80/10/10

[smanag]

Ki lehet próbálni, a kariol, brokkoli, gumósok apró darabokra vágva, vagy pürésítve 43-45 fokon sokáig kezelve szépen megpuhul. Nem lesz megfőve, s nem lesz teljesen puha ilyen hőmérsékleten, de lágyul és gumisodik a szövetállománya.
Termoszban én ezt leteszteltem, lényegében hasonló elv, de abban kioldódás van a vízbe. És a termosz folyamatosan hül. Tehát az olcsó megoldás az egy termosz és egy hőmérő vásárlása. A vizet a növénnyel együtt kell melegíteni , mert ha utólag tesszük a vízbe az leveszi a hőfokot.

Ez egy alternatíva lehet télen csak alkalmanként , nem mindennapos célra a változatosság növelésére.

[RAtti]

Szerintem akkor már inkább a fagyasztás a legegyszerűbb/legtermészetesebb puhítási mód.

Iván tudom, hogy ezeket csak kiegészítésnek ajánlod, de akkor is egy kicsit meglepve olvasom Tőled az ilyen "kevésbé természetes" ételkészítési ajánlásokat.

Az a véleményem erről, hogy 40 fok körül nem igazán fog semmi megpuhulni, a durva rostok nagy valószínűséggel ugyanúgy megmaradnak.

[Yoli]

Szerintem kissé gyanús, hogy a ezen a viszonylag alacsony hőfokon a rostok megpuhulnak, ellenben az enzimek, vitaminok megmaradnak. Ezek szerint az enzimek ellenállóbbak a rostoknál? Kérdés, hogy mennyi idő kell ilyen hőfokon a puhuláshoz és hogy ez az idő okoz-e egyéb károkat a növényben.

Lehet, hogy köveket hajigáltok rám, de én most száraz kenyérrel kísérletezem. Nem tagadom, részben Bicsérdy hatására, de elgondolásom alapján ez segítheti az emésztést. Leginkább fejes salival, de datolyával is ettem már. A szénhidrátok hatékony emésztésében a nyálnak ugye nagyon nagy szerepe van. A nyál enzimei hozzákötődnek a rostokhoz, és lenyelés után is tovább dolgoznak a gyomorban, nem tudni, hogy pontosan meddig. A száraz kenyér véleményem szerint ebben úgy tud segíteni, hogy mivel jó a nedvszívó képessége, a salival együtt fogyasztva lényegében körülöleli azt, miközben több nyálat megtart több ideig. Datolyát is hozzá falatozva annyi nyál képződik, hogy nem győzök nyelni.

Az eddigi néhány napos tapasztalatok egész jók, a széklet állaga és a wc-re járás rendszeressége is javult. Bár most megint felfedeztem a kakiszilvát és az elmúlt napokban szinte csak azt ettem ill. eszem most is, és nem érzem azt, hogy függő lennék a kenyértől.

[RAtti]

Szerintem ha csak a negyven egynéhány fokos vízre hagyatkoznánk akkor jó darabig áztatni kéne.
Amíg él az anyag addig kis esélyt látok egy jelentőseb puhulásra, ha meg már kipurcant akkor úgyis mindegy.
De ha úgy nézzük ez megint csak oda vezet, hogy olyan dolgot akarunk ehetőbbé tenni, amit igazából meg se kéne enni.

Yoli a keményítőt és az egyszerű cukrokat nem biztos, hogy szerencsés együtt enni.
Valószínűleg a datolya a magas cukortartalma miatt okoz ilyen bőséges nyáltérmálést. -a cukrok nagyon kötik a vizet.

A saláták emésztését akarod ily módon megkönnyíteni? -szóval, hogy beburkolod jó nyálas kenyérbe.

A tehén szájából pl. csorog a nyál, nekik nagy szükségük van rá, mert ez a bőséges nyáltermelés is hozzásegítő őket ahhoz, hogy a durva cellulózos rostokból is energiát tudjanak nyerni.

Szerintem ennek nálunk egy kicsit kevesebb a jelentősége, és inkább azon van a hangsúly, hogy minél jobb legyen a rágás/aprítás. Ha a hatékonyságot, a hatékony emésztést nézem és mindent összevetek ezen a téren -ha nem is sokkal- de nálam még mindig a turmix vezet.

A széklet meg szerint azért lett jobb mert szilárdabb kaját ettél, és nem valami híg löttyöt.

Ha már itt tartunk hadd kérdem meg (már ha nem tabu) nálatok milyen gyakran jelentkezik a "barna maci" ?
Az mondják sokan, hogy ahány főétkezés annyi kaki az ideális. Nálam napi 2-3 szépen elosztva, és elég rendszeresen jön, nem össze vissza. -hacsak nem eszek össze valamit.
Ez még jónak is mondható lenne, de én egy kicsit sokallom.

[Yoli]

Úgy tudom, a fehér liszt glikémiás indexe a szőlőcukoréhoz hasonló. Talán Bicsérdy is erre gondolt, mikor arról írt, hogy a fehér kenyér a gyümölcsökhöz hasonlóan asszimilálódik, csak némi salakot hagy hátra maga után. Én is igazából csak átmeneti megoldásként próbálkozom vele természetesen. A vízzel higítás nekem nem szimpi, és nincs is olyan jó gépem, amivel pépesíteni tudok.

