Gazdagság, jótékonyság - mi van emögött?

Vallás vegetáriánus szemszögből, filozófiai kérdések, híres bölcsességek

Gazdagság, jótékonyság - mi van emögött?

HozzászólásSzerző: Parsifal » 2011. szept. 27., kedd 18:31

Dátum: 2006. április 03. hétfo, 01:00 Küldte: Parsifal

A közelmúltban volt az operabál, az ún. "felső 10000" rendezvénye. A legújabb autók, csillogó ékszerek, ruha- és frizuraköltemények, roskadásig telt asztalok, királyi kiszolgálás. Csupa szépség? NEM!
A mulatság (?) idején civil szervezetek ételosztást szerveztek a fenti esemény helyszínének közelében. Akciójuk egyszersmind tiltakozás is volt, ugyanis a gazdagság mögött a szegényebbek nehezebb sorsa bújik meg.

Az anyagilag gazdagok egy része nem igazán törődik a szegényebb embertársaikkal. Mit kellene tenniük? Megosztani velük otthonukat, pénzüket, anyagi javaikat? ... Mindenesetre nem elfogadható, hogy egyes embereknek luxus (az igényeiket túlzóan, feleslegesen meghaladó) körülményei vannak, miközben mások a híd alatt, vagy vasúti megállókban hevernek. Egyenlőtlenség ez a javából. És vajon mit szül ez a helyzet? Bűnözést, erőszakot, nyomort, ...?

Sok olyan ember van, aki egymaga képes lenne segíteni sok száz embertársán, pusztán anyagi lehetőségei folytán, ha egy kis szeretet lakozna szívében. Az se mindegy, hogy hogyan kerültek alulra az emberek, mert lehet, hogy a dámák vagy uraságok is felelősek a helyzetért tudatos, sőt minannyian felelősek lehetünk tudattalan cselekedeteinkkel, amelyek mások kárára vannak.

Ezért is olyan fontos, hogy megfontolt, tudatos életet éljünk, választásaink előtt gondolkodjunk, mérlegeljünk, és a szeretet fényében döntsünk.

"Bűntelen gazdagságnak csak olyan emberek között lehetne helye, akik nem ismerik a nyomorúságot. Ott azonban, hol - mint a mi világunkban - minden gazdagra több száz koldus esik, nem lehet senki sem bűntelen gazdag."

Egy koldus is túl sok!

A hátrányosabb helyzetűeken (szegényeken, betegeken, elnyomottakon, kisebbségeken, stb.) való segítség szokássá vált formája a jótékonyság. Adományok menhelyeknek, intézeteknek, humanitárius civil szervezeteknek, stb.

A híres filozófus, Kant a következőket mondja:
"A jótékonyság lehetősége, amelynek feltétele a gadagság, többnyire annak a bőkezűségnek az eredménye, amelyben némely ember az igazságtalan kormány részéről részesül, ama kormány részéről, amely a javak egyenlőtlenségét teremti meg és ezzel előidézi a jótékonyság szükségességét. De ilyen körülmények közt megérdemli-e általában az a segítség, amelyben a gazdag részesíti a szegényt, a jótékonyság nevet, amellyel mint valami érdemmel lehet eldicsekedni?"

Minden ember, aki jótékonykodik és aki nem, gondolkodjon el egy kicsit ezen. Szép dolog adni, de miért is kell? Mert másnak nincs, vagy alíg van valamilye, amire tényleg szüksége lenne. Azért nincs neki, mert kevese, vagy egyáltalán nem kapott ("kiszúrták vele a szemét"), vagy mert elvették tőle?
Másik érdekes kérdés: mitől ér az egyik ember munkája 1 egységet, a másiké meg 100-at? Van ilyen különbség a munkák között, az emberek között? Vagy egyenlőtlen az elosztás?

Én azt mondom, folytassuk csak az anyagi természetű adakozást, a jótékonykodást, ha lehetőségünk van rá, de foglalkozzunk azokkal a tettekkel is, amelyek megelőzik ennek a szükségességét. Tanuljuk meg, hogyan kell szeretettel élni, nem rabló, károkozó módon. Ezután már mi adhatunk információt, taníthatunk, jó példát mutathatunk. Azután figyeljünk a válsztásainkra is: Ne csináljunk olyat, ne válasszunk olyat, ami mást nyomorba, betegségbe, rabszolgasorba juttathat. Ha helyes életmód szerint élünk, helyes választásokkal, akkor abból mindenkinek csak java származik.

A helyes életmódot az alábbi kifejezések elég jól behatárolják: szeretetteljes, fair-méltányos, valós emberi szükségleteket kielégítő, gyermeknek való, vegán-vegetáriánus, bio-vegyszermentes, helyben termett, tudtok még?

***

Ferenc egy gazdag szőnyegkereskedő fia volt. Mindene megvolt, mindent megkaphatott, többet, mint más emberek. De neki ez nem nyújtott igazi örömet. Úgy látta, hogy az igazi boldogság és szeretet a nagy vagyon ellenére hiányzik a életéből, és önként lemondott az anyagi javakról, és az életet kezdte szolgálni, szeretettel viseltetvén minden ember és minden élő lény iránt. Szent emberként tekinthetünk reá, a szó igaz értelmében (nem egyfajta egyházi szóhasználat szerint).

"A megelégedettség forrása nem a nagy vagyon, hanem a szükségletek csekély száma." - Epikurosz

***

Az operabálon úgymond gazdagon terített asztalok is voltak, mindenféle növényekkel, sóval, és tűzzel (!) ehetővé tett állati testrészekkel roskadásig. Itt jegyezném meg, hogy a díszvendég Ornella Muti olasz színésznő volt. (Micsoda különbség van színész és színész között, hallhatjuk a médiákban, hogy a magyar színészek közül néhányan máról holnapra élnek, alacsony fizetéssel...)
Ornella Muti forrásaink szerint vegetáriánus. Talán ezért nem emelték ki a tudósítások, hogy mit falatozott a színésznő, viszont általánosságban beszámoltak a bálon kínált pulykák, malacok, halak testrészeiről, belsőségeiről, válladékairól...

"Isten teremtette az embereket, az ördög a szakácsokat." - Helmut Wandmaker

Az operabál nem csupa szépség, jóság, szeretet. Látszat és illúzió, amely mögött a tudatlanság, az érzéketlenség is ott húzódik. Semmiképpen nem az egyetlen, pláne nem elérendő út oda kerülni.

Minden választás számít!

"A megelégedettség forrása nem a nagy vagyon, hanem a szükségletek csekély száma." - Epikurosz

"A természet folyvást gondoskodik az emberi boldogság legfőbb eszközeiről. Figyeld meg, mint nő a gabona, mint fakad a bimbó; haladj ziháló tüdővel az eke mögött; olvass, gondolkodj, szeress, mert ezek a dolgok, amik az embert boldoggá teszik." - Puskin
Avatar
Parsifal
Grafomán
 
Hsz: 946
Csatlakozott: 2004. okt. 7., csüt. 0:00
Tartózkodási hely: Körösök vidéke


Vissza: Vallás, spiritualitás

Ki van itt

Jelenlévő fórumozók: nincs regisztrált felhasználó valamint 3 vendég

cron