A vízcsepp érve
Március 22-e a víz világnapja. Március 14-e pedig a vízlépcsőellenes nap. Miért kell „világnap” a víznek, hiszen olyan sok van belőle…
Víz nélkül nincs élet. Testünk nagy része vízből épül fel. Környezetünknek, Földünknek a víz az éltető eleme. Olyan természetes számunkra, hogy van elegendő víz, hogy sokakban fel sem merül, mekkora érték, kincs ez és mennyire vigyázni kellene rá.
A vízlépcsők sokaknak áldást jelentenek és sokaknak átkot. Gátakat több okból is épít az ember. Egyrészt áramot termel. Mert az áramra szüksége van az emberiségnek. Mi „nyugaton” el sem tudjuk nagyon képzelni, hogy élnek emberek áram nélkül. Óriási gátakat épít az ember, amelyek átalakítják a természetet: falvak, erdők, völgyek tűnnek el egy magasabb (?) cél érdekében. Egy folyó gát alatti része már semmiképpen sem lesz olyan, mint a gát feletti. A folyó flórája és faunája már a múlté lesz. Emlékszünk még mekkora társadalmi felzúdulás volt a nagymarosi gáttal kapcsolatban? Épülnek gátak azért is, hogy egy-egy területet több vízzel lássanak el. Azért, hogy egy területet lehessen öntözni. Ez nem is lenne akkora baj, ha egyrészt nem állna fenn a fent vázolt környezet- és tájrombolás, másrészt pedig ha az öntözés hatékony lenne. A legrosszabb, ha óriási vízágyúkkal egyszerre nagy területet öntöznek. Felülről érkezik a növények számára éltető víz, mint az eső. És nagyon-nagyon sok víz el is párolog, hiszen öntözni aszályos, meleg, forró időben kell. Az igazán hatékony öntözési forma, az alagcsövezés, amikor a növények gyökeréhez jut el a víz. Másik fontos dolog, hogy egy-egy igazán aszályos területen lehetne szárazságtűrő növényeket is termelni. Ennek megvannak sok helyen a hagyományai, csak a piac sokszor mást vár el szereplőitőlL. Az ötvenes években Magyarországot is a rizs és gyapot országává akarták tenni. Ám nekünk itt nem ezeket a növényeket kell termelni! Döbbenetes példája a pazarló vízgazdálkodásnak pl. a Rio Grande (Nagy Folyó!), mely az intenzív vízkivétel miatt szinte már csak patakocska…
Sokáig Magyarországon is alig tudtuk elképzelni, milyen az, ha nincs elegendő eső. Voltak ugyan aszályos évek (idősebbek még ma is emlegetik az 1952-es nagy aszályt és éhínséget, amit persze súlyosbítottak az akkori padlássöprések is; Édesapám mesélte, hogy még a krumpli héjat is megfőzték külön ételnek), de hazánk alapvetően csapadékos országnak számított. Az utóbbi években viszont vagy volt tél, vagy sem. Rövid tavaszt hosszú, forró, aszályos nyár követett. A májusi, „aranyat érő” esőzések is elmaradtak, viszont ősszel óriási viharok taroltak. Felfordult a világ…
Évente kb. 4 millió 5 évesnél fiatalabb gyermek hal meg azért, mert nem jut elegendő ivóvízhez, vagy nem jut elegendő TISZTA ivóvízhez!!! A világ öt évesnél fiatalabb populációja kb. 380-400 millió gyermek. Vagyis a gyerekek egy százaléka meghal a tiszta víz hiányától. Miközben a világ „szerencsésebb fele” évente kb. 11 milliárd $-t költ… fagyira és jégkrémre… India lakossága bőven meghaladta az egy milliárdot. A lakosság 3,6%-a szenved a szomjúságtól. Sajnos CSAK Indiában évente fél millió gyermek hal meg a tiszta víz hiánya miatt…
Földünk más területei kevésbé ilyen „szerencsések”. Egy indiai példát szeretnék hozni: India hatalmas és gyönyörű ország. A Himalája óriási hegyláncait és a déli területek esőerdőit nap mint nap áztatja az eső. A Föld legcsapadékosabb területei is Indiában találhatóak. Ám ott van az észak-nyugati részen Radzsasztánban, a Thar sivatagos, félsivatagos területe ahol bizony nagyon kevés eső esik. Az emberek, mint az Úr áldását várják a monszunt, amikor pár hónapig esik, szakad az eső. Ezt követően kivirágzik a táj és dúzzad az életerőtől. Ám sajnos az elmúlt időszakban több, mint fél évtizeden keresztül elmaradt, vagy csak jóval rövidebb volt a monszun. Megsínylette ezt föld, ember és állat egyaránt. A szárazság Radzsasztán nagy területeit érintette és érinti. A Jóga a mindennapi életben rendszer India ezen részéről származik, itt éltek Mestereink és természetes számunkra, jógagyakorlók számára, hogy nyitott szívvel fordulunk az itt élők felé, és minden módon igyekszünk szenvedésüket enyhíteni. Ezért kezdődött el pár évvel ezelőtt a Rainwater Harwesting Project. Radzsasztán állam közepe táján (a rajputok országa kb, akkora, mint Franciaország) Pali kerületben található Jadan városa. Ennek közelében épül, szépül már 14 esztendeje az AUM Ashram. A közel kétszáz hektáros terület önellátó élelemmel, vízzel. Szükség volt erre az önellátásra, hiszen egy ashram, egy jógaközpont a körötte élők előnyére kell, hogy váljon, nem pedig azért van, hogy szűkös erőforrásaikat felélje. Az AUM ashram már azzal is segíti a környékbeli falvak lakosait, hogy több száz embernek az építkezéseken munkát ad. Egy gödröt pl. ki lehet ásatni egy munkagéppel egy nap alatt, ezzel munkát és bevételt adva a munkagép gazdájának és kezelőjének. (Jó esetben két családnak jut így egy-egy napi bevétel, fizetésJ Ugyanezt a munkát el lehet végeztetni 20-30 családdal is, akik legalább egy hónapig dolgoznak itt. Hosszabb idő, kicsit (de nem arányosan) több kiadás, de így több család kap munkát. Valahogy így nézne ki a fenntartható fejlődés szellemében a hatékony munkaszervezés.
