Amikor én még kezdő (vegetáriánus) voltam... I.

Tanácsok és segítség azoknak, akik mégy csak ismerkednek a vegetárius élettel

Amikor én még kezdő (vegetáriánus) voltam... I.

HozzászólásSzerző: Norci » 2011. okt. 11., kedd 9:30

Dátum: 2006. szeptember 06. szerda, 10:24 Küldte: Norci

Igen, mindenki kezdte valahol. Sajnos, vagy nem, mi (még) nem az a korosztály vagyunk, aki beleszülethetett egy vegetáriánus családba, mindannyian húsevők voltunk egykor. Viszont tudatosan választhattuk a vegetáriánus életformát, és azt hiszem, ez talán mindennél fontosabb! Döntésünk megalapozott volt, és remélhetőleg egy életre szól majd. Hogy ez így lehessen, pár dolgot jó tudnunk az áttérésről...

Adott a kiinduló helyzet: valamilyen okból kifolyólag – melyeket már sok topicban tárgyaltunk állatvédelemtől a spirituális okokig – úgy döntünk, hogy ezentúl kihagyjuk étrendünkből a húst, vagy akár a tojást, tejtermékeket is. Nade hogy kezdjünk hozzá? Helyes az, ha egyszerűen csak „üresen hagyjuk a hús helyét a tányérunkon”? Megesszük a köreteket, és már meg is oldódott a probléma. Vagy mégsem?

Az egyoldalú táplálkozás viszont – akár hússal, akár hús nélkül – komoly veszélyeket rejt magában. Szervezetünknek sokféle ásványi anyagra, vitaminra, nyomelemre van szüksége, amit a fehér rizsből, tésztákból és burgonyából, mint átlagos köretekből nem tudunk beszerezni. Ezért nagyon fontos, hogy látókörünket szélesítsük, megismerjük az alapanyagokat, helyettesítő termékeket, alternatívákat, még mielőtt végleg elhagynánk az állati eredetű ételeket. A tájékozódás egyik fontos színtere lehet a szakkönyvek, szakirodalom tanulmányozása, valamint a bioboltok, mint lelőhelyek áruival való ismerkedés. Nyugodtan menjünk be a boltokba, nézzünk körbe! Olyan alapanyagokkal fogunk találkozni, melyekről nagy eséllyel életünkben nem hallottunk még, de nem kell megijednünk tőlük! Mindig találunk felhasználási javaslatot a dobozon, címkén, valamint az eladókat is kérdezhetjük az elkészítés mikéntjéről.

Ha az alapinformációkat már beszereztük, ideje megszakítani a kapcsolatot a hússal. Van, aki nem túl gyakran evett húst váltása előtt sem, van, aki naponta többször is, ezért nincs általános javaslat, minden eset egyedi. Ki-ki maga tudja eldönteni, hogy a hirtelen váltás, vagy a fokozatos elhagyás válik be neki módszerként, mint ahogy azt is, hogy a fokozatosságnál milyen lépésekben, tempóban tudja végleg kiiktatni étrendjéből a húst, vagy az összes állati eredetű ételt. A cél azonban mindkét módszernél ugyanaz: nem a hús iránti vágy elfojtására, hanem döntésünk okának tudatosítására kell törekednünk. Csak akkor tudunk tartós változást elérni, ha megértettük, hogy miért döntöttünk úgy, ahogy.

További segítséget jelent, ha a fent említett szakkönyvekben, szakirodalomban más olyan okot is találunk a vegetáriánus táplálkozás mellett, amellyel azonosulni tudunk - döntésünk immáron több lábon áll: például „nem csak” állatszeretetből nem eszünk húst, hanem tanulmányokból azt is megtanultuk, hogy milyen jótékony egészségügyi hatásai vannak a hús és/vagy tejtermékek elhagyásának, vagy akár azonosulhatunk a lelki-szellemi háttérrel is.

