Dátum: 2008. október 19. vasárnap, 08:00 Küldte: boldogsag
Részletek Stephen Knapp írásából.
I-rész.
Sokszor úgy látszik, nem egyértelmű, a védikus út elfogadja vagy elítéli a húsevést.
Gyakran hallom, hogy indiaiak, a védikus út követői azt mondják, a húsevés helyes, és a védikus sásztrák nem ítélik el. Persze manapság a húsevésben benne van az egész húsipar támogatása, az állatok ezreinek rendszeres mészárlása minden nap.
Ha azonban jobban megvizsgáljuk a védikus szövegeket, számos helyen és határozottan megmondják, mik a húsevés és a szükségtelen állatmészárlás karmikus veszélyei.
Ezek azt mutatják, hogy fel kell hagyni a húsevéssel a lelki, sőt anyagi fejlődés érdekében. Nem helyesek a védikus következtetések, amelyekkel egyesek a húsevést indokolják; sose tanulmányozták nagyon alaposan a saját szent könyveiket.
Ez pedig nagyon fontos dolog.
Védikus tanítások a húsevés és állatmészárlás ellen
A Manu-szamhitá világosan és logikusan kimondja,
Húst soha nem lehet szerezni anélkül, hogy ne ártanánk az élőlényeknek, és az ártás nem vezet a mennyei boldogsághoz; kerüljük hát el a hús használatát. Gondoljuk át jól a hús undorító eredetét, a testben élő lények megkötözésének és megölésének kegyetlenségét, és teljes mértékben tartózkodjunk a hústól." (5.48-49)
És ez nemcsak arra vonatkozik, aki megeszi a halott állat húsát, hanem bárkire, aki ebben részt vett.
Aki megengedi egy állat megölését, aki megöli, darabokra vágja, húst vesz vagy elad, aki megfőzi, felszolgálja vagy megeszi - ezeket mind az állat gyilkosának kell tekinteni. Nincs nagyobb bűnös, mint az ember, aki bár nem imádja a félisteneket vagy az ősöket, testének tömegét mások húsával próbálja gyarapítani." (MS 5.51-52)
Amint tovább olvassuk a Manu-szamhitát, egyre komolyabbak lesznek a figyelmeztetések. Például,
Ha nagyon erősen vágyik a húsra, formáljon ki egy állatot tisztított vajból és lisztből (és azt egye meg); de sose próbáljon elpusztítani egy állatot (jogos) indok nélkül. Ahány szőrszál van a megölt állat testén, a gyilkosa annyiszor meg meg erőszakos halállal a következő születéseiben." (MS 5.37-38)
Ez azt jelenti, állatokat csak vészhelyzetben szabad megölni, amikor egyszerűen nincs más ennivaló. Különben, ha bőven van gabona, zöldség, gyümölcs, stb., az embert csak a kéjvágy, az önző vágyak motiválják arra, hogy másokat megöljenek, a vér és hús megízlelésével kielégítsék a nyelvüket, vagy a pénztárcájukat hizlalják, húsárusítással vagy főzéssel pénzt keressenek.
Az erőszakos tettek kiváltják az ellenhatásokat. Ezért adják a figyelmeztetéseket,
"Sose talál boldogságot ebben az életben vagy a következőben, aki azért bántja az ártalmatlan élőlényeket, hogy magának örömet szerezzen." (MS 5.45)
Elmondják azt is, milyen előnyök származnak abból, ha nem esszük meg más élőlények testét:
"Ha valaki tiszta gyümölcsökön és gyökereken él, és erdei aszkétáknak való ételt eszik, nem nyer annyit, mintha teljesen kerüli a hús használatát. Engem eszik meg a következő világban, akinek a húsát én eszem ebben az életben (mám szah); a bölcsek azt mondják, ez a húst jelentő (számszah) igazi értelme." (MS 5.54-55)
"Végtelen boldogságot nyer, aki nem okoz szenvedést és halált másoknak, hanem mindenkinek a javát akarja. Aki senkinek sem árt, erőfeszítés nélkül eléri azt, amire gondol, amit elvállal, amire az elméjét koncentrálja." (MS 5.46-47)
"Méltóvá válik a felszabadulásra, aki egyetlen élőlényt sem öl meg." (MS 6.60)
A régebbi szövegek, pl. a Rgvéda (10.87.16) is azt mondják, nem szabad megenni a leölt állatokat.
