mi, nők

[Norci]

több férfit is ismerek, akit foglalkoztat a férfiség kérdése, sőt, még tesznek is érte, élesztgetik magukban a férfierőket, dolgoznak magukon ezügyben. Ez nekem is meglepetés volt, hogy ilyen létezik, de igen...! jó látni, hogy nem csak mi teszünk a dologért, hanem a másik oldal is átlátja ennek a kérdésnek a fontosságát, és hajlandó formálni magát!

A kiálló medencecsonttal önmagában még nincs gond, de az anorexia nervosa már egy táplálkozási zavar, és mint olyan, egy lelki betegség, amit orvosolni kell. nem harccal, mert nem az a megOLDÁS, hanem a lelki blokk OLDÁSával... pl. kineziológiával, egyéb önismereti módszerekkel.

Szerintem mindannyiunknak fel kell fedeznünk a bennünk lakozó nőt, férfit, és annak megfelelően élni. Például nőként lehetek vénusz vagy hold. A Vénusz-nő princípiumai az érzékiség, csábítás, flört, a Hold-nőé az anyaság, befogadás, (háttér)támogatás, stb. És nagyon fontos, hogy adott életszakaszban, élethelyzetben melyiket éljük meg. Például egy egyedülálló, fiatal lány elméletileg megéli a vénuszi minőséget, egy családanya pedig a holdat. De ha mondjuk valaki úgy válik anyává, hogy előtte nem élte meg a vénuszt, akkor ebből később gondok fakadnak: ott a gyerek, de ő elmegy bulizni, a barátokat és egyéb elfoglaltságokat választja a család és gyerek helyett, mert még nem élte ki ezirányú vágyait. Akár elkezdi hibáztatni is a gyermeket, aki ettől a szabad életviteltől elszakítja, miatta nem élheti ezt ki...

[giyandeva]

Ha már nőkről és férfiakról beszélünk...

Érdekes kérdés megvitatni:
nő és férfi különböző? (mármint nem a külső nemi jegyekre gondolok)

A női és férfi viselkedés minták, ösztönösek? vagy szociálisan tanultak?

Azt gondolom, hogy mi emberek határozzuk meg hogy akár egy adott korban mi a nőies, férfias. És én inkább érzem tanultnak a nemi szerepeket, mintsem genetikailag hozottnak.

És nem igazán értem amikor bizonyos könyvek nő és férfi ellentétéről beszélnek... mert olvastam olyan kísérletekről, hogy a férfiak és nők vegyesen hatékonyabban dolgoznak, EGYÜTT. Ez persze felvet némi kérdést hogy miért... Talán mert kiegészítík egymást? De ez viszont előrevetíti hogy mégis vannak a nemi különbségeken túl készségekben és képességekben is differenciák. Akkor ez már genetika?

Tovább gördítve a gondolatot, a nemi szerepekre. Norci írja, hogy a nők el vannak férfiasodva, a férfiak elveszítették a férfias jegyeiket.
Ezzel egyetértek hogy valamiért eltolódtak a viselkedésminták... A jelenségben leginkább az a szomorú, hogy újragenerálódik generációról generációra.

Azt is gondolom, hogy nemcsak a nemi szerepek csúsztak el, hanem a "kor lendülete" kitermelte a "sérült, személysiégeket", melynek egyeneságú következménye a nemi szerepekben való deformitások is.
Nem hinném tehát hogy az lenne a probléma forrása, hogy a nők "egyenlőek" lettek a férfiakkal. A problémát a hatalmi harcban látom, minden ember, legyen nő vagy férfi, hatalmat, javakat akar a másik ROVÁSÁRA, nem pedig úgy gyarapodni, hogy másnak az ne ártson. Én ebben látom a probléma gyökerét.

Egy párkapcsolatban is, ha nincs hatalmi versengés, akkor az a kapcsolat fog működni, érzelmi és intellektuális szinten is. Mert ha bárki felismeri, hogy a másik ember, legyen nő vagy férfi kiegészíti és nem legyűri, akkor nem lesz félelem, nem lesz feszültség. Ha nincs félelem, akkor nem lesz szükség manipulációra se. Ha nincs manipuláció, akkor nyílt és őszinte lesz a kommunikáicó. Félelem nélkül lehet közölni az érzéseket, gondolatokat. És ha ez megvalósul, akkor az ember adja magát és a nő, nő lesz, a férfi, férfi. Szerintem.

