Dátum: 2006. december 17. vasárnap, 02:10 Küldte: nawesh
Karácsony lesz, hamarosan. A szeretet ünnepe. Mert történnek velünk szívet melengető dolgok. és történnek hihetetlen butaságok. Mert Karácsony van, mert emberek vagyunk…
Még az adventben, a Várakozás idején történt. Amikor az ember szíve akarva, akaratlanul egy kicsit nyitottabbá válik. Szegeden a Kárász utcán sétáltunk a lányommal. élvezte az autómentességet, vagyis ott-otthagyott, rohangált a téli hidegben. S abban a talán negyed percben történt, amikor éppen egyedül álldogáltam az utcán. Odalépett egy hajláktalan. Politikailag korrektül, egy homeless. Mert lassan már ezt sem lehet magyarul mondani.
Tulajdonképpen még el sem kezdte a mondandóját, benyúltam a zsebembe és az első kezem ügyébe eső pénzdarabot (csak 50 Ft) a kezébe nyomtam. Ekkor ért oda a lányom. A hajléktalan rámnézett, majd Sárára és azt mondta, miközben visszanyújtotta a pénzt: Inkább költse rá!
Boldog Karácsonyt! Mondtam és egy pár szót beszélgettünk. S ki tudja, mennyi fájdalom, szenvedés, volt a szavai mögött. talán neki is van egy Sárája valahol, akit már évek óta nem látott. Akire szívesen költene, de a sors, az egó, a körülmények, az élet kegyetlensége…
A másik történetet az újságban (Demokrata, 2006. december 14.) olvastam és nem akartam hinni a szememben. A hetilap számomra hiteles, és nem felkapott bulvártémákkal foglalkozik. Szóval a történet hitelességére nagy esély van. S ha csak kitalálta valaki (bár úgy lenne), az elég beteges elmére és társadalmunk elkorcsosulására vall.
Tehát a nagy Amerikában történt, valószínűleg idén, szintén Adventben, hogy egy nagymama odaadta a karácsonyi ajándékát a fiú unokájának. Talán messzire laktak egymástól és nem volt arra lehetőségük, hogy a Karácsony ünnepén találkozanak, ezért a nagymama elutazott a lányához, unokájához. S odaadta a 12 éves fiúnak acsomagot. De felhívta a figyelmét, hogy ez a karácsonyi ajándéka (lám, felvilágosult szülők, nagyszülők, nem Santa Claus hozza az ajándékot, hanem a nagymamam), de csak és kizárólag december 25-én bonthatja ki. Hiszen ezért karácsonyi ajándék.
A fiú persze kíváncsi volt. Mint mindenki az lenne. Vajon ha otthon lenne egy tálca sütemény, hogy az csak holnap lesz megéve, nem csípne bele-bele minden családtag? Nos, a fiú is kibontotta, megnézte az ajándékot. S vissza is csomaglta, de eg y12 éves fiúkéz sokkal ügyetlenebb, mint egy éles szemű, gyakorlott kezű nagymamáé, ezért a nagyi észrevette, hogy a csomag bontott.
Szólt a fiú anyjának, hogy az unokájával nem ebben egyeztek meg. S mi történt? Az anya nem védte meg a fiát, hogy ugyan anyu, most vagy itt, miért ne nézhetné meg az unokád az ajándékot. Hanem azt mondta: tudja, hogy sok van a fia rovásán és…hívta a rendőrséget.
S a rendőrök nem korai húsvéti tréfának gondolták a dolgot, hanem bilincsbe verve vitték el a fiút. A vád: lopás alapos gyanuja. Hiszen december 5-ig nem az övé volt az ajándék….
Beteg társadalomban élünk. Ki az őrült? A gyerek, aki ….lopott? Hiszen csak megnézte azt, ami úgy is az övé lesz. Vagy az anya? Akinek már elege van a gyerekéből? Talán mert egyedül neveli (tipikus XXI. századi egyéni-családi tragédia)? Vagy a naygival vannak problémák? Aki úgy gondolja, hogy egy vacak ajándékal megvehei az unokája szeretetét és az évi egyszeri-kétszeri találkozás alkalmával próbálja nevelni a gyereket?
A fiú, aki esetleg a szentestét rácsok között tölti? Vagy az anya óvadékot fizet a saját fiáért. Meg ügyvédet fogad? Amerika a lehetőségek hazája.
Boldog és Áldott Karácsonyt mindenkinek. Még van pár napunk, hogy szeretet varázsoljnk mindenki szívébe…
Nawesh