"Aki ember, ló vagy más állat húsát eszi, megöli a teheneket és másokat megfoszt a tejtől, Agni, ha egy ilyen démont nem lehet más módon lebeszélni, akkor habozás nélkül vágd le a fejét."
"Nem szabad Isten-adta testedet arra használnod, hogy megöld Isten teremtményeit, legyenek azok emberek, állatok vagy mások." (Jadzsur-Véda 12.32.90)
A Mahábhárata is óva int a húsevéstől:
Aki úgy kivánja gyarapítani a saját húsát, hogy más élőlények húsát megeszi, nyomorban fog élni, bármilyen fajban születik is meg legközelebb." (Anu. 115.47)
A húst vásárló a pénze által követ el erőszakot; a húsevő azzal, hogy élvezi az ízét; a gyilkos azáltal, hogy ténylegesen megkötözi és megöli az állatot. Az ölésnek ez a három formája van. Aki húst hoz, vagy húsért küld, aki feldarabol egy állatot, aki húst vesz, elad, főz vagy eszik - ezeket mind húsevőknek tekintik." (Mbh Anu. 15.40)
Ezek mind ugyanazokat a karmikus visszahatásokat kapják, amiért részt vettek az állatok megölésében, a hús árusításában vagy megevésében.
Az erőszakos tettek megrövidítik a bűnös életét. Ezért még azok is tartókodjanak a húsevéstől, akik csupán maguknak akarnak jót. (Mbh Anu.115.33)
"Azok, akik nem ismerik az igaz dharmát, gonoszak és kevélyek bár, de erényeseknek tartják magukat, megölik az állatokat lelkiismeretfurdalás nélkül, és nem félnek a büntetéstől. Az ilyen bűnösöket a következő születésükben ugyanazok eszik meg, akiket ebben a világban megöltek." (Bhágavata Purána 11.5.14)
A következő verseket a Tirukkuralból idézem:
Hogyan gyakorolhat igaz részvétet, aki megeszi az állat húsát, és a saját húsát hizlalja vele?
Pénzt nem találni a könnyelmű kezében, részvétet sem azok szívében, akik húst esznek.
Aki húst lakomázik, olyan, mint aki fegyvert forgat. Egyiknek sem a jóságon jár az esze.
Ha megkérdezed, mi a jóság és mi nem az, hát a nem ölés és az ölés. A húsevés soha nem erényes.
Örökké él, aki nem eszik húst; pokolra jut, aki megteszi.
Ha az emberek nem vennék meg, nem fogyasztanák el a húst, senki nem ölne, húst sem árusítana.
Ha egy ember megérti, hogy a hús egy leölt állat húsa, nem fogja megenni.
A belátó ember nem akar ártani senkinek; nem eszi meg a húst, amelyet elhagyott az élet.
Ezernyi, áldozati tüzekbe öntött ghí-felajánlásnál is nagyobb nem áldozni, nem fogyasztani el egyetlen élőlényt sem.
Minden élő összetett kezekkel imádja azokat, akik nem hajlandók megölni az állatokat, vagy megízlelni a húst.
Ezekből a versekből nem lehet kétséges, a védikus sásztra azt tanítja, föl kell hagyni az önző húsevéssel, ha valaki törődik egyáltalán más élőlényekkel, a jövő életével, vagy ha lelki érdemeket akar szerezni.
Folyt. köv.