféták, szentek és misztikusok különböző tanításokkal álltak elő a világ minden szögletében, de néhány dologban teljes volt az egyetértés: ne az erőszaktól várd a megoldást; ne árts senkinek; ne ölj – a földet csak kölcsönbe kaptad, kötelességed megkímélni.

A tízparancsolatot mindenki ismeri, még azok is, akiknek eszük ágában sincs betartani. A nagy vallásalapítók, Buddha, Mahávira, Zarathustra elutasították az erőszak minden formáját, keményen elítélték az állatáldozatokat. Vegetáriánus volt sok görög filozófus, Pythagorastól Platónig, és a neoplatonikusok, pl. Plotinus, Apollonius, Porphyrius az életmódjukban is követték a mesterüket. Az esszénusok sem ettek húst, és bár az Újszövetség nem örökítette meg Jézus álláspontját, tudjuk, hogy éveket töltött a kumráni esszénus közösségben. A szikhek mind vegetáriánusok, a szúfik többsége szintén. Akadtak szép számmal a keresztény szentek között is, bár a környezetük nem mindig értette meg őket. Merőben új dolog, hogy a vegetarianizmusból divatjelenség lett, hollywoodi színészek és popsztárok népszerűsítik. Nehéz elhinni, hogy sokat tudnak a szellemi háttérről, de ha csak fogyókúrázni vagy különcködni akarnak, akkor sem rossz; a hálás állatok nem fogják faggatni őket.

Valaki azt mondhatja erre, hogy a földi élet már csak ilyen, úgy rendezték be, hogy az élőlények egymás testéből táplálkoznak. Most akkor nem mindegy, hogy pörkölt vagy krumplifőzelék?
Ez igaz, és az indiai bölcsek is tudták, annyira, hogy szóról szóra benne van a több mint 5,000 éves eposzban, a Mahábháratában: ölnünk kell ahhoz, hogy éljünk. Nincs más megoldás, de a körülmények sokat számítanak. Mint tudjuk, az élőlények teste különféle szerves vegyületekből áll. A hinduk a halmazállapotuk szerint csoportosították az anyagokat, a szilárd halmazállapotot föld-elemnek, a folyékonyt víz-elemnek, a gázneműt levegő-elemnek nevezték, a kémiai és egyéb változásokat generáló hő lett a tűz-elem, míg az 5. elemmel, vagyis az éterrel magyaráztak mindent, ami az előző négybe nem fért bele. Az emberek teste öt, a fejlett állatoké, pl. emlősöké négy, a madaraké három, a rovaroké két, a növényeké nagyrészt egy elemből, a vízből épül fel. Ugyanakkor az elemi felépítés a tudatszintet is tükrözi. A tudat az emberben nyilvánul meg a legteljesebb mértékben, míg a növényekben alszik. Ez azt is jelenti, hogy valamennyi élőlény közül a növény reagál a fájdalomra a legkevésbé, vagy mondjuk úgy, a legkevésbé van tudatában a szenvedésnek. Ezért komoly minőségi különbség, hogy a tehén vagy egy növény testét pusztítjuk el, és ha már megtehetjük, miért ne választanánk azokat az ételeket, amelyek megszerzésében viszonylag a legkevesebb fájdalmat okoztuk.

Érdekes, hogy egy francia jezsuita, Teilhard de Chardin is ezt mondja a tudatfokozatokról.
Válasszuk hát a növényeket! De mi lesz azzal a számtalan baktériummal, akik a levegővel együtt jutnak be a szervezetünkbe? Vagy azért pusztulnak el, mert bevesszük az orvos által felírt gyógyszereket? Akik a testünkben élnek – néha egészen megdöbbentő adatokat találunk, 2-3 kilóra teszik ezek össztömegét. Semmi, a bölcsek és szentek nem foglalkoztak ezzel a kérdéssel. Nem azért, mintha nem tudtak volna róluk, például mert nem volt mikroszkópjuk. Tudták, hogy megszámlálhatatlanul sok, szabad szemmel nem látható lény él bennünk és általában a környezetben. A baktériumok, bacilusok és effélék szanszkrit neve csak számunkra vicces: krimi. A tanítás pedig az, hogy ne foglalkozzunk velük. Nem vagyunk közvetlenül felelősek értük, és bár kétségkívül nemes törekvés, ha egy dzsaina szerzetes vékony vászondarabot köt az orra elé, nehogy véletlenül belélegezze ezeket a krimiket, mi már tudjuk, hogy a vászondarabka semmit sem ér. A krimik megtalálják az utat, be a szervezetbe, vagy ki a szervezetből, legyen ez a magánügyük.

Arról már nagyon sokat cikkeztek, hogy a vegetarianizmus milyen erkölcsi értéket képvisel, elterjedése miben járulna hozzá a környezetvédelemhez, vagy mik lennének a gazdasági előnyei, és ezeket nem szeretném ismételni. Megosztanék viszont egy kis történetet, amely többet mond, mint a száraz statisztika. Egy szikh mester ebédhez készülődött a tanítványaival, és elküldte az egyiket, hogy hozzon banánleveleket, mert akkoriban ezeken tálalták fel az ételt, aranytálakról csak a királyok ettek. A fiú elment, és hozott egy jó marékkal; mint kiderült, kettővel többet, mint az étkezők. A mester szigorúan megintette a tanítványt, hogy máskor jobban figyeljen, számolja meg, hány levelet kell leszakítania – mert a növény is érez, bár nem olyan látványosan.
Forrás: Szilágyi Márta – Rohini d.d.
Avatar
Boldogsag
Grafomán
 
Hsz: 1064
Csatlakozott: 2005. ápr. 21., csüt. 0:00


Vissza: Kanál forradalma

Ki van itt

Jelenlévő fórumozók: nincs regisztrált felhasználó valamint 62 vendég

cron