Vegetáriánus történelem

A Civil Rádió vegetáriánus műsorának találkahelye.

Vegetáriánus történelem

HozzászólásSzerző: Boldogsag » 2014. jún. 2., hétf. 17:46

Szilágyi Márta: M a n i

A manicheus vallás egy időben komoly riválisa volt a kereszténységnek, ma már nincsenek követői. Alapítója, a perzsa származású Mani (kb. 216-274) két alkalommal isteni kinyilatkoztatást, egyszer pedig egy illusztrált könyvet kapott, egyenesen az égből; ezekre alapozta a tanításait. A különböző, keresztény és muszlim hagyományok eltérően emlékeznek arra, hogy melyik perzsa király volt Mani patrónusa, és melyik a halálos ellensége, de abban egyetértenek, hogy I. Bahrám idejében halt meg, vagy börtönben, vagy kínhalállal.

A modern tudomány nem sok jót tud mondani a manicheizmus eredetéről. Gnosztikus keresztény közösségnek indult. Mani egy indiai vagy afganisztáni utazás során hallott először a lélekvándorlásról, amit beépített a rendszerébe. Világképének alapja merev dualizmus: a fény és a sötétség világai, Abba vagy Zurván állandóan harcolnak, és a csatatér itt van a földön. Ahrimánnak sikerült bebörtönözni a fényvilágból származó lelket az anyagi testbe, de ismerjük a módszereket, hogyan szabadulhatunk meg a rabságból: akik tisztán, sőt aszkétikusan élnek, nem fogyasztanak állati eredetű ételeket, és lemondanak a földi hívságokról, nagyon gyorsan visszakerülnek a fényvilágba.

Mivel a manicheusok sosem folytattak erőszakos térítést, és senkit sem zavartak, nem egészen világos, mi váltotta ki a kegyetlen üldözéseket. Mani halála után a hívei részben Indiába, részben Kínába menekültek. A 14. század elején még akadtak Kínában manicheusok, akik Manit Lao-ce reinkarnációjának tekintették, de aztán a konfuciánus többség gondoskodott arról, hogy ezt a közösséget, démonimádás címen, töröljék a vallások térképéről.

Mani hét vagy nyolc könyvet írt szír nyelven, ezeket csak töredékekben, illetve fordításokban ismerjük. A világ teremtésére, a jó és rossz közötti csatákra vonatkozó spekulációk helyett ma sokkal fontosabbak a követendő szabályok, amelyek a lélek megszabadulásához vezetnek. Kétféle manicheus volt, az igazak vagy kiválasztottak, és a köznép. A kiválasztottak nem is vegetáriánusok, hanem vegánok voltak, a köznép ehetett húst is, ha akart, de úgy tartották, hogy az ilyenek lelki szempontból nagyon fejletlenek, messze vannak a tökéletességtől. Szexuális életet sem éltek a kiválasztottak, még házasságban sem, hiszen a fényvilágból származó, örök lélek egyetlen célja, hogy minél előbb elkerüljön a földről. „A megtisztult lelkek egymás után emelkednek fölfelé, és napról napra kevesebben maradnak a földön, írta Mani.

Volt azonban egy parancs, az ahimszá, ez mindenkire egyformán vonatkozott. Mani talán a buddhistákról vagy a brahminoktól tanulta el az alapelvet, amelynek lényege, hogy minden élőlényt a lélek mozgat és tart fenn, még a füveket és fákat is; mind képes arra, hogy fájdalmat érezzen, és az ember köteles mindent megtenni annak érdekében, hogy senkinek ne okozzon szenvedést.

Az egyik manicheus himnuszban olvassuk:

„Amennyiben sebet ejtettem volna négylábú állatokon, miközben felszálltam rájuk, vagy leszálltam róluk, megütöttem őket, vagy használtam a sarkantyúmat, vagy ha szánt szándékkal bántottam volna vadállatokat, madarakat, vízi teremtményeket vagy csúszómászókat, ha az életükre törtem volna… ezenkívül, ha a számat kitátottam volna, hogy megegyem őket… bocsánatot kérek mindezekért.”

Csak sajnálni lehet, hogy olyan sokan üldözték ezeket a békés embereket, köztük a keresztények is, akik a húsmentes étkezést eretnekségnek, az ördög művének tekintették; egy időben rendszeresen ellenőrizték a papok és szerzetesek konyháját, készülnek-e ott húsos ételek – sőt III. János pápa az 1. bragai zsinaton (561) odáig ment, hogy szigorúan megtiltotta a vegetáriánus/vegán életmódot, mint „manicheus eretnekséget.”
Avatar
Boldogsag
Grafomán
 
Hsz: 1061
Csatlakozott: 2005. ápr. 21., csüt. 0:00


Vissza: Kanál forradalma

Ki van itt

Jelenlévő fórumozók: nincs regisztrált felhasználó valamint 1 vendég

cron