[baraka]

Jé... életet lehelltetek a egy halottba!

Hát igen, Giyandeva, ez így gyönyörű, amit írtál. De nagyon nehéz meg is valósítani...

Pl. azért is, amiről Norci írt: a hold és vénusz típusokra gondolok. Én majdnem tiszta vénusz-típus vagyok. A mai társadalom pedig szinte csak a nő hold-aspektusát fogadja el... És ha valakinek ez a gyengébbik oldala, nagyon nehezen éli meg a nő-ségét. A szexualitását. Ugyanis ha hagyom élni a testemet is, ha nem fojtom el a természetes ösztöneit, azok bizony nagyon is működnek. Legalábbis nálam igen... Ez azt jelenti, hogy számos nagyon vonzó, érdekes, szexis férfivel bírok találkozni. És ha már találkozás van, ott kommunikáció is van, és arról - én legalábbis nem tudom - nem leválasztható az, hogy a test szintjén is megjelenik a vonzás. Mert azt tapasztaltam, hogy olyan mint irányított szexualitás, nem létezik. Fejből irányított, úgy értem. (Csak a férjemet/feleségemet kívánhatom... brrr...) A test ösztönös, és érez. És ha én nyitott vagyok, akkor szexuálisan is az vagyok. Ha működnek az ösztöneim, nem csak egy irányba működnek. Ilyen a világon nincs...
Ez régebben nagyon zavart, sokat küzdöttem vele - magammal -, aztán sok szenvedés és fájdalom után eldobtam a konvenciókat, meg a belém nevelt zagyvaságokat. Mert szexualitás szerintem nem létezik önmagában. A szex, a vonzás csak két ember között van. És ha van? Meg kell élni.
Mert a megismeréshez tartozik. Nem csak szellemi lények vagyunk, hanem ember-állatok is. A Bibliában is ezt a szót használják arra, mikor két ember fizikailag együtt éli meg a jót: xy megismerte a feleségét, és az fogant...
Nos, melyik férfi fogadja el, hogy asszonyának egészséges libidója van, és az nem csak rá irányul?!

[Norci]

szerintem vannak alapvető női és férfi princípiumok, minőségek. A nő a hold, a befogadó, odaadó, a passzív, a jin. a férfi a nap, a kiáradó, az aktív, a jang.

abból van mindig a gond, ha ezek felborulnak, és a nő kiáradásra, dominálásra, hatalomra törekszik. Ez a férfi dolga - természetesen nem figyelmen kívül hagyva a morális törvényeket: nem erőszakosan, mindenen és mindenkin átgázolva, nem érdekből, anyagi vagy lelki haszonért, stb. De ha nem a férfi irányít, hanem a nő veszi át ezt a szerepet, akkor annak jó vége nem lesz.

Osho - azt hiszem, a Nők könyvében - azt írja, hogy ennek az egész elmozdulásnak az volt az alapja, hogy a férfiak évszázadokon át elnyomták a nőket. A nők az elmúlt 30-40-50 évben ebből akarnak kitörni, lettek feministák, emancipáltak. úgymond átestek a ló túlsó oldalára. Emléxem Osho szavaira: az minden, csak nem szép és nőies, ahogy az egyenjogúságért kiabálnak, ordítanak az utcán a nők, tüntetéseken harcolnak jogaikért... ez tényleg nem egy nőre vall.

Tehát elnyomásból hatalomra törnek most a nők. De nem látok rosszat abban sem, hogy a két szélsőséget megtapasztaljuk, ugyanis így lehet könnyebben megtalálni a közepet. Szép lassan rájövünk majd, hogy ez sem járható út, ugyanúgy, mint a teljes alárendeltség, felolvadás. Akkor, amikor erre ráébredünk tömegesen, akkor lesz igazán esélyünk a valódi női szerepek betöltésére.

Egyetértek Gáborral abban, hogy a téves női/férfi példák átöröklődnek anyáról lányára, apáról fiúra. Ezért is fontos ezzel foglalkozni. Ha azt látom a családban, hogy anyu a férfi, apu a nő, akkor már gyerekkorban torzul a női-férfi kép. Egy gyerek nem gondolja át, hogy anyunak nem az a szerepe, amit éppen él, és nem kéne lenyomnia aput, hanem átadni neki a férfiséget, az irányítást, hanem egy az egyben leveszi a mintát.

