Szerző: litta » 2005. nov. 4., pén. 0:20
Kedves Halhatatlan Barátom!
Az emberek igen különleges lények, de így néhány évezred távolából igazán unalmasak. Élik kis percéletüket, vakon átnéznek rajtam, s ha feljön a nap, vagy fedél van a fejük fölött azt hiszik biztonságban vannak.
Pedig ha néha a plafonra is felnéznének, ahelyett, hogy az orruk alá bámulnak, megláthatnának Engem!
Litta, a Vámpír