veg.hu

Fölösleges keresni az ördögöt,mint egy kívülálló erőt,mely istenellenes és emberellenes, valamint életellenes. Ez nem lenne valami nagy felfedezés.
Azonban ha abból indulunk ki,hogy miként alakult az emberek jelleme az évezredek sőt milliók soránmeg kell vallanunk,hogy talán a büszkeség volt az első kis jel.Ebből fakadt az egoizmus,mely viszont akkora méretet öltött,hogy az ember feljogosítva érezte magát,hogy saját kénye-kdeve szerint cselekedjen s elvegye, ami neki kell méghozzá bármi áron.
Így tört az ember saját embertársa életére és más lények, főleg az állatok életére.
Sokszor elgondolkoztam azon,hogy mit érezhet az,akit éppen megölnek.Szinte át tudom élni azt a kétségbeesett rémületet,mely azt éreztetetheti,hogy "ez nem lehet igaz" , a reményt, hogy talán mégsem, nem lehet ez,talán ez a másik lény mégis megkönyörül és segít.. De nem, nem, a halálfájdalom elárasztja a lényét a szenvedőnek és olyan esszenciák,impulzusok szabadulnak fel,melyek az ellen támadnak,akik ezt a kegyetlen dolgot művelik...ez a töméntelen, bizonyára nem anyagi,tehát nem is mérhető fájdalom-impulzus ember-ellenessé kell hogy váljon. Mivel sokszorozódik,ialakul belőle valami nagy,sötét erő,mely szinte lehullik a világunkra,mint az eső.Azután már hatása lesz: az ember már nem egoizmusból lesz csupán rossz,hanem ez az erő csábítja, uralja őt.Ez mindig roppant módon maszkírozva van- nehezen ismerhető fel.De a köetkezmények világosak s éppen a mi korukban lehet jól felismerni: hidegség, érzéketlenség, kegyetlenség formájában...

Szerintetek mi az eredete a gonosznak??

" Mindig vannak körülöttünk ártó erők. Nem mi vagyunk a romboló erők, és nem mi teremtettük őket. De mi engedjük meg nekik, hogy bennünk és rajtunk keresztül működjenek. Én nem vagyok tolvaj, de ha hagyom, hogy a tolvaj valami rosszat tegyen, akkor éppoly rossz vagyok, mint ő, és ugyanannyira hibás. Ezek az erők nem mindig a fizikai síkról származnak, jöhetnek a szubtilis vitális vagy a szubtilis fizikai síkról. Igaz, hogy nem mi vagyunk a cselekvők, de hagyjuk nekik, hogy dolgozzanak bennünk. Én nem fogok lopni, de ha segítek neked lopni, nem vagyok ugyanolyan rossz, mint te?" / Sri Chinmoy/

nagyon szépen mondta sri chimnoy! az ártó erők tényleg körülvesznek minket mindenhol, mondhatni megkisértenek... a kulcs viszont nálunk van, hogy hagyjuk-e! hagyjuk-e, hogy elveinktől, nézőpontunktól eltéritsenek, olyanra ösztönözzenek, amiről tudjuk, meg vagyunk győződve, hogy nem jó, elaltassák tudatosságunkat, stb.
nekem nagyon szimpatikus az a nézőpont, hogy az ártó erők Isten engedélyével (hogy máshogy? semmi sem történhet az ő engedélye nélkül ) kerültek közel az emberhez, kaptak bejárást az ember életébe, és ennek a szabadságban való fejlődésünk volt a célja! hogy is lehetnénk szabadok, ha nem lenne döntési szabadságunk, nem tudnánk választani a lehetőségek közül! a rosszra való szabadság nagyon fontos lépése volt az ember fejlődésében. a cél az lenne, hogy tudatosan válasszuk a jót!

Szerintem a gonosz, vagy a gonoszság csupán nézőpont kérdése.

Erők vannak, amik a saját természetük szerint működnek. Ha megbomlik az egyensúly, akkor egyes erők eflerősödnek, mások meggyengülnek. Az emberre nézve ez pusztító, ezért olyasvalaminek érzékeli, ami rossz. Az egyensúlyt szerintem az bontja meg, amikor az ember, vagy lény nem a saját természete szerint él, hanem tévesen érzékeli önmagát, elválasztottként a többi létezőtől. Szóval már nincs az egységben. Az anyag különben is kétpólusú, de szerintem a jó és a rossz viszonylagos, jobban szeretem jinnek és jangnak nevezni. Mert az ölés, a lopás, a hazugság, és az összes elítélt dolog valójában nem rossz, a viszonyok , a célok tehetik azzá.
Pl nem rossz dolog ellopni egy őrült atombombáját...
A világ és az élet végül el fog pusztulni, ez teljesen természetes, mégis mi mberek úgy érezzük, hogy ez valami rossz.

