Vegetarianizmus ajánlása a védikus írásokban

Vallás vegetáriánus szemszögből, filozófiai kérdések, híres bölcsességek

Vegetarianizmus ajánlása a védikus írásokban

HozzászólásSzerző: Boldogsag » 2012. jan. 18., szer. 15:27

Dátum: 2008. október 19. vasárnap, 08:00 Küldte: boldogsag


Részletek Stephen Knapp írásából.

I-rész.


Sokszor úgy látszik, nem egyértelmű, a védikus út elfogadja vagy elítéli a húsevést.

Gyakran hallom, hogy indiaiak, a védikus út követői azt mondják, a húsevés helyes, és a védikus sásztrák nem ítélik el. Persze manapság a húsevésben benne van az egész húsipar támogatása, az állatok ezreinek rendszeres mészárlása minden nap.

Ha azonban jobban megvizsgáljuk a védikus szövegeket, számos helyen és határozottan megmondják, mik a húsevés és a szükségtelen állatmészárlás karmikus veszélyei.

Ezek azt mutatják, hogy fel kell hagyni a húsevéssel a lelki, sőt anyagi fejlődés érdekében. Nem helyesek a védikus következtetések, amelyekkel egyesek a húsevést indokolják; sose tanulmányozták nagyon alaposan a saját szent könyveiket.



Ez pedig nagyon fontos dolog.

Védikus tanítások a húsevés és állatmészárlás ellen



A Manu-szamhitá világosan és logikusan kimondja,

„Húst soha nem lehet szerezni anélkül, hogy ne ártanánk az élőlényeknek, és az ártás nem vezet a mennyei boldogsághoz; kerüljük hát el a hús használatát. Gondoljuk át jól a hús undorító eredetét, a testben élő lények megkötözésének és megölésének kegyetlenségét, és teljes mértékben tartózkodjunk a hústól." (5.48-49)



És ez nemcsak arra vonatkozik, aki megeszi a halott állat húsát, hanem bárkire, aki ebben részt vett.

„Aki megengedi egy állat megölését, aki megöli, darabokra vágja, húst vesz vagy elad, aki megfőzi, felszolgálja vagy megeszi - ezeket mind az állat gyilkosának kell tekinteni. Nincs nagyobb bűnös, mint az ember, aki bár nem imádja a félisteneket vagy az ősöket, testének tömegét mások húsával próbálja gyarapítani." (MS 5.51-52)



Amint tovább olvassuk a Manu-szamhitát, egyre komolyabbak lesznek a figyelmeztetések. Például,

„Ha nagyon erősen vágyik a húsra, formáljon ki egy állatot tisztított vajból és lisztből (és azt egye meg); de sose próbáljon elpusztítani egy állatot (jogos) indok nélkül. Ahány szőrszál van a megölt állat testén, a gyilkosa annyiszor meg meg erőszakos halállal a következő születéseiben." (MS 5.37-38)



Ez azt jelenti, állatokat csak vészhelyzetben szabad megölni, amikor egyszerűen nincs más ennivaló. Különben, ha bőven van gabona, zöldség, gyümölcs, stb., az embert csak a kéjvágy, az önző vágyak motiválják arra, hogy másokat megöljenek, a vér és hús megízlelésével kielégítsék a nyelvüket, vagy a pénztárcájukat hizlalják, húsárusítással vagy főzéssel pénzt keressenek.

Az erőszakos tettek kiváltják az ellenhatásokat. Ezért adják a figyelmeztetéseket,

"Sose talál boldogságot ebben az életben vagy a következőben, aki azért bántja az ártalmatlan élőlényeket, hogy magának örömet szerezzen." (MS 5.45)



Elmondják azt is, milyen előnyök származnak abból, ha nem esszük meg más élőlények testét:

"Ha valaki tiszta gyümölcsökön és gyökereken él, és erdei aszkétáknak való ételt eszik, nem nyer annyit, mintha teljesen kerüli a hús használatát. Engem eszik meg a következő világban, akinek a húsát én eszem ebben az életben (mám szah); a bölcsek azt mondják, ez a húst jelentő (számszah) igazi értelme." (MS 5.54-55)



"Végtelen boldogságot nyer, aki nem okoz szenvedést és halált másoknak, hanem mindenkinek a javát akarja. Aki senkinek sem árt, erőfeszítés nélkül eléri azt, amire gondol, amit elvállal, amire az elméjét koncentrálja." (MS 5.46-47)



"Méltóvá válik a felszabadulásra, aki egyetlen élőlényt sem öl meg." (MS 6.60)



A régebbi szövegek, pl. a Rgvéda (10.87.16) is azt mondják, nem szabad megenni a leölt állatokat.