Egy hosszabb, több hetes, akár több hónapos előkészület, tájékozódás után akár a hirtelen váltás sem okoz zavart. Ha már ismerjük a bioboltok kínálatát, saját lehetőségeinket, rendelkezésünkre állnak szakácskönyvek, ismerjük a nyomelemek, ásványi anyagok, vitaminok növényi forrásait, nyugodtan hozzáláthatunk az életmódváltáshoz. Ezek hiányában azonban kerülhetünk olyan helyzetbe, amikor ismerőseink, barátaink, családunk, orvosunk, stb. érveikkel megingatják elveinket, nézeteinket. Ha viszont tisztában vagyunk az összefüggésekkel, nem tudnak megijeszteni minket a „vegetáriánus betegségekkel, fejlődési rendellenességekkel, hiánybetegségekkel”, stb. Jó ezekből előre felkészülni, már csak azért is, mert nagy valószínűséggel szembesíteni fognak vele minket az egészségünkért aggódó családtagok és ismerősök. Ha viszont látják, hogy felkészültek vagyunk a témában, nagyobb eséllyel hagynak fel a vitával, mintha azt látják, hogy határozatlanok, tájékozatlanok és következetlenek vagyunk.

Apropó, következetesség! A fokozatos átállás ideje alatt is határozzuk el, honnantól kezdve mit, miért nem eszünk, vagy miért és milyen lépcsőkben csökkentjük a mennyiségét. Ezeket az „önkorlátozásokat” aztán jó, ha be is tudjuk tartani, különben a környezetünk is megzavarodik, mikor mit eszünk vagy nem eszünk, és egyre többször fognak minket kompromisszumokba belekényszeríteni, végül végleg alááshatják életmódváltozásra irányuló törekvéseinket. Például elhatározhatjuk, hogy kezdetként csökkentjük a húsfogyasztást heti 2 alkalomra, ekkor ne iktassunk be harmadiknak egy családi vacsorát pörkölttel és madártejjel, hanem tartsuk magunkat az elhatározásunkhoz. Vagy dönthetünk úgy is, hogy először a húst hagyjuk el teljesen, fél év múlva a tojást, megint fél év múlva a tejtermékeket, stb. Mindenki a saját tempójában és módszere szerint tud legjobban haladni.

Ezzel egy időben ne csak az állati eredetű alapanyagok kerülésére, hanem a növényiek növelésére is forditsunk figyelmet! Együnk naponta többször friss zöldséget, gyümölcsöt, gabonákat, olajos magvakat! Ideális, ha délig csak gyümölcsöt eszünk, mert ez segiti a szervezetben ilyenkor zajló emésztési, kiválasztási folyamatokat! A gyümölcsök – a tévhittel ellentétben – önmagukban fogyasztva lugositanak. A szervezet számára a lugos közeg az ideális, a baktériumoknak, virusoknak viszont a savas. Érdemes a sav-bázis egyensúlyról is tájékozódni, mely arról szól, milyen ételpárositással tudjuk szervezetünket a lugos irányba segiteni, ezzel immunrendszerünk megerősödik, ellenállóbbá válunk a fertőzések, gyulladások és az ezekből következő betegségek ellen. Csak egy példát mondok a savasitó ételekről: sokan nem tudják, hogy a többféle gyümölcs együttes fogyasztása – multivitamin italok, gyümölcssaláta, stb. – erősen savasitó hatású, mert a gyümölcsök összeerjednek, alkohol képződik, az pedig savasit... A friss gyümölcsök magukban, vagy a friss zöldségek keverve viszont ideális lugositók, főképp a cékla, a zeller, répa, illetve ezekből készült frissen facsart levek.

Hamár a leveknél vagyunk, fontos tudni, hogy a hús és az állati eredetű ételek fogyasztása miatt szervezetünkben felgyülemlett méreg kiürülését nagyban elősegitik a böjtök, tisztitókúrák. A méregtelenitést segithetjük még mozgással, szaunával, vérkeringést segitő váltófürdőkkel, beöntéssel, homeopátiás szerekkel, stb.

