Akralgob, nem elhatároztam. Lepottyant rólam. Mint a hagymáról az elszáradt héj. Héjjjj
Az akaraterőről nincs túl jó véleményem. Egy valamire jó: az elfojtásainkat frankón kitermeli... Szerintem tudatosság, az létezik. Folytonos figyelem, az igen. De akaraterő?! Hát, van ilyen?
Áááá Norci, milyen finom vagy
Milyen lehelletfinom kis ítélkezés érződik ebben a nagyon ezo-szövegben...
"mondjuk szerintem az is árulkodó, hogy ki milyen szituknak, kísértéseknek van kitéve... de ez az "el tudom fogadni, hogy van máshogy is" hozzáállás nem összekeverendő azzal, hogy "hát had szóljon, hamár nőnek, szépnek, szexinek teremtettek" hozzáállással..."
Hát eegen, én még nem vagyok úgy tűnik nagyon spirituális úton-járó... Vagy spirituális úton-álló?
Nos, hadd emlékeztesselek - bár ez asszem giyandeva, vagy Nawesh, vagy Govinda témája inkább -, hogy mi a dharma. A dharma igazság, igaz út. Nem az, amiről azt szeretnénk hinni, hogy az. Hanem az, ami a miénk. Lehet tetszelegni, és megpróbálni egyből a Jóistenhez vezető ajtó kinyitni, de nem fog menni. Csak azt érhetem el, hogy a kilincs a kezemben marad, miközben azt azon az ajtón, amit nekem szántak, kihagytam. Pedig a szobák egymásból nyílnak... Ha a saját igazságomat, dharmámat, útamat járom be, a sok-sok kacskaringó és egymásba nyíló szoba végül oda vezet, amit Istennek hívnak.
Vagy eltölthetem az egész életemet azzal, hogy én már olyan jó vagyok felkiálltással csak rángatom azt a kilincset, aztán nem jutok sehova...
Nawesh mesélt egyszer egy mesterről akinek az volt a dharmája, hogy vágóhídon, állatokat öljön. Neki azon az ajtón kellett belépnie. A dharma az, hogy megéljük azt, amire rendelve vagyunk. Hogy elfogadjuk a sorsot és annak tanítását. Nem pedig megítéljük és elutasítjuk.
Nos, őt is elítélheted. Persze csak ilyen lehelletfinoman, jó? Mert az olyan nőies
Okoskodhatunk, és gyárthatunk elméleteket. Az élet meg jön, és rácáfol. Merthogy ez a szokása neki, és a feladata is
