állatkínzás

felhívások, önkéntesség, tüntetések

HozzászólásSzerző: mandula » 2005. szept. 10., szomb. 14:42

Miféle pedagógia az ilyen? Ha jó a gyerek, veszek neki egy macskát, ha nem, megölöm? És ha az ilyen gyerekek aztán egy cseppet sem fognak tisztelni semmiféle életet? :(
Avatar
mandula
Törzsvendég
 
Hsz: 395
Csatlakozott: 2005. ápr. 1., pén. 0:00


HozzászólásSzerző: Bardo » 2005. nov. 24., csüt. 17:30

Ezt nem hiszem el hogy ilyen van 8O illetve nem sok minden csodálkozom csak felháborodom... nemtudom az ilyen ember mit érez ha egyáltalán érez valamit.. szerintem ezeknek tláták ki a robot kutyát japók gyerek jó meveszem gyerek rossz kidobom ...
És mind ezt miért? Mert >>csak<< egy állat
KépKépKép
Avatar
Bardo
Néha írogat
 
Hsz: 48
Csatlakozott: 2005. nov. 23., szer. 1:00

HozzászólásSzerző: Ravenangel » 2005. nov. 24., csüt. 17:50

Az anyja jó úristenit az ilyennek. Inkább köttette volna el a petevezetőjét, mint hogy gyerekeket szüljön az ilyen. Három élőlénnyel kegyetlenkedett egyszerre. Szadista rohadék.
Ravenangel
Írogat
 
Hsz: 66
Csatlakozott: 2005. nov. 21., hétf. 1:00
Tartózkodási hely: egy másik dimenzió

HozzászólásSzerző: Bardo » 2005. nov. 24., csüt. 18:23

Ravenangel írta:Az anyja jó úristenit az ilyennek. Inkább köttette volna el a petevezetőjét, mint hogy gyerekeket szüljön az ilyen. Három élőlénnyel kegyetlenkedett egyszerre. Szadista rohadék.


Az de azt nem értem hogy HOGY jut ebben a nagy "civilizációban" egy emvber eszébe ilyen :cry:
Avatar
Bardo
Néha írogat
 
Hsz: 48
Csatlakozott: 2005. nov. 23., szer. 1:00

HozzászólásSzerző: Ravenangel » 2005. nov. 24., csüt. 18:41

Mindig feldühít, ha állatokat bántanak. Hú de bátor, hú de hősies dolog! Anyuka aztán jól példát statuált a csemetéinek, és jól megnevelte őket. Csak az a szomorú, hogy ez nem kirívó eset, csak nem mindig lesz belőle bírósági ügy.

Annak idején egy ismerősöm mesélte: kiskorában volt egy macskájuk, akit imádott ő is, a húga is, csakhogy a macska - kandúr volt - a szomszédba járt csirkéket gyilkolni. Állítólag. Erre a gyerekek szerető szívű apukája felakasztotta a macskát.
Ravenangel
Írogat
 
Hsz: 66
Csatlakozott: 2005. nov. 21., hétf. 1:00
Tartózkodási hely: egy másik dimenzió

HozzászólásSzerző: Bardo » 2005. nov. 24., csüt. 18:55

Ravenangel írta:Mindig feldühít, ha állatokat bántanak. Hú de bátor, hú de hősies dolog! Anyuka aztán jól példát statuált a csemetéinek, és jól megnevelte őket. Csak az a szomorú, hogy ez nem kirívó eset, csak nem mindig lesz belőle bírósági ügy.

Annak idején egy ismerősöm mesélte: kiskorában volt egy macskájuk, akit imádott ő is, a húga is, csakhogy a macska - kandúr volt - a szomszédba járt csirkéket gyilkolni. Állítólag. Erre a gyerekek szerető szívű apukája felakasztotta a macskát.


Nekem pedig olt egy osztálytársam aki a kiskorában gyík giotint csinált, és egy másik ex osztálytársammal azon röhögtek hogy lefejezik a gyíkokat 8O És még nem is tetszett amikor beszóltam :cry:
Avatar
Bardo
Néha írogat
 
Hsz: 48
Csatlakozott: 2005. nov. 23., szer. 1:00

HozzászólásSzerző: Ravenangel » 2005. nov. 24., csüt. 20:03

...arról már nem is beszélve, hogy idehaza *kivétel nélkül minden* hüllő védett...
Ravenangel
Írogat
 
Hsz: 66
Csatlakozott: 2005. nov. 21., hétf. 1:00
Tartózkodási hely: egy másik dimenzió

HozzászólásSzerző: mandula » 2005. nov. 24., csüt. 20:08

Védett vagy nem... akkor is több mint barbárság. Akárcsak azok a "mindennapi csínyek", mint amikor a gyerekek kiszedik a pókok lábait, hogy lássák, meddig mozog. Persze ártatlan állatokat könnyű bántani, akik nem tudnak védekezni ellenünk.
Avatar
mandula
Törzsvendég
 
Hsz: 395
Csatlakozott: 2005. ápr. 1., pén. 0:00

HozzászólásSzerző: flower » 2005. nov. 24., csüt. 20:28

Nem a gyerek a hibás..
Avatar
flower
Grafomán
 
Hsz: 786
Csatlakozott: 2004. okt. 4., hétf. 0:00

HozzászólásSzerző: mandula » 2005. nov. 24., csüt. 20:30

Nem is magától tanulta :(
Avatar
mandula
Törzsvendég
 
Hsz: 395
Csatlakozott: 2005. ápr. 1., pén. 0:00

HozzászólásSzerző: Ravenangel » 2005. nov. 24., csüt. 20:31

Ja ez a leginkább elkeserítő. "Csak mert megtehetem...." azért kíváncsi vagyok, hogy az ilyen bátor emberek daliáskodnának-é egy 50 kilós németjuhásszal.

