Elküldve: 2005. szept. 14., szer. 17:07
padrosa!
teljesen fején találtad a szöget (de rég használtam már ezt a kifejezést )! abszolút így van, hogy minél több ilyen dolgot próbálsz betartani, annál nagyobb kísértés jön, és tesz próbára, hogy meg tudod-e állni...! ilyenkor azt szoktam mondani, hogy döntsük el, ki a főnök: én, vagy a vágyaim.
lehet, hogy most ezért meglincseltek, de szerintem a tudatnak győzedelmeskednie kell a test fölött. ha valamit elhatározol, pl böjtölsz x napig, akkor képesnek kell lenned azt megtenni. ez egyszerű önkontroll, semmi más. ezt akarják megdönteni a kísértések, nyomják neked a dolgokat, hogy ez nem árt, nem olyan nagy baj, amúgy is csak egy kicsi, stb. főleg a médiából jönnek az ilyen infók, én is tanultam reklámpszichológiából: adj felmentést a fogyasztónak önmaga előtt, pl olyan termékekkel, mint light (lájt ), csökkentett kalóriatartalmú, koffeintartalmú, stb. ezzel elaltatják az ember lelkiismeretét. ilyen nagyon veszélyes dolog például az édesítőszerek! rájöttek, hogy már csomó ember odafigyel a cukorbevitelre. na nem baj, adjunk nekik édesítőszert, abban nulla kalória van. arról meg majd nem beszélünk, hogy rákkeltő...
én abszolút vegán vagyok, és egyáltalán nem esem kísértésbe mostanság. lehet előttem bármi, ami korábban gyengém volt, ameddig meg nem győződök róla, hogy nincs benne állat, nem érintkezett állattal, nem eszem meg. ha nem tudok meggyőződni róla, szintén nem eszem meg.
nekem például a tésztafélék mai napig gyengéim, például a lángost minden további nélkül elfogadtam volna persze miután meggyőződtem róla, hogy nincs benne számomra oda nem illő, márpedig a normál lángosban nincs.
mostanság már az E-számoktól is tartózkodom. van nálam lista arról, mit kell kerülni, és amiben az van, nem veszem meg. azt azért már anyukáméknak is nagyon nehéz megérteni, elfogadni... de megmondtam nekik, hogy árt, ezért nem eszem meg, ennyi. nem fújom fel a dolgot, ez elég érthető magyarázat mindenkinek. igazából arra is rájöttem, hogy az emberek azért nem értik meg, azért néznek minket csodabogárnak, mert ők maguk nem tudnának ellenállni!!! mivel mindenki magából indul ki, átgondolja, hogy ő nem tudná megtenni, mennyi "lemondással" jár, stb. a legtöbben ezt rögtön ki is mondják egyébként. utána néhány emberben kialakul valamiféle tisztelet, hogy "de jó neki, ő meg tudja állni". tehát már felmerül az igény, remény, hogy egyszer ő is ellen tudjon állni a saját kísértéseinek. és ez jó, mert ha tesz is érte valamit, ő is meg tudja valósítani egykor. ez nekem a legnagyobb öröm, amikor látom, hogy valaki felismeri ebben azt, hogy így lenne helyes, mert akkor már jó úton halad afelé, hogy egyszer meg is valósítsa.
teljesen fején találtad a szöget (de rég használtam már ezt a kifejezést )! abszolút így van, hogy minél több ilyen dolgot próbálsz betartani, annál nagyobb kísértés jön, és tesz próbára, hogy meg tudod-e állni...! ilyenkor azt szoktam mondani, hogy döntsük el, ki a főnök: én, vagy a vágyaim.
lehet, hogy most ezért meglincseltek, de szerintem a tudatnak győzedelmeskednie kell a test fölött. ha valamit elhatározol, pl böjtölsz x napig, akkor képesnek kell lenned azt megtenni. ez egyszerű önkontroll, semmi más. ezt akarják megdönteni a kísértések, nyomják neked a dolgokat, hogy ez nem árt, nem olyan nagy baj, amúgy is csak egy kicsi, stb. főleg a médiából jönnek az ilyen infók, én is tanultam reklámpszichológiából: adj felmentést a fogyasztónak önmaga előtt, pl olyan termékekkel, mint light (lájt ), csökkentett kalóriatartalmú, koffeintartalmú, stb. ezzel elaltatják az ember lelkiismeretét. ilyen nagyon veszélyes dolog például az édesítőszerek! rájöttek, hogy már csomó ember odafigyel a cukorbevitelre. na nem baj, adjunk nekik édesítőszert, abban nulla kalória van. arról meg majd nem beszélünk, hogy rákkeltő...
én abszolút vegán vagyok, és egyáltalán nem esem kísértésbe mostanság. lehet előttem bármi, ami korábban gyengém volt, ameddig meg nem győződök róla, hogy nincs benne állat, nem érintkezett állattal, nem eszem meg. ha nem tudok meggyőződni róla, szintén nem eszem meg.
nekem például a tésztafélék mai napig gyengéim, például a lángost minden további nélkül elfogadtam volna persze miután meggyőződtem róla, hogy nincs benne számomra oda nem illő, márpedig a normál lángosban nincs.
mostanság már az E-számoktól is tartózkodom. van nálam lista arról, mit kell kerülni, és amiben az van, nem veszem meg. azt azért már anyukáméknak is nagyon nehéz megérteni, elfogadni... de megmondtam nekik, hogy árt, ezért nem eszem meg, ennyi. nem fújom fel a dolgot, ez elég érthető magyarázat mindenkinek. igazából arra is rájöttem, hogy az emberek azért nem értik meg, azért néznek minket csodabogárnak, mert ők maguk nem tudnának ellenállni!!! mivel mindenki magából indul ki, átgondolja, hogy ő nem tudná megtenni, mennyi "lemondással" jár, stb. a legtöbben ezt rögtön ki is mondják egyébként. utána néhány emberben kialakul valamiféle tisztelet, hogy "de jó neki, ő meg tudja állni". tehát már felmerül az igény, remény, hogy egyszer ő is ellen tudjon állni a saját kísértéseinek. és ez jó, mert ha tesz is érte valamit, ő is meg tudja valósítani egykor. ez nekem a legnagyobb öröm, amikor látom, hogy valaki felismeri ebben azt, hogy így lenne helyes, mert akkor már jó úton halad afelé, hogy egyszer meg is valósítsa.