akralgob írta:Adott egy szociológiai kritériumrendszer a szektára: 1. a tagság exkluzív, 2. a belépés önkéntes, 3. közömbös vagy ellenséges a társadalommal, 4. isten és ember közt nem kell közvetítő, a kapcsolat közvetlen, 5. a társadalom alsóbb rétegeivel szimpatizál, 6. a belépők vallásilag képzettek. (ezt csak mihez-tartás-végett)
Én született római katolikus vagyok.
Végignéztem a kritériumrendszert, és néhány gondolat/kérdés jutott az eszembe:
1-hez:
Ez azt jelenti, hogy csak egy vallás tagja lehetek?
Egyik gyermekem apja sem római katolikus. Csak abban az esetben keresztelik meg őket, ha igéretett teszek, hogy római katolikus szellemben nevelem őket (és nem ortodoxként vagy reformátusként, ami az apai vallás lenne)
2-höz:
Van olyan vallás, ahova nem önként lépnek be????
3-hoz:
Ilyet szinte minden vallás SZÉLSŐSÉGESEINÉL tapasztaltam.
4-hez:
Leghőbb vágyam, hogy közvetlen kapcsolatom legyen Istennel!!!
Van olyan ember, aki közvetítőre vágyik?
5-höz:
Ha az anyagi segítségnyújtást értik ez alatt, akkor kevés egyházra nem igaz ez. A katolikus egyháznak is van karitatív szervezete!
És adni csak akkor tudnak, ha van miből, van kitől!!
Egy más kérdés, hogy hány egyházban élnek a bibliai elveknek megfelelően a hívek , és a papok. (pl anyagi javak mellőzése)
6-hoz:
Ez egy érdekes jellemző
- engem csecsemő koromban kereszteltek, valószínűleg nem ismertem még a Bibliát -> nem léphettem szektába
- tanulmányaimból úgy emlékszem, hogy a középkorban nem adták a nép kezébe a Szentírást - így nem is mondhatták, hogy más van az Írásokban - nem is igen voltak "szekták"
- ha valaki felnőtt korban tér meg, keresztelkedik meg, akár a katolikus egyházban is, akkor már szükséges elötte az Írások tanulmányozása, tanfolyam végzése, vagyis "szektás" lesz?
Ezt a kritérium rendszert kissé általánosnak tartom, dehát valami mindig kell, hogy magunkat (vallásunkat) a másik fölé helyezhessük !!