Igazad van mindabban, amit írtál, Padrosa. És köszömön, hogy megosztottad velem(velünk).
Prabhupáda "csak" egy a számtalan bhakti-tanítómester közül, bár kétségtelen, ő lett a leghíresebb, ő terjesztette el ezt a tant a legnagyobb körben. Ezért örök hála neki.
Néha a tanítás miatt a mesterek ostobának neveznek bizonyos embereket, hogy ezzel kiemeljék, ne kövessük a példájukat...
De különben igazad van. Senki sem ostoba abszolút értelemben. Ezt egészen biztosan Sríla Prabhupáda is tudta.
Bűn sem létezik abszolút értelemben, de a relatív síkon - ahol most létezünk, a viszonylagosság világában - már elfogadható ez a meghatározás. Hiszen adott egy szempont, pl. a többi élőlény jóléte, ha ez ellen súlyosan vétünk nagy szenvedést okozva ezzel, azt már nevezhetjük bűnnek is akár. Igaz, az is csak egy tett, mint bármelyik más. De a tetteink irányultsága igenis nagyon fontos ebben a világban. És következménnyel is jár - nevezzük karmának -, épp olyan minőségben, mint az azt kiváltó tett volt.
De mégegyszer hangsúlyozom, abszolút értelemben - és ez Isten nézőpontja - nincs bűn. Bármit megtehetünk, következmények terhe vagy áldása mellett. Ez az Ő törvénye.
A mi (bhakták) célunk nem evilági, nem mennyei bolygó vagy ilyesmi, hanem egy tisztán lelki sík. Amely itt is áthathatja a tudatunkat.
Röviden ennyi.
Sokat tudnék még írni erről, de megkímélem a fórum olvasóit.