"Aki ember, ló vagy más állat húsát eszi, megöli a teheneket és másokat megfoszt a tejtől, Agni, ha egy ilyen démont nem lehet más módon lebeszélni, akkor habozás nélkül vágd le a fejét."

"Nem szabad Isten-adta testedet arra használnod, hogy megöld Isten teremtményeit, legyenek azok emberek, állatok vagy mások." (Jadzsur-Véda 12.32.90)





A Mahábhárata is óva int a húsevéstől:

„Aki úgy kivánja gyarapítani a saját húsát, hogy más élőlények húsát megeszi, nyomorban fog élni, bármilyen fajban születik is meg legközelebb." (Anu. 115.47)

„A húst vásárló a pénze által követ el erőszakot; a húsevő azzal, hogy élvezi az ízét; a gyilkos azáltal, hogy ténylegesen megkötözi és megöli az állatot. Az ölésnek ez a három formája van. Aki húst hoz, vagy húsért küld, aki feldarabol egy állatot, aki húst vesz, elad, főz vagy eszik - ezeket mind húsevőknek tekintik." (Mbh Anu. 15.40)



Ezek mind ugyanazokat a karmikus visszahatásokat kapják, amiért részt vettek az állatok megölésében, a hús árusításában vagy megevésében.



„Az erőszakos tettek megrövidítik a bűnös életét. Ezért még azok is tartókodjanak a húsevéstől, akik csupán maguknak akarnak jót. (Mbh Anu.115.33)



"Azok, akik nem ismerik az igaz dharmát, gonoszak és kevélyek bár, de erényeseknek tartják magukat, megölik az állatokat lelkiismeretfurdalás nélkül, és nem félnek a büntetéstől. Az ilyen bűnösöket a következő születésükben ugyanazok eszik meg, akiket ebben a világban megöltek." (Bhágavata Purána 11.5.14)



A következő verseket a Tirukkuralból idézem:

Hogyan gyakorolhat igaz részvétet, aki megeszi az állat húsát, és a saját húsát hizlalja vele?

Pénzt nem találni a könnyelmű kezében, részvétet sem azok szívében, akik húst esznek.

Aki húst lakomázik, olyan, mint aki fegyvert forgat. Egyiknek sem a jóságon jár az esze.

Ha megkérdezed, mi a jóság és mi nem az, hát a nem ölés és az ölés. A húsevés soha nem erényes.

Örökké él, aki nem eszik húst; pokolra jut, aki megteszi.

Ha az emberek nem vennék meg, nem fogyasztanák el a húst, senki nem ölne, húst sem árusítana.

Ha egy ember megérti, hogy a hús egy leölt állat húsa, nem fogja megenni.

A belátó ember nem akar ártani senkinek; nem eszi meg a húst, amelyet elhagyott az élet.

Ezernyi, áldozati tüzekbe öntött ghí-felajánlásnál is nagyobb nem áldozni, nem fogyasztani el egyetlen élőlényt sem.

Minden élő összetett kezekkel imádja azokat, akik nem hajlandók megölni az állatokat, vagy megízlelni a húst.



Ezekből a versekből nem lehet kétséges, a védikus sásztra azt tanítja, föl kell hagyni az önző húsevéssel, ha valaki törődik egyáltalán más élőlényekkel, a jövő életével, vagy ha lelki érdemeket akar szerezni.



Folyt. köv.
Avatar
Boldogsag
Grafomán
 
Hsz: 1064
Csatlakozott: 2005. ápr. 21., csüt. 0:00


Re: Vegetarianizmus ajánlása a védikus írásokban

HozzászólásSzerző: Boldogsag » 2012. jan. 30., hétf. 10:12

Vegetarianizmus ajánlása a védikus írásokban.
Dátum: 2008. október 22. szerda, 08:00 Küldte: boldogsag

Részletek Stephen Knapp írásából.

II-rész.

A Bhagavad-gítában is találunk hasonló verseket, megtudjuk, mit javasolnak emberi fogyasztásra. Krsna ezt mondja,

"Ha valaki szeretettel és odaadással ajánl fel nekem egy levelet, virágot, gyümölcsöt vagy vizet, Én elfogadom azt." (BG 9.26)



Ez azt jelenti, nem elég, ha valaki vegetáriánus, csak gyümölcsöt, vizet, gabonát, zöldségeket stb. fogyaszt, de mindezt szeretettel fel kell ajánlani Istennek.

