megintcsak ugyanazt tudom mondani, hogy magunkkal kellene törődnünk, nem a többiekkel! azzal, hogy mi magunk megtegyük a saját részünket, és hagyjuk másoknak is, hogy megtegyék. ha pedig nem akarják megtenni, azt is hagynunk kellene... persze ez nem mindig megy, és egyáltalán nem könnyű.
mielőtt félreértés keveredne ki belőle, az, hogy a saját teljesitményünket nézzük, nem a másokét, nem az ego, az önzés jele, hanem annak felfedezése, hogy nem változtathatunk meg másokat. amit tehetünk, az annyi, hogy járjuk az utunkat, és reménykedünk, hogy másoknak talán példaként szolgál, és ha nem is követik, de pár dolgot ők is megvalósitanak az életükből ezekből a törekvésekből, amit itt mi képviselünk.
a provokáció szerintem nem célra vezető, legalábbis nem a virtuális közegben. személyes kapcsolatokban jobban kijön a lényege, de ha arra gondolok, hogy még mi is félreértjük itt egymást, pedig gyakorlatilag ugyanarról beszélünk, az értékrendünk azonos... de ez csak az én véleményem.