Oldal: 4 / 5

HozzászólásElküldve: 2006. szept. 15., pén. 13:05
Szerző: Norci
nagyon szépen irtad, baraka!!! köszönjük!
:D

HozzászólásElküldve: 2006. szept. 15., pén. 13:52
Szerző: baraka
:twisted:

HozzászólásElküldve: 2006. szept. 16., szomb. 22:54
Szerző: giyandeva
hmmmm... Bevallom én nem hiszek ezekben a mindent legyőző szerelmekben; A szerelem tüze ég egy ideig aztán ki is alszik, mint a szalmaszál; aztán jön a sírás, hogy én bizony mást képzeltem aztán meg ott van a szerelem gyümölcse, ami meg már nemhogy felelősség csak nyűg az ilyen kapcsolatokban, és a gyereken csattan az ostor!
Szokás mondani, "kutyából nem lesz szalonna". Én azt gondolom az ember olyan kapcsolatba vágjon bele, hogy amikor lehiggadt érzelmekkel néz szembe a partnerére, akkor is 100% ban el tudja fogadni, hibáival, erényeivel együtt! és ezt jó megnézni már az elején! hogy olyan embert válasszon az ember akivel vélhetőleg azonos céljai, értékrendje van, mert így is lehet elég sok döcögős dolog, nemhogy enélkül! Persze ez csak az én véleményem... hisz miért megy zátonyra annyi házasság, miért van ennyi válás, komlexusokkal teli magányos ember? Talán mert beleugranak minden kútba, anélkül, hogy megkérdeznék őszintén maguktól, tényleg ez az ember akivel le akarom élni az életem, el tudom fogadni mostani állapotában hibáival, erényeivel együtt? Szerintem ilyenen érdemes gondolkodni, persze ehhez jó önismeret is kell...

Indiában álítólag nincs nagyon válás. Azt mondják az európai ember szerelemből házasodik, és ebből a felhevült állapotból már csak lefelé lehet menni... Indiában a házasságkötéskor alig vagy nem ismerik a felek egymést, ellenben asztrológiailag összeillenek. Álítólag rosszabb ez már nem lehet, javuló tendencia az általános... hááát ez is egy nézet. :D
Lehet hogy nem is kéne szerelem egy jó tartós párkapcsolathoz, házassághoz???

HozzászólásElküldve: 2006. szept. 16., szomb. 23:21
Szerző: baraka
:twisted:

HozzászólásElküldve: 2006. szept. 17., vas. 0:06
Szerző: giyandeva
A másik ami még eszembe jutott a témával kapcsolatban, van aki már megkérdezte MIÉRT akart párkapcsolatot?
-Magányos? megoldja e ezt a szerelem?
-Valami probléma elől menekül? vajon megoldja ezt a szerelem?
-Nem találja a helyét a világban? tényleg pótol majd valamit a szerelem?
-Valamilyen elvárásai vannak, pl uralkodni akar vagy pót atyát-mamát keres a párjában?
-Tényleg érzelmi stabilitást tud e adni a szerelem egy instabil személyiségnek?
-És egyáltalán MIT keres a szerelemben?

Hát hirtelen ilyen kérdések jutottak az eszembe... Tyűűű már csak a válaszok hiányoznak! :D

HozzászólásElküldve: 2006. szept. 17., vas. 13:38
Szerző: syzygy
A kulcsszó szerintem itt (is) az önismeret.
A másik, ami nagyon fontos lenne, az a kommunikáció a felek között. Ha x év együttlét után már csak az a téma, h "a gyerek már megint intőt kapott" meg "vidd le a szemetet" - az csoda-e ha váláshoz vezet?!

HozzászólásElküldve: 2006. szept. 17., vas. 13:57
Szerző: Gega23
Sajnos rosszul állnak az emberek egy kapcsolathoz hozzá. Mindig csak kapni akarnak, de hozzáadni nem. Ez az ego győzelme minden felett.
No és ebből adódik a tolerancia teljes hiánya, márpedig anélkül nem kapcsolat egy kapcsolat.

HozzászólásElküldve: 2006. szept. 17., vas. 16:54
Szerző: ata
Nos, rosszul áll Cupido....