„Az Úr bhaktái minden bűntől megszabadulnak, mert csak olyan ételt esznek, amit előbb fölajánlottak az áldozatban. Mások, akik személyes érzéki élvezetért készítenek ételt, bizony, csak bűnt esznek." (BG 3.13)



Csak azt ajánljuk fel, amit Krsna elfogad. Ez lesz a praszáda, az Úrnak felajánlott étel maradéka.

Krsna folytatja a Bhagavad-gítában:

"Kunti fia, bármit teszel, eszel, felajánlasz és adományozol, bármilyen lemondást végzel, mindent ajánlj fel Nekem. Ilyen módon megszabadulsz a jó és rossz tettek visszahatásaitól, a lemondás útján megszabadulsz, és eljössz Hozzám." (BG 9.27)



Itt láthatjuk, hogy az ételkészítés és evés is a védikus rendszer része, és elvezethet a lelki fejlődéshez. Mint a védikus irodalom elmagyarázza, a megevett étel fontos tényező abban, hogy megtisztuljunk, és ne halmozzunk fel rossz karmát. Igazából nem olyan nehéz vegetáriánusnak lenni, sokkal magasabb ízt ad az evésben és a lelki megvalósításban. A tudatszintünket nemcsak az határozza meg, hogy mit gondolunk és teszünk, hanem az a rezgés-szint is, amit beviszünk a testünkbe, mint ételt.

Minél természetesebb és békésebb az étel, annál egészségesebb és békésebb lesz a tudatunk. Még jobban megáldja az ételt, ha felajánljuk az Úrnak, akkor különösen erőteljes és spiritualizált lesz. Testünk átveszi a rezgést, tudatunk asszimilálja, és segít a lelki fölemelkedésben.

Ha azonban olyan állatok húsát esszük, akik halálra rémültek a levágás előtt, vagy megkínozták őket, akkor az a félelem, agresszió és szenvedés is a mi tudatunk része lesz, visszatükröződik az életünkben és az emberekében, akikkel kapcsolatba kerülünk. És még csodálkoznak az emberek, hogy miért nincs nagyobb béke a világban.



Evett-e húst az Úr Ráma?

Néha azt mondják, a Rámájanából kiderül, hogy Ráma húst evett, különösen amikor az erdei száműzetésben élt. Válmiki Rámájanájában azonban nincs olyan vers, amely szerint Ráma, Laksmana vagy Szítá húst ettek volna, akár a száműzetésben, akár azon kívül. Sőt úgy látszik, nagyon is ellenezte a húsevést. Van erre egy bizonyíték.



A szóba jöhető vers a Válmiki Rámájanában, Szundara-kanda, 36.41:

"Na mamsam Raghava bhunkte, na chaiva madhu sevate, Vanyam suvihitam nityam bhaktamsnati panchamam."

A vers szó szerinti fordítása:

"Sri Ráma nem eszik sem húst, sem mézet. Minden nap vad gyümölcsöket, főtt (vad) rizst fogyaszt, amit este minden (aszkétának) szabad."



Ezt a hibás angol fordítások valahogy így adják vissza: Hanumán Szítához, "Míg távol voltál, Ráma nem evett őzhúst sem." Ami azt jelentené, hogy normál esetben Ráma evett húst, de akkor nem, amikor Szítá távol volt tőle.

Már most ebben az esetben a szanszkrit bhunkte szó egy ige, azt jelenti, nagyon szeretne enni. A bhaksa szóból származik, ami falánk evést jelent. Amikor ezt mondjuk, na bhunkte, mint a fenti sorban, „na mámszam rághava bhunkte," ennek negatív értelme van, Ráma viszolygott a húsevéstől. Ha viszont a „na mámszam rághavo khadate" szavakat használták volna, ez jelenthetné azt, hogy Rághava (Ráma) evett húst, de ezen a ponton abbahagyta. Itt azonban nem ezt a szót találjuk; néhány angol fordítás azonban zavart teremt, vagy csak egyszerűen nem világos.



A kegyesség elve

A húsevés, az állatok leölése teljes mértékben ellentétben áll az ahimszá, az erőszaknélküliség tanításával. Erőszak nélkül nem lehet állatokat ölni, és örömet szerezni a nyelvnek. A Padma Purána (1.31.27) egyszerűen ezt mondja, "Az ahimszá a legfontosabb kötelesség." Kérdezzük meg magunkat becsületese, akarjuk-e követni a védikus elveket vagy nem, legalább is ha hindunak, a Védánta vagy a szanátana dharma követőjének nevezzük magunkat. Ha igen, akkor az ahimszát kell követni.



