A mai Törökország területén található a valaha örmények lakta Sivas városa. Itt élte Szent Balázs vértanú püspök.
Az örmények elég korán Krisztus után 301-ben államvallássá tették a kereszténységet. Az örményekhez már Krisztus Után 40-ben eljutott a keresztény vallás. Sivas városa Rómához tartozott az ott élőkkel egyetemben. Nem tudjuk, Szent Balázs mikor született. Mikor püspökké választották (igen, akkoriban még a hívők közössége választotta a püspököt), visszavonult egy magányos barlangba imádkozni. Onnan vezette a rá bízottakat. A legenda szerint a barlangot vadállatok őrizték.
316-ban történt, hogy Licinius társcsászár (a bomladozó Birodalomban állandóan változott a császárok száma, hatalmuk megtartása érdekében szövetkeztek, vag yéppen felrúgtak szövetségeket.) kiadott egy rendeletet a keresztények üldözésére. Sivas római helytartója, Agricola elfogatta Balázs püspököt. Lefejezték, így vértanúsága a szentek közé emelte.
A keleti keresztény egyházakban már a VI. századtól, a nyugati kereszténységben a IX. századtól tisztelték a torokbajok védőszentjének. A Balázs-áldás, vagy Balázsolás szertartása a XVI: században keletkezett:
Szent Balázs püspök és vértanú óvjon meg téged a torokbajtól és minden bajtól az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.
Szent Balázs az orvosok, a takácsok, molnárok, fúvós muzsikusok védőszentje. Tisztelik benne az állatok védelmezőjét is, aki távol tartja a farkasokat a nyájtól.
316. február 3-án fejezték le, így ezen a napon van ünnepe.
Életében számos csodát tett. Áldásával megmentett egy halszálkától fuldokló fiút.
Agricola, a római helytartó vízbefojtás általi halálra ítélte. Egy olyan tóba kellett volna fojtani, amelybe korábban keresztény asszonyokat fojtottak, mert beleszórták a helytartó házi isteneit a tóba. Balázs püspök a parton rövid áldást adott a számára halált jelentő tóra, aztán a vízen járva a tó közepéig sétált. Ott megfordult, és fölszólította bíráit, hogy saját isteneikbe vetett hitük bizonyságául kövessék őt a vízen járva. A legenda szerint hatvanöt férfi elfogadta a kihívást, és mind a vízbe fulladt. Majd a püspököt lefejezték…
A középkori Oroszországban Szent Balázst a háziállatok védőszentjeként tisztelték.
Balázs püspök, amikor a barlangban élt, vadállatok vették körül, amelyeket megáldott. Egy alkalommal egy helyi hatalmasság szeretett volna a barlang környékén vadászni és döbbenten látta, hogy a püspök a kezéből eteti az állatokat, az oroszlán és a medve az őzekkel játszik, ugrándozik. Mint a paradicsomban…
Amikor a püspök meglátta a vadászt, azt kiáltott az állatoknak: meneküljetek, mert a vadász meg akar ölni benneteket.
A vadász azt mondta Balázs püspöknek – te biztos varázsló vagy, hogy így bánsz a vadállatokkal.
Nemm, nem vagyok – válaszolt a püspök – keresztény vagyok és szívesebben élek a vadállatokkal, mint a bűnös emberekkel.
Az őskeresztények, az ókori világ keresztényei közül nagyon sokan voltak vegetáriusok. Olyan nehéz elképzelni Balázs püspökről is, hogy a barlangja körül az áldásával játszadoztak a vadállatok, majd elvonult a barlangba és őzpecsenyét ebédelt…
Forrás. http://www.all-creatures.org/articles/rf-stblaise.html