A Radzsasztán nagy területét (így az AUM Ashram környékét is) érintő szárazság cselekvésre késztette a Jóga a Mindennapi Életben Rendszer alapítóját, Mahamandaleshwar Sri Swami MaheshwaranandaJi-t is. Az Ashram talaja termékeny. A humuszréteg után viszont sziklás réteg következik, amely sok tucat méter vastag. S csak ez alatt lehet vizet találni. Kutakat fúrtak, ástak a sziklás talajba. Ezekből a kutakból látták/látják el a környező falvakat, az embereket és az állatokat az éltető vízzel. Mert nem csak az emberek, de az állatok is szomjaznak. Indiában teljesen természetes látvány, hogy tehenek, kutyák, malacok és szamarak csatangolnak az utakon, utcákon. Az emberek betartják velük szemben az ahimsa, nem ártás elvét, nem bántják az állatokat, de a legtöbben nem is törődnek velük. Így igazi gyógyírt jelent a Jadan környékén élő kóbor állatoknak, hogy ők is részesülhetnek a víz adományából.
A víznek (itt is) minden cseppje aranyat ér. Ha India képes lenne a földjére zúduló eső 1-2 %-át felfogni, összegyűjteni, minden lakosa évente 15 l vízhez juthatna. Ez számunkra, európaiak, amerikaiak számára, akik képesek vagyunk naponta 100-150 l vizet is elhasználni, elpazarolni, nem sok, ám azok számára, akik sokszor napi 2 l vízből kénytelenek megélni akár egy heti életet is jelenthet.
Naponta indulnak a vízszállító traktorok (sőt még egy tűzoltókocsija is van az ashramnak), amellyel több falu lakosságát el tudják látni. Naponta mintegy 700$-ba (kb. 150 ezer Ft) kerül ez a vízszállítás. Vagyis naponta kb. 5 000 ft-ból megoldható, hogy több ezer l vizet kapjanak a rászorulók.
A project következő részeként több hónapos munkával elkészült a Talab, amely egy hatalmas, mesterséges tó, több futballpályányi alapterületű, átlagosan 11 m mély. Az Ashram területén úgy alakították ki a vízelvezető csatornákat, hogy monszun idején a Talabba folyjék minden víz. Először kiásták a talabot. A kitermelt földből és kövekből (mintegy harmincezer teherautónyi) a közelben, a mesterséges tó mögött egy hegyet építettek. Az Ashram egyébbként sík területen épül, így ez lett a legmagasabb pontja. Itt (és az egész ashramépítés során) figyelembe veszik a Vasztu, az indiai térrendezés elveit. A talab alját és oldalát előbb kikövezték, majd egy speciális, vékony, de nagyon erős fóliával vonták be, hogy valóban minden csepp víz megmaradjon. Felemelő érzés volt látni egy dokumentum filmen, ahogy a monszuneső elkezdte feltölteni a talabot.
A hegyre később facsemetéket telepítenek, amelyekből erdő fog növekedni. Ez oxigént termel és gyökerei megkötik a hegy talaját. (Milyen jó lenne, ha erre ügyelnének Kárpátalján és Erdélyben is, ahol gátlástalanul irtják a hegyvidéki erdőket, s ennek köszönhetőek – többek között – a nagy tiszai árvizek is)
Amit mi tehetünk, hogy spórolunk a vízzel. Világunk ma már inkább egy kis falura hasonlít, és bármit teszünk is itt, Magyarországon, az hatással van akár Indiára is. A legpazarlóbb élelmiszeripari ágazat a húsiparé. Ha nem eszünk húst, ezzel sok száz ember vízét spórolhatjuk megJ.
Felhasznált adatok: A talabról:
http://www.yoga-in-daily-life.orgDesert Rainwater harwesting Project:
http://www.yogaindailylife.org.au/human ... /index.htmLegyél Te is vegetárius!
Om Shanti Shanti Shanti – Béke Béke Béke Minden Lénynek!
Nawesh
Dátum: 2005. március 22. kedd, 02:10 Küldte: nawesh