Július második hete nem a bikák legszerencsésebb időszaka Spanyolországban. San Fermín ünnepén barbár szokás szerint százával kínozzák meg az állatokat a bikaviadalokon, és ez idő tájt rendezik meg a pamplonai bikafuttatásokat is.
Baszk város főutcájára minden délelőtt tucatnyi fiatal, kiéheztetett bikát hajtanak ki. Az utcára került állatok a félelemtől kiszámíthatatlanok, és agresszívek lesznek. A helyi lakosok a vérre éhes – adneralinnal teli – turistákkal közösen a megrémült állatokat ütik – vágják, kiállnak eléjük. Nem ritka, hogy némelyik nézelődőt a bikák eltapossák, felöklelik.
A barbár hagyományt nem csak a spanyol állatvédők ellenzik, a tiltakozás minden ottani, és külföldi állatbarátban is benne van.
A spanyol hagyományok mellett más népszokások is tartogatnak az állatoknak szenvedést. Az egyik magyar (lassan feledésbe tűnő), a farsanghoz kapcsolódó néphagyomány például a kakasütés.
Véres-kegyetlen játék közben a kakas fejét egyszerűen letépték vagy leütötték. A hagyomány párhuzamai megtalálhatók Dél-Amerikában is; mi a németektől vettük át, hozzájuk a görögök közvetítették, s feltehetően ott alakult ki, ahol a tyúkot háziasították: mintegy 5000 éve Délkelet-Ázsiában.
Joga van-e az embernek más (érezni, szenvedni képes) élőlényt felhasználni arra, hogy mihaszna élvezetet szerezzen önmagának? Egyszerű a válasz: nem.
Seres Zoltán
Orpheus Állatvédő Egyesület
Állatbarát Web Kuckó -
Adó 1%: 18464654-1-06