engem is érdekel a téma, viszont első gondolatom az volt ezzel kapcsolatban, hogyan valósul meg a példamutatás (ami szerintem feladatunk) úgy, ha kivonulunk. akkor csak egy hír leszünk a bulvárlapokban, mint egy érdekesség, hogy van egy ilyen kommuna, stb. de az emberek így nem kapnak "testközeli" példát, ami nagyon fontos lenne nekik a megértésben, és a váltásban. az emberek (még) csak azt tudják igazán átérezni, ami a közvetlen környezetükben, vagy velük történik. minél messzebb van a történés, annál kívülálllóbbként tudják csak értékelni. ha dolgozunk rajta, ez változik, viszont addig is szerintem itt kell élnünk közöttük, és minden egyes nap, percben figyelmeztetni őket arra, hogy van más út is, felmutatni nekik az eredményeket, gondolkodtatásra késztetni őket, stb.
szóval ebből a szempontból nem tartom szerencsésnek a dolgot. de persze azt mondhatjátok, hogy régen is ott voltak a szerzetesek, akik elvonultak, rendekbe tömörültek, saját szabályrendszerrel, stb. ez igaz, de az akkor volt, és most nem feltétlenül helyes. a mai korban rengeteg olyan dolog van, ami régen titok volt, titkos tanítások, amelyek most megnyíltak az erre felkészültek előtt. ilyen volt például a kémia, a matematika, fizika is! ma már egy általános iskolás tanulja őket, de régen ezek teljesen titkos tanok voltak. ebből is látszik a tendencia, hogy el kell jutni az emberekhez, különben nem tudnak dönteni, hogy melyiket válasszák, ha nincs alternatíva. márpedig ha nincs döntési helyzetük, nem valósul meg a szabadság sem... tehát ez is odavezetett, hogy integrálódnunk kell.
van még egy szempont. nem csak mások tanulnak tőlünk, hanem mi is tőlük. ezért is fontos, hogy más nézetű, gondolkodású emberek között legyünk. ez fejleszti bennünk a türelmet és toleranciát mások iránt. egyetértek azzal, hogy könnyebb lenne az életünk magunk között, de lényeg ez? az a fontos, hogy minél könnyebb, egyszerűbb legyen? vagy az, hogy minél többet fejlődjünk és segítsük fejlődéshez a többieket is?
ráadásul én abban hiszek, hogy nem véletlenül születtünk oda, ahova. és nem csak az országra gondolok, hanem akár a tájra, városra. ezek is fontosak egy-egy ember életében, nagyon is.
egyet viszont nem értek, mi lehet azokkal az emberekkel, akik valamilyen nemzetiséghez, rasszhoz tartoznak, de a föld másik végén születtek. tehát a kisebbségek helyzete nem egyértelmű nekem még. mert van ugyebár kötődése egy rasszhoz, és egy nemzethez, ráadásul ez a kettő nem ugyanaz. ez valami speciális helyzet lehet karma és minden egyéb szempontjából. na, majd utánanézek
lehet, hogy feladatunk a kultúrák egymás mellett élése, illeszkedése?
bár tudom, hogy nekem itt, Magyarországon kell élnem, a külföldi munka engem is vonz, de csak azért, hogy az egzisztenciámat megteremthessem, és utána teljes erőbedobással az életfeladatomra tudjak koncentrálni.
[/b]