Együttérzés az állatokkal

Állatvédelelm, akciók, tüntetések - Állatkinzás, állatok jogai - Vegetáriánus állatetetés

Együttérzés az állatokkal

HozzászólásSzerző: Boldogsag » 2011. aug. 4., csüt. 13:56

A nyugati világban nem volt szokás együtt érezni az állatokkal.
Az állatot nyersanyagforrásnak tekintették, aki csak annyiban különbözött más nyersanyagforrásoktól, hogy két vagy négy lábon járt. Értéküket az döntötte el, hogy mennyi húst, zsírt, szőrmét, tollat stb. szolgáltatnak. Senki nem gondolt arra, hogy az állatoknak is meglehet a véleményük arról, hogy használják ki őket. Egyházi emberek hosszú ideig vitatkoztak azon, hogy van-e az állatoknak lelkük, ami más szavakkal azt jelenti, hogy még élőlényeknek sem tekintették őket.

Az állatokkal való együttérzés mint koncepció a múlt század 60-as éveiben jelent meg, amikor Jane Goodall primatológus folytatta híres kísérleteit a csimpánzokkal. Neki sikerült először megdöntenie azt az általánosan elfogadott hiedelmet, hogy az állatok nem úgy viselkednek, mint az automaták. Ők is éreznek, gondolkodnak, és van egyéniségük.
Hosszú évek teltek el, mire a tudományos világ felfigyelt Goodall munkásságára, a kísérleteket kiterjesztette számos állatfajtára. Az egyik szemünk örül, hogy íme, a tudósok derék tudományos munkával, vagy mondhatni, éppen annak ellenére rájöttek, az állatok éppen olyan élőlények, mint mi vagyunk, ember és állat között nem olyan nagy a szakadék, mint sokáig hitték, sőt elismerték azt is, hogy az állatoknak lehetnek jogaik – hamarosan eljön az idő, amikor érvényesíthetik is a jogaikat. A másik szemünk persze sír, mert a tudósok nem tudnak meglenni állatkísérletek nélkül. Keserves szenvedés árán értetik meg velük az állatok azt, amit minden egyszerű ember tud, aki valaha is dolgozott állatokkal a gyakorlatban.
Az állatok éppen úgy érzik a fájdalmat, félelmet, aggodalmat, mint az emberek. Neheztelnek egymásra, és persze a gondozóikra, barátságokat kötnek egymással, és néha még a gazdájukkal is. Örülnek a szép időnek, és aggódnak a jövő miatt. Elég egy órán át figyelni a legelésző tehéncsordát, hogy megállapítsuk, egyáltalán nem viselkednek egyformán. Mindegyik tehén külön egyéniség. Nem kell szándékosan fájdalmat okozni nekik, hogy aztán az elektroenkefalográf által mért agyhullámokból megállapítsuk, hogy tényleg érezték azt a fájdalmat. Nem kell szándékosan éheztetni őket, hogy aztán megmérhessük, jelentősebb-e a nyálelválasztás, amikor végre kapnak egy kis ennivalót. Egy tudós képes megfosztani egy nyulat az egyik szemétől, csak azért, hogy aztán megállapíthassa, teljesen egyértelműen és a szent tudomány nevében, hogy a nyúl egy szemmel is lát.
Újabban nemcsak kísérleteznek, hanem konferenciákat is rendeznek, Együttérzés az állatokkal címen. Christine Nicol, a bristoli egyetem professzora sokéves tanulás és számtalan állatkísérlet elvégzése után megállapította, az állatok akkor érzik jól magukat, ha a megfelelő körülményeket biztosítják a számukra. Kijelentette, lehet, hogy még a csirkéket is egyéneknek kell tekinteni, akiknek igényeik és problémáik vannak.
„Fantasztikus kognitív képességeket és kulturális újításokat találtunk,” mondta. „Most az a kihívás, hogy mindenkinek megtanítsuk, komplex egyén minden állat, akit meg akarunk enni vagy fel akarunk használni, és ennek megfelelően kell módosítanunk az állattartás kultúráját.” Egy másik bristoli professzor, John Webster azt mondja, „Az emberek feltételezték, hogy csak intelligens lények szenvedhetnek, és mivel az állatoknak kisebb az agyuk, kevésbé szenvednek, mint az emberek. Ez nagyon rossz logika.”
Webster és kollégái dokumentálták, hogy a tehenek a csordán belül barátságokat kötnek, két vagy négy állat összetart, és többnyire egymással töltik az idejüket, gyakran tisztogatják és lenyalják egymást. Más teheneket nem kedvelnek, és hónapokig vagy évekig haragudhatnak rájuk.
Donald Broom cambridge-i professzor a tehenek intellektuális problémamegoldó képességét vizsgálta. A régi jó szokás szerint kiéheztette az állatokat, majd figyelte, ki tudják-e nyitni az ajtót, amely mögött ott van az ennivaló. Közben persze mindegyik össze volt kötve az elektroenkefalográffal, ami világosan megmutatta ugyanazt, amit mindenki láthatott a két szemével. Az állatok nagyon izgatottak lettek, fokozódott a szívverésük, és „némelyik még a levegőbe is ugrott.” Az ajtót sokkal hamarabb kinyitották, mire az együttérző professzor lemérhette volna az összes agyhullámot.
Keith Kendrick, szintén cambridge-i professzor a birkákat vizsgálta. Nem árulja el, hogyan, de rájött, hogy a birkák nagyon bonyolult lények. Akár 50 másik birka arcát is felismerik, még profilból is, még egy év után is. Arra is rájött, és ezért valószínűleg meg is kellene kapnia a Nobel-díjat, hogy a birkák kedvelik azokat, akik jól bánnak velük, és még hosszas távollét után is lelkesen üdvözlik őket.
A zseniális professzoroknak persze nem az a céljuk, hogy elérjék, az állatokkal csak azért bánjanak jól, mert megérdemlik. Mert minden élőlény megérdemli, hogy jól bánjanak vele. Sajnos csak azért kell javítani az állattartás feltételein, nehogy emberi fogyasztásra káros toxinok, adrenalin és miegymás keletkezzen az állat húsában. Sajnos a tehenek, sertések és csirkék jogai csak addig fognak terjedni, amíg nagy együttérzéssel és tudományos felkészültséggel le nem vágják őket.
(Jonathan Leake cikke nyomán)
Forditotta: Szilágyi Márta

Dátum: 2005. június 20. hétfo, 09:00 Küldte: Boldogsag
Avatar
Boldogsag
Grafomán
 
Hsz: 1064
Csatlakozott: 2005. ápr. 21., csüt. 0:00


Vissza: Állati jogok

Ki van itt

Jelenlévő fórumozók: nincs regisztrált felhasználó valamint 1 vendég

cron