Aztán amikor kezd ébredni, huszonéves korában, akkor jön rá, hogy ugyanezt csinálja a kapcsolataiban, amit otthon látott, és hogy mennyire nem jó ez így. Kezdheti magában felülírni a nőképet, férfiképet, és oldani az ezzel kapcsolatos blokkokat (például megbízni a férfiakban, elhinni, hogy ők is tudnak irányítani, nem kell nekünk, nőknek állandóan átvenni ezt a szerepet, ahogy anyu csinálta...)

[baraka]

Furcsa, de én ezt pont fordítva gondolom. Szerintem a nő az iránymutató. A férfi pedig a megvalósító. És most nem a harcra gondolok, hanem mikor együttműködés van. A női oldal erőssége az ösztön, az intúíció, a bölcsesség. És ezek mind szükségesek ahhoz, hogy egy fióka ne csak megszülessen, de fel is nőjön. Tehát egy családban szerintem mindig a nő tudja, mikor minek van az ideje, mikor mi a legjobb a család egészének.
A férfiak pedig abban nagyszerűek, hogy mindezt meg is valósítják. Alapot adnak. Teccik, nem teccik, a nők tudnak egyszerre ezer felé figyelni, mindenkire figyelni és mindent figyelembe venni egyszerre: vagyis a döntés egy családban a nőé. A megvalósítás, a szilárd alap pedig a férfié.

[baraka]

Ez lemaradt: igen, az mind szép, amit a női és férfi minőségekről írsz, Norci. De minden nőben ott a férfi és minden férfiaban ott a nő is. Anima-animus. A jin-jang így teljes. És a teljességünk nem általános, nem egyformán vagyunk összefabrikálva. Vannak harciasabb, több "férfi" tulajdonságot felmutató nők is. Ld. a szűz istennőket: Athénét, Artemiszt, és... Hesztiát, vagyis Vestát. A vesta szüzeknek is két típusa volt. Mikor beavatták őket, választaniuk kellett, melyik lesz a papnői hivatásuk. Vagy teljes szüzességet fogadtak, vagy azt hogy minden, a templomba betérő férfinak megmutatják a gyönyörök testi valóját... Nos, szépen igyekszünk kikerülni azt a vénusz-aspektust... hmmm?!

[akralgob]

Van egy mondás, kisebb koromban gúnyként vágtuk egymáshoz, de most a legtisztább értelméban írom: mindenki magából indul ki.

Nem kell kikerülni a vénusz-aspektust, csak mértékkel kell lenni bizonyos dolgokkal, hogy a végén ne csak asszonyállatok legyünk, hanem nők ÉS emberek a világban. Ez nem azért van, mert az anyatipus az elfogadottabb.. ugyanmár! Ez azért van, mert talán a környezetedben így van, vagy ezt látod... Helyes a bőgés, ha belátod magad határait... de fogadd el másokét is. Nézz meg más miliőket, szakadj el a média által mutatott dolgoktól, nyisd ki a szemed arra is, amit még soha nem láttál... És próbáld meg így most ezen keresztül nézni vénusz-mivoltodat... tényleg nemfogadják.e el, stb...

[Norci]

igen, a család összetartása, egyengetése, koordinálása kifejezetten női feladat. ezt nem csinálhatja férfi, de nőként pedig nem vágyhatunk mondjuk olyan szintű karrierre, alapra, és társadalmi irányításra, mint ahogy manapság tesszük.

nem kell elfojtani a vénuszi elemeket, sőt. meg kell élni, bizonyos mederben tartva - ez a meder szerintem a moralitásunktól függ. de nem értek azzal egyet, hogy bárkinek bármikor bármit, arra hivatkozva, hogy "ja bocs, én vénuszi nő vagyok"... a tudatosság felülírja, kordában tartja az ösztönöket. ez különböztet meg minket az állatoktól, többek között.

[baraka]

Világos. Nos, akkor felteszem a kérdést: hol az a határ? A legkomolyabban kérdezem.

Mi az a bizonyos meder? És hol a határ?
Kezdem sejteni: hát valahol ott, hogy csak a férjjel, vagy feleséggel csinálhatom, másokkal meg csak gondolatban?