Ebben az anyagi világban minden semleges.
Egyetlen dolog dönt a jó és rossz között: a mi tudatosságunk.


Nézzétek csak meg:
Különös dolog az elektromosság.
Egy energia, ami nagyon nagy hatalommal bir, sokkal nagyobb, mint a
mi erőnk, s mégis képessé váltunk a használatára.
Ő, semleges. Nem részlehajló, teszi a dolgát.
Az életünk teljes részévé vált, már olyannyira, szinte tudomást sem
veszünk róla. Természetes a jelenléte, mint a lélegzésünk.
Használjuk! Ha éhesek vagyunk, akkor finomakat fözhetünk általa, ha
pedig sok a maradék: irány a hűtő.
Egy erő, de igényeink szerint használjatjuk két ellentétes dologra is.
Milyen csodálatos!
Milyen csodálatos az élet is.
Az élet energiái, melyeket nap mint nap használunk ugy, hogy nem is
vagyunk tudatosak mindig róluk.
Itt van pl. a gondolat energiája. Milyen hatalmas erő. Ahhoz, hogy az
életünkben elérjünk valamit, sikert, ahhoz minden a gondolatnál
kezdödik. Az az alapja mindennek. Ugy befolyásolja az életünket, hogy
azt megfogalmazni sem egyszerü.
Akár negativ, akát pozitiv irányba.
Egy energia, de használhatjuk két irányba is. Mert bár ő semleges, mi
mégis értékeket adunk neki. Jó vagy rossz értékeket a mi
elképzeléseink és vágyaink alapján.
Igy döntjük a sirba vagy emeljük a mennybe az életünket.
Ezen gondolataink által.
Választanod kell!
Menny vagy pokol!
Ellenörizd, mire és hogyan használod az energiákat.
Rajtad függ, senki máson.

Miért?

Van gonosz?

Szia Ata!
Igen van gonosz.
Nézz csak szét a világban, nem hiszem, hogy te sem látod mi történik!

Találd meg a középpontodat, a szívedet és akkor nem fog hatni rád a "gonosz", nem tudja majd befolyásolni a te belső nyugodt békédet. - az igazi lényedet.
Ez persze nem olyan könnyű, de haladni lehet efelé.

Szerintem! Szigorúan csak szerintem!

Nincs gonosz!
Nincs jó és rossz!
Miért?
Mert minden viszonylagos ebben a világban.
Megölsz vmilyen állatot, az ő halála árán te megmenekülsz. Rossz/Jó???
Isten nagysága abban rejlik, hogy egyetemes, mindent magába foglaló.
Nem vehetsz ki belőle semmit, és nem adhatsz hozzá. Csak felfedezheted, egyre táguló szélesedő spirálban, fölfelé, és lefelé. Csak a tudatosság nől, vagy csökken.
Évezredek óta próbálja az ember istent saját kicsinyes hasonmására teremteni.
Szűk agya nem bírja felfogni, hogy minden, és mindenki egy.

Üdv, Ata

YESsss!!!!!!
MInden EGY!

hogy minden, és mindenki egy. ???

Érdekes lenne.

Már csak az utolsó két mondatod alapján, mert akkor az azt jelentené, hogy Istennel egy vagy ami ellent mond az utolsó elötti mondatnak.
hm?

Pedig minden egy! Mindannyiunkat összekötnek a láthatatlan szálak. Ez tényleg így van!

A tengerből előbukkanó gyönyörű, buja növényzetű szigetek, és a messzi szárazföldek, zord vulkanikus szigetek, pöfögő tűzhányójukkal, füstös, szennyezett levegőjükkel a felszínen különállónak látszanak.
Mégis, mélyen a tenger alatt egy a talapzatuk, összeérnek, ugyanabból az anyagból lettek gyúrva.

Igen, egy vagy Istennel, ahogy az óceán csöppje is egy az óceánnal.
De egy csöppben nincs meg az óceán ereje, amíg azt hiszi, hogy nem része, eleme.

Üdv!

ata írta:Szűk agya nem bírja felfogni, hogy minden, és mindenki egy.

mindenki önmagából indul ki...

Egyetértek, kedves, göröngyös úton velem haladó, kereső társam.

"Mindenki önmagából indul ki." - ahogy írtad, ez így is van

A lényeg viszont, hogy nem mindegy merre tart, és hová érkezik meg.

Gyere velem, kövesd a fehér nyulat az üregében.

Üdv, Ata