Szerző: pitypang » 2006. márc. 28., kedd 15:45
"Alapjában véve a ,,lelki szegénység'' a szerető szív nyitottsága: mindegy neki, sok vagy kevés sikerül-e az életében. Már nem a dolgok külső megjelenését, felszínét látja. A lélek fülelőn fordul kifelé, nem tolja előtérbe sajátmagát, megszabadult önmagától. Legyőzi a szokások, a hétköznapok, a fáradt eltompulás hatalmát. Elszakad megrögzött beidegzettségeitől, belső mozgásának iránya egyre ,,távolodik'' önmagától, nyitott a ,,más'' mindig új jelenlétére. A bensőleg független ember első, szinte ,,ösztönös'' rezdülése: szerény jóakarat az élet, az események, az emberek iránt, nem pedig birtokbavétel. Ez a teremtő erejű együttlét a másikkal. Ki tud tartani még akkor is, ha nem viszonozzák, ha félreismerik vagy visszautasítják. Ebből a belső eloldódásból fakad a lényegi fordulat a bensőség felé, és az képesít egy új világ megpillantására: Az ember a dolgokat önmagukért akarja, eredeti szentségükben, nem elsősorban azért, hogy ,,használja'' őket; el tud időzni annál, ami előtte van, ami eléje tárul; meg tud állapodni tágranyitott érzékekkel és kitárult lélekkel; nem az övé a világ és mégis mélyebben, bensőségesebben adja magát neki, mint bármi birtokolás lehetővé tenné. Így jön létre ,,oldott egzisztencia'', szemlélődőképességével és mélyreható tudásával. Az ilyennek az emberek feltárják legtitkosabb valójukat, mert tudják: itt nem használják ki, és nem használják el őket, nem manipulálják, nem kényszerítik a célosság idegen kereteibe, nem tudnak mindenre kádenciát, hanem úgy fogadják el őket, amilyenek, örömük és bánatuk páratlanságában. Új világ támad az ilyen élet körül, az önátadás benső magatartásából sarjadó világ: a megismételhetetlennek, az otthonosságnak, a megbecsülésnek, a védettségnek a birodalma." ,,Boldogok a lélekben szegények, mert övék a mennyek országa'' (Mt 5,3).
A hozzászólást 1 alkalommal szerkesztették, utoljára
pitypang 2006. márc. 28., kedd 16:08-kor.