Az ahimszát még világosabban magyarázza Patandzsali a Jóga-szútrákban (2.30), ahol ezt mondja: "Ahimszá az, ha semmilyen módon nem akarunk rosszat más élőlénynek, és minden keresőnek erre kell törekednie."

A buddhista írás, a Maháparinirvána Szútra is ezt tanítja, "A húsevés elpusztítja a nagy részvét magját."

Nincs lelki fejlődés, ahol rossz karmát halmoznak fel, ezért az egyik elv a kegyesség, az ahimszá. A kegyes több, mint csak kedvesnek lenni. Nemcsak az emberekkel kell jót tenni, hanem az állatokkal, a madarakkal, rovarokkal is. Az élőlény ugyanis, a tudatától függően, a 8,400,000 létforma bármelyikében ölthet anyagi testet. A kegyes embernek föl kell hagynia a húsevéssel. Ne egye meg a húst, halat, tojást, de még a rovarokat se. Ezen a módon marad mentes a sok szükségtelen karmikus visszahatástól az, aki komolyan veszi a lelki életet. Azt jelenti, hogy minden hatásnak megvan a vele egyenlő mértékű ellenhatása.

Egy állat megölése bizonyára erőszakos cselekedet, negatív visszahatást teremt a légkörben, ami úgy tér vissza, mint még több erőszak, még több szerencsétlenség, amit el kell viselnünk a jövőben.



A húsevés nem más, mint a lelki tudatlanság legdurvább formája. Megölni más élőlényeket, a nyelv örömére, ez kegyetlen és önző cselekedet, ilyet csak az tesz, aki egyáltalán nem látja az élőlény lelki azonosságát, azt, hogy abban a testben is lélek van, a Legfelsőbb Lélek szerves része. Az ilyen ember keményszívű marad, nem törődik mások javával és érzéseivel.



A karma törvénye szerint a jövőben azt a fájdalmat szenvedjük el, amit most okozunk másoknak. Ezért a bölcs ember még a rovarnak sem akar ártani, ha lehetséges, arról nem is beszélve, hogy lemészároljon egy állatot, megízlelje a húsát és a vérét. Mint azt a Manu-szamhitá mondja, az állatölés bűnének visszahatásai hat résztvevőt érnek utol, (1) aki megölte az állatot,

(2) aki javasolja vagy reklámozza a húsevést,

(3) aki húst szállít,

(4) aki feldolgozza vagy csomagolja,

(5) megsüti vagy negfőzi, és

(6) aki megeszi.



Az állatölés komoly visszahatásokkal jár. A Biblia a tehén megölését az ember megöléséhez hasonlítja: "Aki megöl egy ökröt, olyan az, mintha embert ölt volna." (Ézsaiás 66.3) A Csaitanja-csirtámrtában (Adi 17.166) ezt találjuk: "A tehéngyilkosok annyi ezer évig rothadnak a pokolban, ahány szőrszál van a tehén testén," és hasonlóképpen beszél a Manu-szamhitá is. Az értelmes ember megpróbálja elkerülni ezt a sorsot.



Folyt. köv.

-----------------------------------------------------------------------------------------



Re: Vegetarianizmus ajánlása a védikus írásokban.
Küldte: akralgob Dátum: 2008. október 22. szerda, 09:35


Nagyon szép, hogy volt ember, aki vette a fáradtságot, és összegyűjtötte az embereknek ezt az idézetkupacot, mely szerintem nem egyéb, mint a vallások általános jellemzője: BŰNTUDATKELTÉS.

Szerintem nem ez kellene, hogy vezérelje az embereket, amikor elhatározzák, hogy vegetáriánusok lesznek. Gyorsan lehurrogott írásomban, melyben Rijckenborgh könyvéből idéztem épp erről írtam: az embernek saját magában, belsőjében, SZÍVÉBEN kell először vegának lennie. Meg kell érnie rá. Senkit nem szabad ilyen vagy ehhez hasonló írásokkal, a bűntudatkeltés hatásos frázisaival a vegaságba kergetni, mert akkor egy kényszerű szabály válik az életévé, nem jön szívből. Akinek meg szívből jön, annak nincs szüksége ilyesfajta írásokra, mert tudja magától, hogy ezért vagy azért nem jó, ha húst eszik.