A nekem szánt labdákat nem ütöm vissza. Végüs is, Mária Magdolna is milyen nagy karriert futott be... (Csak vicc volt. Jézus párja volt, igazán a nőt képviselte. Aztán az egyház gyorsan prostituálttá nyilvánította. Szóval nem védekezem, tisztelt bíróság. )

[Norci]

nézd, a moralitásunk változó, nem vagyunk egyformák. valakinek ez fér bele, valakinek az (is).

csak arról tudok beszélni, ami az én határom: csak a párommal és mással gondolatban sem. már beszéltünk róla, hogy a gondolatok, szavak és tettek ugyanolyan súlyúak, csak máshol, más világokban hatnak. tehát ha gondolatban csalod meg, az olyan, mintha fizikailag csalnád meg egy másik síkon.

én azon gondolkodnék el, hogy mi a fontosabb: a szeretet a párod iránt, vagy az élvezet, a fizikai öröm. innentől egyértelmű lesz a válasz: ha nem tudsz uralkodni a vágyakon (ami hozzáteszem, minden szellemi út alfája), akkor a spiritualitás tévútra kerülhet... az uralkodást pedig mederben tartásként értem, nem elfojtásként.

[akralgob]

ez nem labdajáték, hanem beszélgetés, és nyugodtan válaszolhatsz arra, amit úgy érzel, neked mondtak...
kedvedért, nem csinálunk belőled mártírt

és miért akarsz ennyire végletes lenni, hogy vagy csak a férjjel és mással fejben, vagy senkivel vagy mindenkivel???
a határ ott húzódik meg, ahol azt mondja valaki, mostmár megállapodom. saját döntése szerint, nem külső kényszerre. és akkor és ott tényleg megállapodik, és nem keveri tovább a szerepeket. mint ahogyan kislányból nő lesz valaki, mint ahogy régen a rövidnadrágos fiúból hosszúnadrágos férfi lett.

és ki mondta, hogy valaki, akivel évtizedeket vagyok együtt, nem lehet számomra izgató? kettőn áll

[giyandeva]

Szerintem nincs semmi szégyelleni való az egészséges szexualitásban. Természetesen megvannak a bizonyos társadalmi "keretek" , illemszabályok. Ez így normális.

De az tény, elfojtani sem szabad. Sajnos az emberiség aggatott a szexualitásra elég bélyeget: "mocskos", "bűnös" , "lehúz", stb... érdekes megfigyelni pl. a vallások hogyan vélekednek..., mennyi szabállyal, tíltással, veszik körül a témát... :S

És igen az is társadalmi bélyeg, ha egy nőről sugárzik a nőiség, szexualitás, akkor bizony lekurvázzák.
Eléggé morbid társadalomban élünk: mindent a szexel adnak el, társadalmi szinten sóvárgás van a szexualitás iránt, de ugyanakkor a szüziességet, a szexualitás, nemiség elutasítását éltetjük.

[akralgob]

Elég skizofrén helyzet...

mint ahogy belekergetjük magunkat egy értelmes vagy értelmetlen vitába... az emberek közti különbség adta vitába...
és lassan olyan mélységbe érkezünk, ahol már tényleg mindenki csak magának adhat választ...

[baraka]

Norci, ha jól sejtem, még nagyon fiatal vagy... Majd ha ott lesz a szitu, hogy érvényét veszti a "gondolatban sem" állításod, emlékezz rá... Csak egyre kérlek: ne ítéld sem el, sem meg majd akkor önmagad.

Akralgob, nem akarok végletes lenni. Pusztán elméletí síkon éleztem ki a kérdést, és azért, hogy tisztán lássunk. Azért tettem fel az adott kérdést is a legkomolyabban. Mert különben se-füle se farka, amiről beszélünk.
Igen, úgy dönt: megállapodik. Az, akkor a percben érvényes is. De később? És meddig? Senki sem tudhatja, mi van benne a sorsában... És igen, válaszoltál. Arra akartam egészen pontosan rámutatni, amit elmondtál az utolsó hozzászólásodban.

Giyandeva, ismét és újfent teljesen egyet kell értenem veled...

Tök jó fej vagy.

[akralgob]

másként közelítem: te elhatároztad, hogy vegetáriánus leszel. az csak akkor volt érvényes, vagy most is tartod magad ehhez ez életmódhoz?

nem sors van, hanem emberek, akiknek vagy van akaraterejük magukkal szemben, vagy nincs...