én egyébként sem értek egyet azzal, hogy ha kell, ha nem, együnk. tök mindegy, hogy esik, fúj, szülinap, vagy névnap, halotti tor, sikeres vizsga, mindegy, csak enni kell.
nem azt mondom, hogy ne együnk soha semmit, mert ez nyilván nem tartható - legalábbis nem mindenkinek
de mindig találunk valami okot arra, hogy felesleges kaját vigyünk be a szervezetünkbe. nincs összejövetel, találkozó, semmi, kaja nélkül. ezt a túlzott ételközpontúságot nem szeretem. nem az emberek közti interakciókon van már a hangsúly, hanem azon, hogy mit együnk. mintha ez lenne már a fő kérdés manapság. ezért is derül ki olyan hamar, ha valaki vegetáriánus. egyébként szerintem senkinek semmi köze nincs hozzá, de mivel ilyen központi kérdés lett az étkezés, rögtön rá kell térni... és persze ki lehet oktatni a másikat, hogy márpedig tej az kell
ha elmegyek valakihez vendégségbe, akkor nem kajálni megyek. ezzel nem azt akarom mondani, hogy ha valamivel megkínál, akkor az főbenjáró bűn, de ne arról szóljon az egész. az evés a kiegészítő, velejáró dolog, és nem fordítva, az étkezéshez járul a beszéd (hamár együtt kajálunk, akkor már beszélgessünk is hozzá). mintha fordítva ülnénk a lovon...
direkt ezért is ebédelek előtte otthon, mert akkor nem okoz semmi gondot, hogy úristen, most mit adjak neki enni - gondoltam én -, de mégsem engedhetem el kaja nélkül - gondolta ő. mindegy, okultam belőle, ezentúl figyelembe veszem ezt a berögződést ("tömjük meg, mint a libát")