Ne azért legyen valaki vegetáriánus, mert a Védák azt mondják. Hanem azért legyen valaki vegetáriánus, mert szívéből jön. Ehhez kell szerintem egyfajta szellemi érettség is, spirituális érettség is, amely meghozza a szívben a döntést.

Ne azért legyen valaki vega, mert a szellemi úton akar haladni. De ha elindul tényleg a szellemi úton, akkor magától is belátja.

Szellemi út: akármi lehet. Akár még a Krisna-tudat is, nekem mindegy. Csak szívből jöjjön. Ne legyen az ember megerőszakolva a bűntudatkeltés által. Ne azért ajánlja fel valaki az ételt, mert elő van írva. Hanem ha halad a szellemi úton, szívből fog jönni az étel megköszönése.

Ne szabályokat állítsunk kedves húsevő barátaink számára a vegásággal kapsolatban, hanem tereljük őket a SZÍVÜK ÚTJÁRA, mégpedig a SAJÁT SZÍVÜNK ÚTMUTATÁSAIVAL, és nem üres frázisokkal...
Avatar
Boldogsag
Grafomán
 
Hsz: 1064
Csatlakozott: 2005. ápr. 21., csüt. 0:00

Re: Vegetarianizmus ajánlása a védikus írásokban

HozzászólásSzerző: Boldogsag » 2012. feb. 1., szer. 12:13

Vegetarianizmus ajánlása a védikus írásokban.
Dátum: 2008. október 26. vasárnap, 02:32 Küldte: boldogsag


Részletek Stephen Knapp írásából.

Néhány olvasó azonban azt mondhatja, hogy a korai védikus irodalomban az áldozatokhoz állatokat kellett leölni, ezért ez teljesen rendben van. Ez azonban ma már nem így van. Sri Csaitanja Maháprabhu mondja a Csaitanja-csaritámrtában (Adi 17.149-165) Csand kádinak, aki muszlim volt:



"A Védák világosan kimondják, hogy a teheneket nem szabad megölni. Ezért a hindu, bárki is legyen, a tehenet nem öli meg. A Védákban és a Puránákban vannak olyan tanítások, ha valaki föl tud támasztani egy élőlényt, kísérleti célból (a szertartás során) megölheti. Ezért a nagy bölcsek néha megöltek öreg állatokat, aztán védikus himnuszok zengésével ismét életre keltették őket. Az öreg és beteg állatok megölése és megfiatalítása igazából nem ölés volt, hanem nagy jótett. Hajdan voltak olyan nagy bráhmanák, akik ezt meg tudták tenni a védikus himnuszok zengésével, de most, a Kali-jugában, a brahmanáknak sincs ilyen hatalmuk. Ezért tilos a tehenek és bikák megfiatalításával próbálkozni, és megölni őket. A Kali-korban öt dolog tilos: a ló feláldozása, tehén feláldozása, a lemondott életrend (szannjásza) elfogadása, hús felajánlása az ősöknek, és gyermek nemzése a fivér feleségének. Mivel ti mohamedánok (és mások) nem tudjátok életre kelteni a leölt állatokat, felelősek vagytok az ölésért. Ezért aztán a pokolra fogtok jutni, és nincs módja a szabadulásnak."



Ebből az idézetből világosan látjuk, hogy mindenki felelős, aki részt vesz más élőlények megölésében, és ezért a pokolra kerül, de legalább is elakad a lelki fejlődés útján. Említettük, milyen karmikus visszahatással jár a tehén leölése, de más élőlények lemészárlásának is vannak karmikus hatásai, például hasonló fájdalom vagy halál elszenvedése. Bármit teszel másoknak, az később visszatér hozzád, vagy ebben, vagy egy jövő születésben.

Mert minden hatásnak megvan a visszahatása. Ez a karma törvénye.

Most már megérthetjük, milyen sötét jövője van annak, aki mondjuk hamburgert, vagy sült csirkét árul, van egy ilyen üzlete. Nemcsak azokért az állatokért felelős, akiket megölnek, aztán az üzletében megsütnek és eladnak, hanem azokért is, akiknek munkát ad, akik megveszik és megeszik a halott állatokat. Képet alkothatunk arról is, milyen sötét, kollektív karmája van az embereknek egy olyan országban, ahol a húsipar áll az étkezési szokások középpontjában.

Az ilyen társadalom erőszakot generál, amely csak káros hatással lehet a világra.



A tehenek haszna



A tehén és a bika a húsipar első számú célpontjai. A tehenek és a bikák azonban nagyon fontosak az emberi civilizáció számára. A traktort csak nem olyan régen találták fel, addig a bika (ökör) segített a földek megművelésében, a tehén pedig tejet adott. A mérsékelt tejfogyasztás biztosítja a megfelelő tápanyagokat az agy számára, hogy megérthesse a lelki kérdéseket.

Indiában vannak szádhuk, akik nem is esznek mást, csak tejet. A tejből sok más ételt lehet készíteni, amelyeket ezer meg ezer receptben használnak, és mi azokat mind értékeljük, ilyenek pl. a sajt, túró, joghurt, kefir, vaj, ghí. (Ez azonban nem jelenti azt, hogy helyeseljük a nyugati országok tejiparának kegyetlen és megkérdőjelezhető gyakorlatát.)

Ez azt jelenti, hogy a Védák szerint a tehén olyan, mint az anyánk, a bika, mint az apánk; nagyon nagy hasznot hajtanak a társadalomnak. Nagyon komoly dolog, ha éppen nekik ártunk.

Hallottam, hogy a nyugatiak bírálják Indiát, amiért nem mészárolja le a teheneit, azt mondják, nem lenne több éhező gyerek, ha megennék a teheneket. Nem ez a gyógymód. Én sokat utaztam Indiában, láttam éhes embereket ott is, amerikai városokban is, bár ott jobban el tudják rejteni ezeket a problémákat. Minden országban találni hajléktalan és éhes embereket. A másik dolog, hogy a tehén India egyik legnagyobb erőforrása. Ételt, fűtőanyagot és energiát termel. Az átlagos farmon a munka kétharmadát az ökrök végzik. Szántják a földet, szállítják a terményeket, csépelnek. 20-30 milliárd dollárba is belekerülne, ha áttérnének a gépekre, különösen a falvakban.

Ez szóba sem jöhet egy olyan országban, mint India, idő- és pénzpazarlás.



A tehenek évente 800 tonna trágyát adnak, amit el lehet fűteni. A tehéntrágya lassú, egyenletes meleget ad, ami főzéshez is jó. Évente 1,5 milliárd dollárba kerülne, ha a főzéshez szenet használnának. És emellett, ha hiszik, ha nem, a tehéntrágya megöli a baktériumokat, és antiszeptikus. A tehéntartás pedig olcsó, mivel megeszik a gabona szárát, héját és a rizs-szalmát, amit az emberek nem tudnak felhasználni.



Miért tartsunk teheneket, miért fogyasszunk húst, amikor hétszer annyi földterületre van szükség egy font marhahús előállításához, mint ugyanannyi tejhez? A tehenek minden elfogyasztott 100 font takarmány után csak 4-16 font húsételt produkálnak. 10-20 tonna tápláló növényi étel teremne meg annyi földön, amely csak egy tonna marhahúst produkál. Egy év alatt sokkal több fehérjét kapunk a tehéntől tej, sajt stb. formájában, mint a számos év során, ami ahhoz kell, hogy a tehén elegendő húst adjon. Egy font búza előállításához 25 gallon vízre van szükség, egy font marhahúshoz 2500 gallon. És a víz nem áll mindig bőségesen rendelkezésre egy olyan országban, mint India. Nyilvánvaló, hogy a hústermelés nagy pazarlás.



Továbbá, ha már annyira aggasztanak minket a világ éhező emberei és a környezet, amelyben élünk, akkor gondoljuk meg, 60 millióval több embert lehetne táplálni, ha az amerikaiak csk 10 %-al csökkentenék a húsfogyasztásukat. Sok ezer acre esőerdő vész el minden nap különböző országokban, és azt mondják, ennek a fele közvetlenül a hústermeléshez tartott tehenekkel kapcsolatos. És bár az amerikaiak 76 %-a környezetvédőnek mondja magát, csak 2,8 % vegetáriánus (a cikk írásakor). Sok amerikai mondhatja, hogy szereti az állatokat, mégis rendszeresen megeszi őket. Nyilvánvaló, hogy másként kellene gondolkodniuk. Mindenesetre sok könyv van a piacon, amelyek alaposabban részletezik a környezeti információt.
Avatar
Boldogsag
Grafomán
 
Hsz: 1064
Csatlakozott: 2005. ápr. 21., csüt. 0:00


Vissza: Vallás, spiritualitás

Ki van itt

Jelenlévő fórumozók: nincs regisztrált felhasználó valamint 16 vendég

cron