A mi szülésünk közös élmény volt és nem közös szenvedés. (Bár a párom is jajjgatott, amikor egy-egy fájás alatt szorítottam a kezét
)
Ő maga szeretett volna ott lenni velünk azért, hogy részesülhessen a szülés/születés élményében.
Végül bebizonyosodott,hogy jól döntöttünk és szexuális életünket sem viselte meg,hogy "így kellett látnia".
Sok könyvet, cikket olvastam a 9 hónap alatt (életem legkiegyensúlyozottabb időszaka volt) és elképzeltem, milyen körülményeket szeretnék magam körül a legszebb pillanatban. Sokszor éreztem, hogy nem akarok kórházban "futószalagon" szülni más sikoltozó asszonyok között.
Végül rájöttem, hogy az a legfontosabb, hogy ne legyen bennem a haragnak még a csírája sem. Bármi is történt körülöttünk, mi csak hárman voltunk ott teljes harmóniában.
Persze ha valaki előre készül (dúlát, szülésznőt, alternatív születés-házat választ), akkor kevesebb lesz a zavaró tényező, amin felül kell emelkednie. Aki viszont rossz hangulatban kötözködik, az minden helyzetben talál valami rosszat (mint a nyuszikás viccben
).
Szóval legfontosabb a belső nyugalom és boldogság!