Tudod, elvben nekem már hozzá kellett volna edződnöm az ilyen súlyos sztorikhoz (néha foglalkozom állatmentéssel), de egyszerűen nem tudok belefásulni. Nálam valahogy kőbe van vésve: állatot NEM bántunk. Még okkal sem.
Ravenangel
Írogat
 
Hsz: 66
Csatlakozott: 2005. nov. 21., hétf. 1:00
Tartózkodási hely: egy másik dimenzió

HozzászólásSzerző: Bardo » 2005. nov. 25., pén. 14:01

flower írta:Nem a gyerek a hibás..


Ez a baj .. sok szülő még bíztatja is a gyerekét és utána nagy arcal megjegyzi , hogy dehát gyerek nem fogja fel, meg nem tehet róla , meg ez a dolga meg ilyen hasonló szegényes dumákkal nyugatja meg a saját lelkét. Vagy elég ha csak nem szól a saját gyerekére Pl: Kinn voltunk osztályommal görögországba az egyik felnőtt tag gyereke is jött.. egy apartmanba voltam velük. A gyerek minden szabadidjében hagyákat gyűjtött össze és megygyújtotta őket. 8O meg öszze engedet kétt hagyát és harcoltatta őket (mámint azt élvezte h két szegény hangya egymásnak esik 8O ) és mikor szóltan neki, hogy: gyerek! talán nem kéne, mert élőlények ők is akkor az apja szólt be nekem, h >>csak hangyák van belőlük még ezeken kívül is<<. Ez tény, de ez erkölcsi dolog. Lehet, hogy én is össze taposok hagyákat, mikor kilépek az ajtón, de nem látom , és nem direkt, szórakozásból csinálom. Szerintem az ilyen ember aki ma még >>csak<< hagyákat gyújt (a gyerek 14 éves tegyük hozzá 8O ) holnap a mosógépbe dobja Fluffyt Kép KépKép
Avatar
Bardo
Néha írogat
 
Hsz: 48
Csatlakozott: 2005. nov. 23., szer. 1:00

HozzászólásSzerző: mandula » 2005. nov. 25., pén. 16:25

Lehet, hogy ilyen hangyányi dolgokaon múlik csak, hogy milyen lesz a gyerek későbbi hozzáállása a többi élethez. :(
Avatar
mandula
Törzsvendég
 
Hsz: 395
Csatlakozott: 2005. ápr. 1., pén. 0:00

HozzászólásSzerző: Ravenangel » 2005. nov. 25., pén. 16:38

Két lehetőség van.
Az egyik (gyakoribb), hogy a gyerek nagy korában is ezt az attitűdöt fogja természetesnek érezni, és ezt adja tovább.
A másik (ritkább): valami csoda folytán felismeri, hogy ezt azért nem egészen így kellene, és vált.

Egy sztorit elmesélek erről. A volt barátom kifejezetten őskonzervatív, vidéki környezetben nőtt fel, tartottak a ház körül állatokat étkezési célokra, és hát a srác is meggyőződéses dögevő volt. Igen ám! Volt azonban egy kacsájuk a többi között, egy gácsér, akit exem különösen kedvelt - aztán, mikor megtudta, hogy a vasárnapi pecsenye az ő haverjából készült, kifordult a szájából a falat. Pedig távolról sem volt vegetárius!
Tartottak nyulakat is, őket is aranyosnak találta az ex: aztán, mikor a nyuszik vágásérettek lettek, és a faterja egy délelőtt tizenötüket végezte ki, nyúzta meg és dolgozta fel - exem ezután három napig nem bírt szóba állni az apjával. A nyúlpaprikást valami miatt különben sem szerette....
Érdekes, nem?
Ravenangel
Írogat
 
Hsz: 66
Csatlakozott: 2005. nov. 21., hétf. 1:00
Tartózkodási hely: egy másik dimenzió

HozzászólásSzerző: Bardo » 2005. nov. 25., pén. 17:36

De...

Szerintem aki érező lény az előbbutóbb rájön arr is hogy a hús csak gyilkosság árán lehetséges... De ha rájön se lecc feltétlen vegás PL: az öcsém.. Ő halakat tart és azóta nem eszik halat.. de húst minden tvábbi nélkül eszik ...
"Két világ közt barangolunk: holt az egyik, a másik még meg sem született."
Avatar
Bardo
Néha írogat
 
Hsz: 48
Csatlakozott: 2005. nov. 23., szer. 1:00

ElőzőKövetkező

Vissza: Akciók

Ki van itt

Jelenlévő fórumozók: nincs regisztrált felhasználó valamint 3 vendég

cron