A kellő folyadékbevitelre mindenképpen forditsunk gondot! A vizhiányos állapot többek között emésztési zavarokhoz vezet. Napi 2-2,5 liter tiszta folyadékra van szükségünk, amelybe nem számit bele sem a kávé, sem a fekete tea, vagy az alkohol-tartalmú italok. A folyadékot nem csak tiszta forrásvizből, pi-vizből, ásványvizből vehetjük magunkhoz, hanem magas folyadéktartalmuk miatt fontos folyadékforrások a zöldségek és a gyümölcsök is. Gondoljunk csak a dinnyére, melynek 90% körüli a viztartalma.

Figyeljük testünk jelzéseit! Az optimális folyadékbevitellel kapcsolatban is jelez testünk. Legjobb, ha nem várjuk meg a szájszárazságot, szomjúságot, vizhiányos bőrt, székrekedést, stb, hanem megelőzésképpen bevisszük a megfelelő mennyiségű folyadékot a nap folyamán. Testünk bölcs, megmondja, mire van szükségünk. Ha nem kivánunk valamit, ne együk meg, ellenben ha valamilyen zöldséget, gyümölcsöt megkivánunk, gondolkodjunk el rajta, miért kivánjuk. Pl. vashiány esetén ösztönösen kivánja az ember a spenótot, mákot, zöld levelűeket. Az életmódváltás fokozatainál is megnézhetjük, hogy reagál a testünk adott dolog elhagyására, vagy ha mégis meginognánk, és eszünk egy kis sajtot, mi történik... Nyugodtan „kisérletezzünk a testünkkel”: ha valamilyen étel gyanús, hogy puffadást, emésztési zavarokat okoz, hagyjuk el egy időre, nézzük meg, hogy reagál a szervezetünk! Ugyanez a helyzet a rejtett adalékanyagokkal is! Ha valaki vegán életmódot választ, akkor érdemes odafigyelnie az állati eredetű dolgok rejtett megjelenésére is, pl. tojáspor, tejpor, laktóz, állati eredetű E-számok, stb. Léteznek tesztek, biorezonanciás és egyéb vizsgálatok, melyek segitenek beazonositani az allergén tényezőket.

folyt. köv.: saját példám
Avatar
Norci
Grafomán
 
Hsz: 826
Csatlakozott: 2004. dec. 31., pén. 1:00


Re: Saját sztorim, további tippek

HozzászólásSzerző: Norci » 2011. okt. 19., szer. 8:51

Amikor én még kezdő (vegetáriánus) voltam... - Saját sztorim, további tippek
Dátum: 2006. szeptember 11. hétfo, 01:00 Küldte: Norci



Igen, mindenki kezdte valahol. Sajnos, vagy nem, mi (még) nem az a korosztály vagyunk, aki beleszülethetett egy vegetáriánus családba, mindannyian húsevők voltunk egykor. Viszont tudatosan választhattuk a vegetáriánus életformát, és azt hiszem, ez talán mindennél fontosabb! Döntésünk megalapozott volt, és remélhetőleg egy életre szól majd. Hogy ez így lehessen, pár dolgot jó tudnunk az áttérésről...

Ezúttal saját történetemet szeretném megosztani veletek, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy többen is csatlakoztok majd a kezdeményezéshez, és gyakorlati tippekkel, módszerekkel segithetjük a "kezdő" vegetáriánus társainkat, ugyanakkor ezáltal egymásnak is megerősitést adhatunk.

Sokakkal beszélgettem az elmúlt 2 évben ezekről a dolgokról, és egyik küldetésünknek tekintem itt, a veg.hu-n, hogy információadással, tanácsokkal szolgáljunk azoknak, akik nyitottak a vegetáriánus életmódra, de nem tudják, hogy kezdjék el, hogy valósitsák meg életükben, hogyan kezeljék az újonnan előálló szituációkat, stb.

Mindenkinek más a története, de mindenképpen tanulságos az, hogy az adott helyzetet hogyan oldottuk meg, mit tanultunk belőle. Van, amit saját, van, amit mások tapasztalatain keresztül tudunk elsajátitani.
Ime az én történetem...

Fokozatosan kaptam meg a hús- és tejtermékfogyasztással kapcsolatos információkat, majd egy idő után már magam is kerestem, elébe mentem. Főként az internetet olvasgattam, ismerősöket kérdeztem meg a témában.

