Egy rövidke sorozatot szeretnék elinditani e témában, mert tanulmányaim, tapasztalataim és hitem alapján kijelenthetem, hogy a vegetárius táplálkozásnak és életmódnak a legvégső célja az emberi életben, az elfelejtett lelki tudatosság visszaállítása.
E sorozat nem minden esetben az én szellemi termékem, mert az ősi Védák tanításai éppen úgy megtalálhatók lesznek, mint kedves ismerősöm tanulmányai is.
Szeretettel küldöm, fogadjátok szeretettel.
Vegetarizmus a Mahábháratában
( részlet az Anusászana Parva CXVI-ból )
„Bhísma mondja Judhisthírának:
A részvét vagy nem-ártás négyféle. Ha a négy közül csak egyet nem tartanak be, nem tartanak be egyet sem.
Ahogyan a négylábú állatok sem állhatnak stabilan három lábon, a részvét vallása sem állhat meg, ha a négy rész közül egy hiányzik.
Ahogyan az összes többi állat lábnyoma elfér az elefántéban, úgy kell beleérteni minden egyéb vallást a részvét vallásába.
Az ember tettekben, szavakban vagy gondolatban lesz bűnös. Ezért utasítsa el a bűnt előbb gondolatban, aztán szóban és tettben is.
Hallgasd meg, király, elmondom neked, milyen hibák tapadnak a húsevéshez: Az állatok húsa olyan, mint a saját fiunké. Azt az ember tekintik a legaljasabbnak, aki az ostobaságtól megtévesztve húst eszik. Az apa és anya egyesüléséből utód születik. Ugyanígy vezet a bűnös ember kegyetlensége az ismétlődő újraszületésekhez, amelyek mind tele vannak szenvedéssel. A szentírások azt mondják, hogy az ízből ragaszkodás lesz. A jól megsütött, sós vagy sótlan hús, akármilyen formában eszik, fokozatosan magához vonzza az elmét, és a tudatlanság kötőerejének rabszolgává teszi annak fogyasztóját. A húsevők nagyon dicsérik, és fenségesnek mondják az ízét, de a húsnak és fogyasztásának még a dicsérete is tele van érdemtelenséggel.
Manu (a hinduknál az emberiség ősatyja ) azt mondta, hogy aki nem eszik húst, nem öl vagy nem ölet élőlényeket, az minden teremtmény barátja.
Az ilyen embert senki sem tudja legyőzni. Minden élőlény bizalmát élvezi. Élvezi még az erényes emberek helyeslését is. Ha valaki evett húst, de később lemond róla, olyan érdemet szerez, hogy a Védák tanulmányozása és valamennyi áldozat elvégzése sem járhat hasonlóval. A hústól való tartózkodás nagy fogadalmát rendkívül nehéz megtartani, pedig ez a fogadalom minden élőlényt megnyugtat, és minden félelmet elűz.
A hústól tartózkodó nem fél soha. Minden teremtmény a védelmét keresi. Mindenki bízik benne. Soha nem okoz aggodalmat másoknak, és ő maga sem aggódik. Ha nem lenne senki, aki húst eszik, akkor nem lenne olyan sem, aki állatokat öl. Ha a húst ehetetlennek tekintenék, nem lenne mészárlás. Csak az evő kedvéért folyik a mészárlás a világban.
Mivel sok esetbe rövidebb ideig élnek azok, akik élőlényeket ölnek vagy öletnek, világos, hogy annak, aki a maga javát akarja, teljesen le kell mondania a húsról. Azok a kegyetlen emberek, akik élőlényeket ölnek, nehezen találnak lelki védelmezőket, amikor bajban vannak. Mohóságból, butaságból ölnek, erősebbek akarnak lenni, vagy, mert bűnös emberekkel társulnak.
Annak az embernek, aki a saját húsát mások húsából akarja gyarapítani, nagy aggodalomban kell élnie ebben a világban, és a halála után különféle alantasabb létformákban kell megszületnie. A fogadalmaikat megtartó és önfegyelmezett bölcsek azt mondták, hogy a hústól való tartózkodás minden dicséretre érdemes, híressé tesz, elvisz a mennybe, és önmagában véve is nagy áldás.”
Dátum: 2005. június 18. szombat, 07:44 Küldte: Boldogsag