Dátum: 2006. szeptember 06. szerda, 10:24 Küldte: Norci
Igen, mindenki kezdte valahol. Sajnos, vagy nem, mi (még) nem az a korosztály vagyunk, aki beleszülethetett egy vegetáriánus családba, mindannyian húsevők voltunk egykor. Viszont tudatosan választhattuk a vegetáriánus életformát, és azt hiszem, ez talán mindennél fontosabb! Döntésünk megalapozott volt, és remélhetőleg egy életre szól majd. Hogy ez így lehessen, pár dolgot jó tudnunk az áttérésről...
Adott a kiinduló helyzet: valamilyen okból kifolyólag – melyeket már sok topicban tárgyaltunk állatvédelemtől a spirituális okokig – úgy döntünk, hogy ezentúl kihagyjuk étrendünkből a húst, vagy akár a tojást, tejtermékeket is. Nade hogy kezdjünk hozzá? Helyes az, ha egyszerűen csak „üresen hagyjuk a hús helyét a tányérunkon”? Megesszük a köreteket, és már meg is oldódott a probléma. Vagy mégsem?
Az egyoldalú táplálkozás viszont – akár hússal, akár hús nélkül – komoly veszélyeket rejt magában. Szervezetünknek sokféle ásványi anyagra, vitaminra, nyomelemre van szüksége, amit a fehér rizsből, tésztákból és burgonyából, mint átlagos köretekből nem tudunk beszerezni. Ezért nagyon fontos, hogy látókörünket szélesítsük, megismerjük az alapanyagokat, helyettesítő termékeket, alternatívákat, még mielőtt végleg elhagynánk az állati eredetű ételeket. A tájékozódás egyik fontos színtere lehet a szakkönyvek, szakirodalom tanulmányozása, valamint a bioboltok, mint lelőhelyek áruival való ismerkedés. Nyugodtan menjünk be a boltokba, nézzünk körbe! Olyan alapanyagokkal fogunk találkozni, melyekről nagy eséllyel életünkben nem hallottunk még, de nem kell megijednünk tőlük! Mindig találunk felhasználási javaslatot a dobozon, címkén, valamint az eladókat is kérdezhetjük az elkészítés mikéntjéről.
Ha az alapinformációkat már beszereztük, ideje megszakítani a kapcsolatot a hússal. Van, aki nem túl gyakran evett húst váltása előtt sem, van, aki naponta többször is, ezért nincs általános javaslat, minden eset egyedi. Ki-ki maga tudja eldönteni, hogy a hirtelen váltás, vagy a fokozatos elhagyás válik be neki módszerként, mint ahogy azt is, hogy a fokozatosságnál milyen lépésekben, tempóban tudja végleg kiiktatni étrendjéből a húst, vagy az összes állati eredetű ételt. A cél azonban mindkét módszernél ugyanaz: nem a hús iránti vágy elfojtására, hanem döntésünk okának tudatosítására kell törekednünk. Csak akkor tudunk tartós változást elérni, ha megértettük, hogy miért döntöttünk úgy, ahogy.
További segítséget jelent, ha a fent említett szakkönyvekben, szakirodalomban más olyan okot is találunk a vegetáriánus táplálkozás mellett, amellyel azonosulni tudunk - döntésünk immáron több lábon áll: például „nem csak” állatszeretetből nem eszünk húst, hanem tanulmányokból azt is megtanultuk, hogy milyen jótékony egészségügyi hatásai vannak a hús és/vagy tejtermékek elhagyásának, vagy akár azonosulhatunk a lelki-szellemi háttérrel is.
Egy hosszabb, több hetes, akár több hónapos előkészület, tájékozódás után akár a hirtelen váltás sem okoz zavart. Ha már ismerjük a bioboltok kínálatát, saját lehetőségeinket, rendelkezésünkre állnak szakácskönyvek, ismerjük a nyomelemek, ásványi anyagok, vitaminok növényi forrásait, nyugodtan hozzáláthatunk az életmódváltáshoz. Ezek hiányában azonban kerülhetünk olyan helyzetbe, amikor ismerőseink, barátaink, családunk, orvosunk, stb. érveikkel megingatják elveinket, nézeteinket. Ha viszont tisztában vagyunk az összefüggésekkel, nem tudnak megijeszteni minket a „vegetáriánus betegségekkel, fejlődési rendellenességekkel, hiánybetegségekkel”, stb. Jó ezekből előre felkészülni, már csak azért is, mert nagy valószínűséggel szembesíteni fognak vele minket az egészségünkért aggódó családtagok és ismerősök. Ha viszont látják, hogy felkészültek vagyunk a témában, nagyobb eséllyel hagynak fel a vitával, mintha azt látják, hogy határozatlanok, tájékozatlanok és következetlenek vagyunk.