Én hiszek a szerelemben!
Nejemmel 16 éve ismerjük egymást, 13 éve kezdtünk "járni", 8 éve vagyunk házasok, 6 éve született a lányunk, és 3 éve a fiunk.
Miért írtam le ennyire részletesen? Mert így látszik, hogy volt időnk ismerkedni, megbolondulni, megbarátkozni, kiélvezni a csak együtt lenni életet, majd eldönteni, hogy most már többen is lehetnénk...
Sajnos sokan előbb a szerelem gyümölcsével találkoznak, és aztán kezdenek valójában ismerkedni, s mikor a gyerekek kirepülnek, ottmaradnak üresen, egy hideg kapcsolatban, egy idegennel az oldalukon.

Igen, a szerelem nem lángol időtlen időkig.

De ha a párod a legjobb barátod, ha tiszteled, becsülöd, szereted, megbízol benne, ismered, elfogadod egy csomó hülyeségével együtt, mert valójában még ezt is szereted benne, akkor nincs hiba.

És ami mégfontosabb, két fél ember sosem tesz ki egy egészet, két egésznek kell egyesülnie, és mindvégig tudatában kell lenni valaminek

NINCS SZÜKSÉGED A MÁSIKRA
-ahhoz hogy boldog légy,
-hogy egész légy,
-hogy értelme legyen az életednek,
-hogy fontosnak érezd magad
-stb stb stb
egyáltalán senkire sincs SZÜKSÉGED!

És ettől még jobban szereted a másikat, mert nem függésből, kényszerből vagytok együtt.

Bármikor kifordulhatsz az ajtón, és mehetsz világgá, nem veszíted el Önmagad.

HozzászólásElküldve: 2006. szept. 17., vas. 17:30
Szerző: baraka
:twisted:

HozzászólásElküldve: 2006. szept. 17., vas. 18:24
Szerző: ata
:oops:

Örülök neki, szívből!

Nem látok előre a jövőbe, és azt hiszem soha nem lehet ilyesmit kizárni.
Nem tudom hogyan viselkednék, bármekyikünk részéről is történne a másbaszerelesedés.
Minden elismerésem a tiétek, hogy kiálltok egymás mellett, egymásért.

HozzászólásElküldve: 2006. szept. 18., hétf. 16:15
Szerző: ata
"Az az ember, akit bennem szeretsz, természetesen jobb nálam: én nem olyan vagyok.
De te szeress, és én majd igyekszem, hogy jobb legyek önmagamnál."
(Prisrin)

Ha keresed az utad...

HozzászólásElküldve: 2006. szept. 28., csüt. 9:50
Szerző: Padrosa
Ha úgy érzed, valami nincs rendben a világban, ha többet szeretnél megismerni a világból, mint amit látsz a szemeddel, ha vágyaid a csillagokig emelnek, akkor segítek neked felfedezni, milyen mély a nyúl ürege...

HozzászólásElküldve: 2006. szept. 28., csüt. 12:03
Szerző: Padrosa
Ki vagyok akadva itt az emberek sületlenségét.. Nevetnek, de azt sem tudják min.

Sajnos, annyi itt a tudatlan ember, aki.. na mindegy.
Élnek, egy pocsolyában, és jól érzik magukat, azt mondják. Igen, hiszen a pocsolyában is süt a nap...
Ott is kék az ég... Ott is vannak társak..

Ezt már annyian megmondták előttem is, és mégsem jut el a fülükig.
Talán ezer emberből egynek...

Most mit tegyek?? Hogy keressek magamnak nőt, ha a többi nő jól érzi magát itt az ingoványban???

Baj az, ha én vissza akarok menni Istenhez???

Nem érti ezt senki??

HozzászólásElküldve: 2006. szept. 30., szomb. 4:38
Szerző: ata
De, teljesen érthető!
DE! Nem véletlen a LÉTED!
És oka van hogy ÉLED.
Ezt a számodra sokat nem jelentő ÉLETET.

Talán éppen az, hogy velfedezd-
ISTEN-LÉT-ÉLET-FÉNY egyazon testvérek

HozzászólásElküldve: 2006. szept. 30., szomb. 7:33
Szerző: baraka
:twisted: