Szerző: cathy » 2006. jún. 12., hétf. 9:40
Fölösleges keresni az ördögöt,mint egy kívülálló erőt,mely istenellenes és emberellenes, valamint életellenes. Ez nem lenne valami nagy felfedezés.
Azonban ha abból indulunk ki,hogy miként alakult az emberek jelleme az évezredek sőt milliók soránmeg kell vallanunk,hogy talán a büszkeség volt az első kis jel.Ebből fakadt az egoizmus,mely viszont akkora méretet öltött,hogy az ember feljogosítva érezte magát,hogy saját kénye-kdeve szerint cselekedjen s elvegye, ami neki kell méghozzá bármi áron.
Így tört az ember saját embertársa életére és más lények, főleg az állatok életére.
Sokszor elgondolkoztam azon,hogy mit érezhet az,akit éppen megölnek.Szinte át tudom élni azt a kétségbeesett rémületet,mely azt éreztetetheti,hogy "ez nem lehet igaz" , a reményt, hogy talán mégsem, nem lehet ez,talán ez a másik lény mégis megkönyörül és segít.. De nem, nem, a halálfájdalom elárasztja a lényét a szenvedőnek és olyan esszenciák,impulzusok szabadulnak fel,melyek az ellen támadnak,akik ezt a kegyetlen dolgot művelik...ez a töméntelen, bizonyára nem anyagi,tehát nem is mérhető fájdalom-impulzus ember-ellenessé kell hogy váljon. Mivel sokszorozódik,ialakul belőle valami nagy,sötét erő,mely szinte lehullik a világunkra,mint az eső.Azután már hatása lesz: az ember már nem egoizmusból lesz csupán rossz,hanem ez az erő csábítja, uralja őt.Ez mindig roppant módon maszkírozva van- nehezen ismerhető fel.De a köetkezmények világosak s éppen a mi korukban lehet jól felismerni: hidegség, érzéketlenség, kegyetlenség formájában...
Szerintetek mi az eredete a gonosznak??