Közel fél év telt el addig, mig „összeállt a kép” a fejemben, és úgy döntöttem, hogy nem fogok többé állati eredetű dolgokat enni. A húsról és a tojásról azonnal le tudtam mondani, 2 hónap vegánság után viszont a tejtermékekkel kapcsolatban megalkudtam: ettem tejföllel készült burgonyasalátát, némi sajtot, stb. Másnapra megvolt az eredménye: lepedékes nyelv, köhögés, pattanások, stb.

Elméletben tudtam, hogy a tejtermékeknek rossz hatása van a szervezetünkre, mégis valahogy saját tapasztalás kellett ahhoz, hogy megtegyem a következő lépést. Sokaknál viszont nem ilyen egyértelmű a válasz - a tejtermékek negativ hatása rejtve marad, mert nem látjuk át az összefüggéseket. Például a gombásodásban, allergiákban nagy szerepük van, ezért is fontos a tájékozódás.

Miután tapasztaltam, hogy nem tesz jót szervezetemnek a tejtermék, átvettem még egyszer azokat a forrásokat, ahol az általuk okozott betegségeket, lelki-szellemi hatásokat taglalták, ez segitett aztán a TUDATOSITÁSBAN. Úgy döntöttem, hogy 3 hónapra kipróbálom a vegán étrendet, és ha beválik, akkor „úgymaradok”. Ezt a „kisérletet” családom, környezetem is könnyebben vette. (Nekik legalábbis ezt mondtam, de belül tudtam, hogy ez a helyes, ezért nem volt kétséges a folytatás... :-P)

Eközben látogattam a bioboltokat, kérdezgettem vegetáriánus ismerősöket a főzés kérdéskörében. Még úgy is enyhe megtorpanást okozott a vegetáriánus főzés, hogy korábban jó szakács hirében álltam: a számomra új alapanyagok, fűszerek megismerése, kombinálhatósága, stb. sok időt vesz igénybe. Ezért ajánlom a kezdetekben a receptfüzetek, szakácskönyvek használatát, majd később a kreativabbak hozzáláthatnak a kisérletezéshez, kitalálhatnak új ételeket. Ha már ismerjük a helyettesitési lehetőségeket, „normál recepteket” is át tudunk alakitani táplálkozásunknak megfelelően.

Az egyik környékbeli bioboltban, ahol a pi-vizet veszem, sokat beszélgettem az eladó hölggyel, kaptam tőle tippeket. Akár húsevő ismerőseinket is kérdezhetjük főzési szokásaikról, főleg, ha vidéki, netalán erdélyi ismerősünk van! Ők el tudják mondani, hogy a nálunk is ismert ételeket ők hogyan készitik el, ezen túl pedig saját receptjeiket is elmondhatják. Igy ismerkedtem meg például a padlizsánkrémmel!

További segitség önmagunknak, ha az igy felfedezett, kikisérletezett és „alap” ételeinkből összeállitunk egy listát, ami bármikor elővehető ötletmeritésként. Amikor a délutáni bevásárlás előtt át akarjuk gondolni, mit is kellene venni, jól jön egy étellista, amiről eszünkbe jut, mennyi mindent tudunk már főzni! Ha jól átgondoljuk az ételeket, rájövünk, hogy sokkal változatosabban tudunk étkezni, mint húsevő korunkban. Ugyanezt a műveletet egyszer elvégeztem a kandidakúra iránymutatásai alapján, és – az igen szigorú iránymutatások ellenére - körülbelül 40 ételt tudtam felsorakoztatni. Igy azért jóval könnyebb nekilátni egy látszólag kemény diétának is!

Nekem akkor is jól jött a lista, amikor este fáradtan kell főznöm és ötlethiányban szenvedek. Van pár jolly joker ételem, amiket könnyű és gyors elkésziteni, átlag háztartásban van mindig hozzávaló, pl. paprikás krumpli, lecsó, stb. Hétvégén aztán jöhet az időigényesebb művelet, a kisérletezés, extra alapanyagok használata.