Apropó, következetesség! A fokozatos átállás ideje alatt is határozzuk el, honnantól kezdve mit, miért nem eszünk, vagy miért és milyen lépcsőkben csökkentjük a mennyiségét. Ezeket az „önkorlátozásokat” aztán jó, ha be is tudjuk tartani, különben a környezetünk is megzavarodik, mikor mit eszünk vagy nem eszünk, és egyre többször fognak minket kompromisszumokba belekényszeríteni, végül végleg alááshatják életmódváltozásra irányuló törekvéseinket. Például elhatározhatjuk, hogy kezdetként csökkentjük a húsfogyasztást heti 2 alkalomra, ekkor ne iktassunk be harmadiknak egy családi vacsorát pörkölttel és madártejjel, hanem tartsuk magunkat az elhatározásunkhoz. Vagy dönthetünk úgy is, hogy először a húst hagyjuk el teljesen, fél év múlva a tojást, megint fél év múlva a tejtermékeket, stb. Mindenki a saját tempójában és módszere szerint tud legjobban haladni.
Ezzel egy időben ne csak az állati eredetű alapanyagok kerülésére, hanem a növényiek növelésére is forditsunk figyelmet! Együnk naponta többször friss zöldséget, gyümölcsöt, gabonákat, olajos magvakat! Ideális, ha délig csak gyümölcsöt eszünk, mert ez segiti a szervezetben ilyenkor zajló emésztési, kiválasztási folyamatokat! A gyümölcsök – a tévhittel ellentétben – önmagukban fogyasztva lugositanak. A szervezet számára a lugos közeg az ideális, a baktériumoknak, virusoknak viszont a savas. Érdemes a sav-bázis egyensúlyról is tájékozódni, mely arról szól, milyen ételpárositással tudjuk szervezetünket a lugos irányba segiteni, ezzel immunrendszerünk megerősödik, ellenállóbbá válunk a fertőzések, gyulladások és az ezekből következő betegségek ellen. Csak egy példát mondok a savasitó ételekről: sokan nem tudják, hogy a többféle gyümölcs együttes fogyasztása – multivitamin italok, gyümölcssaláta, stb. – erősen savasitó hatású, mert a gyümölcsök összeerjednek, alkohol képződik, az pedig savasit... A friss gyümölcsök magukban, vagy a friss zöldségek keverve viszont ideális lugositók, főképp a cékla, a zeller, répa, illetve ezekből készült frissen facsart levek.
Hamár a leveknél vagyunk, fontos tudni, hogy a hús és az állati eredetű ételek fogyasztása miatt szervezetünkben felgyülemlett méreg kiürülését nagyban elősegitik a böjtök, tisztitókúrák. A méregtelenitést segithetjük még mozgással, szaunával, vérkeringést segitő váltófürdőkkel, beöntéssel, homeopátiás szerekkel, stb.
A kellő folyadékbevitelre mindenképpen forditsunk gondot! A vizhiányos állapot többek között emésztési zavarokhoz vezet. Napi 2-2,5 liter tiszta folyadékra van szükségünk, amelybe nem számit bele sem a kávé, sem a fekete tea, vagy az alkohol-tartalmú italok. A folyadékot nem csak tiszta forrásvizből, pi-vizből, ásványvizből vehetjük magunkhoz, hanem magas folyadéktartalmuk miatt fontos folyadékforrások a zöldségek és a gyümölcsök is. Gondoljunk csak a dinnyére, melynek 90% körüli a viztartalma.
Figyeljük testünk jelzéseit! Az optimális folyadékbevitellel kapcsolatban is jelez testünk. Legjobb, ha nem várjuk meg a szájszárazságot, szomjúságot, vizhiányos bőrt, székrekedést, stb, hanem megelőzésképpen bevisszük a megfelelő mennyiségű folyadékot a nap folyamán. Testünk bölcs, megmondja, mire van szükségünk. Ha nem kivánunk valamit, ne együk meg, ellenben ha valamilyen zöldséget, gyümölcsöt megkivánunk, gondolkodjunk el rajta, miért kivánjuk. Pl. vashiány esetén ösztönösen kivánja az ember a spenótot, mákot, zöld levelűeket. Az életmódváltás fokozatainál is megnézhetjük, hogy reagál a testünk adott dolog elhagyására, vagy ha mégis meginognánk, és eszünk egy kis sajtot, mi történik... Nyugodtan „kisérletezzünk a testünkkel”: ha valamilyen étel gyanús, hogy puffadást, emésztési zavarokat okoz, hagyjuk el egy időre, nézzük meg, hogy reagál a szervezetünk! Ugyanez a helyzet a rejtett adalékanyagokkal is! Ha valaki vegán életmódot választ, akkor érdemes odafigyelnie az állati eredetű dolgok rejtett megjelenésére is, pl. tojáspor, tejpor, laktóz, állati eredetű E-számok, stb. Léteznek tesztek, biorezonanciás és egyéb vizsgálatok, melyek segitenek beazonositani az allergén tényezőket.
folyt. köv.: saját példám