Természetesen engem is utolértek az aggódó rokonok, már szinte megváltották a sirhelyemet, mondván, hogy igy – állati eredetű dolgoktól mentesen - nem lehet élni. Jöhetett az érvelés, mondanivalóm alátámasztása kissé tudományosan hangzó fogalmakkal, amiket – közgazdász lévén – én is előadásokból, könyvekből, cikkekből szedtem össze.

A másokkal való beszélgetés, érvelés azért is fontos, mert a saját kérdéseikkel rávilágitanak elméletünk sötét foltjaira, hogy mit nem tudunk még, miért is nem essszük az adott dolgot, stb. Fogjuk fel segitségnek, olvassunk utána, készüljünk fel, ezzel is tudatositjuk, mit miért nem eszünk!

Ismerőseim, családtagjaim azzal riogattak, hogy le, azaz inkább el fogok fogyni, beteg leszek, stb. Ez az egyik fő sztereotipia az emberekben, hogy aki vegetáriánus, az szükségszerűen sovány is. Ez egyáltalán nem törvényszerű, szerintem mi inkább normál súlyban vagyunk. Soványak maximum egy átlag magyar húsevőhöz képest vagyunk – sajnos... szerintem a súlyvesztés abszolút alkati kérdés, én 2-3 kilónál többet nem fogytam az áttérés következtében. A hirtelen váltásnál megeshet a nagyobb súlyvesztés, de idővel visszaáll a szervezet a normál súlyára. Fokozatos áttérésnél és megfelelő táplálkozásnál, mozgásnál pedig csak annyit fog veszteni az ember a súlyából, hogy a normál súlyát elérje, megtartsa.

A súlyunk alakulása ugyanigy történik a böjtöknél is. Több, mint 2 éve hetente egy nap böjtöt tartok, amikor csak folyadékot veszek magamhoz (zöldség- és gyümölcslé, pi-viz, tea), valamint olykor hosszabb, 3-5 napos kúrát iktatok be. Ilyenkor lemegy 2-3-4 kiló rólam, de a böjt után visszaáll a normál súlyra, se több, se kevesebb nem lesz. Hosszabb böjtöknél sem fogy az ember a böjt hosszával arányosan. Egy ideig lesz csak súlycsökkenés, majd megáll, és a böjt után visszaáll.

Sokszor éri a vegetáriánusokat az a vád, hogy túl vékonyak, betegesek, beesett az arcuk, stb. Szerintem ez egyáltalán nem ilyen egyszerű kérdés: van, aki vegetáriánus létére is „normál súlyban van”, vagy akár teltebb is, mint egy átlag húsevő. Van, aki húsevőként is nagyon vékony volt, és vegetáriánus életmód mellett is az. Nem általánositható az, kire milyen hatással van ez az életmód – külsőleg... a belső, lelki szellemi hatásokról viszont csak a következő részben szeretnék szólni...

Összefoglalva tehát:
1. Szakirodalom tanulmányozása, információgyűjtés
2. Döntés az áttérésről, fokozatok meghatározása
3. Alapanyagok, fűszerek megismerése – bioboltok látogatása, eladók, ismerősök kérdezgetése (akár a veg-en is)
4. „Mit mivel helyettesitsünk?” kérdéskör
5. Receptek gyűjtése , főzés először könyvből, aztán kisérletezés, saját ételek kifejlesztése
6. vitamin- és nyomelembevitel
7. Folyadékbevitel fontossága
8. Méregtelenitő módszerek: böjt, mozgás, szauna, homeopátia, bach virágterápia és kineziológia a lelki méregtelenitéshez...

Folyt. Köv.: Ami eddig kimaradt, de az igazsághoz hozzátartozik – vegetáriánus életmód és a spiritualitás
Avatar
Norci
Grafomán
 
Hsz: 826
Csatlakozott: 2004. dec. 31., pén. 1:00


Vissza: Kezdő vegi

Ki van itt

Jelenlévő fórumozók: nincs regisztrált felhasználó valamint 2 vendég

cron