[Stoner]

Sziasztok!
Leesett.. vákuumban ugyanis előbb forr fel a víz. De a forrás maga főzés, még akkor is, ha nem 100 fokon történik. A természetet sehogyan sem lehet megcsalni. Ha valami megpuhul, az már szövetkárosodás. Nagy buli az biztos, nem a lebecsülő beszél belőlem. Az átlagember nem megy ilyen messzire a gondolkodásban. Ehhez rengeteg tapasztalat kell, különösen a rombolás felismerésében. Egyébként pedig házilag bármikor meg lehet valósítani. Már korábban írtam a Kollár- féle tartósításról. Vákuumot állíthatunk elő egy ügyesen preparált nagy injekciós fecskendővel, ha nem akarunk váuumszivattyút venni. A fecskendő (kb 35 mm étmérővel) végére egy alkalmas gumigyűrűt kell ragasztani, amivel pióca módjára rá lehet csatlakozni egy befőttes üveg tetejére. A tetőre egy pici lyukat kell fúrni, arra egy kis darab cellux, vagy szigszalag kerül, ami elfedi a kis rést. Ennek egyik szélét fel kell emelni, miután leragasztottuk, ezáltal kapunk egy olyan szelepet, ami csak kifelé enged. Amint a fecskendő dugattyúját szívó módon használjuk 5-10 ütem után a szívóvég rátapad a tetőre, jelezve, hogy a vákuum létrejött, és eg ykis mélyedés keletkezik a lyuknál a szalagban. Ha jó a "szelep", a vákuum maradndó lesz, Igaz, hogy a "főzés" elképzelhető, hogy nyomással is jár, amint a szövetek bomlása gázokat fejleszt, ami többszöri szívást követelhet meg. Próbára jó..
A klímakamra, vagy bármilyen állítható hőmérsékletű tartály megfelelhet. Nyilván a jól összehozott, saválló és hitech cucc valóban sokba is kerülhet, de a kísérlethez a fapados megoldás is megfelel. De minek ennyi macera, ha meg is lehet rágni??
Az igazi próba azonban a Körbler pálca, amiben itt se hisznek sokan, inkább a márkanévben és a csillagászati árban. "Ami drága, az jó"- hangzik a sztereotip hazugság...

[RAtti]

Yoli értelek!

A vízzel hígításhoz csak annyit, hogy a turmixolt zöldek víztartalma 95% körül van.
Tehát ha 10 vagy 15 deka zöldet kicserélek 10-15 deka vízre (hogy vigye a turmix) akkor kb 5-10 gramm szárazanyaggal lesz kevesebb a turmixban, ami szerintem nem olyan vészes, főleg ha jó lassan isszuk és nyállal jól "összelötyikéljük".

[smanag]

Egyelőre csak hangosan gondolkodom, ez a kütyü túl drága, ahhoz, hogy megmozgasson. Ha kipróbálod, akkor meglátod, hogy puhul az étel pl. termoszba 43 fokon éjszakára bent hagyott cucc. Pl. karfiol, és brokkoli. Nem azt mondom, hogy minden nap együk, de változatosságnak, időnként szerintem jó alternatíva a téli hónapokban. A fagyasztást kéne kipróbálni. Van erről tapasztalatod Ratti pl. krucik esetében? Ha szétfagynak a sejtek puhul az anyag? És hogy kell fagyasztani? Mert pl. a sokkoló fagyasztás az semmit sem csinál, ugyanis hibernál, a sejteket nem fagyasztja szét. Milyen fagyasztót kell alkalmazni, hogy a puhulási folyamat végbemenjen. A fagyasztók standard főfoka mínusz 24-26 körül van.
Gábor a fagyasztás is szövetkárosodás, hogy szétfagy a sejtfal, attól még nem sérülnek kémiailag az anyagok, nem képződnek káros vegyületek. A turmixolás is szövetkárosodás, ott is szétmennek a sejtek.
Igazából azt nem tudom, hogy mi az igazság az élő és halott határáról.
Ugyanis a földön sok olyan hely van ahol élnek növények az extrém melegben is, 45- 55 fokon is (és ez árnyékban mért hőfok). Ezek hogy bírják ki? Ha az enzimek elhalnak 45 fokon, akkor ez itt ellentmondás. Ezt kéne megvizsgálni. Ezt szerintem csíráztatási próbával kéne letesztelni. Veszek is egy hőmérőt és letesztelem ezt. Csak a turmix nem tartja meg sokáig a hőmérsékletet. egyáltalán mennyire tartósan bírja ki a mag az ilyen meleget, hogy megtartsa még a csíraképességét.

[RAtti]

Szia Iván!

Tényleg van néhány érdekes dolog, még a végén kiderül, hogy bátran ehetjük a jó kis főtt krumplit, meg a rizsát. -aztán bejelented, hogy vissza az egész.
Na de a viccet félre téve, még mielőtt nagy főzésbe kezdenénk, az azért majdnem biztos, hogy 100 fok körül kipurcannak a dolgok. -legalábbis amik minket érintenek.
Hogy pontosan hol a határ azt nemtom, de szerintem valamivel több lehet 43 foknál.
Állítólag még a vulkánok közelében lévő fortyogó lében is van valamilyen élet, de ők valószínűleg a kezdetektől fogva ehhez alkalmazkodtak. (de ez nem a mi világunk)

Nyáron a tűző napon gyakran több van 50 foknál is, mégis kibírja a gyümi a fán. De szerintem ez más helyzet mintha 50 fokos sütőbe tennénk, mivel a gyümi még közvetlenül kapcsolódik a fa keringéséhez.

Én a két részes hűtő fagyasztóját próbáltam. (banán szinte mindig van benn "vésztartaléknak").
A sütőtök, cukorborsó, kicsit a kukorica is, puhább lesz. -(a gyümölcsökről nem is beszélve) a többit nem próbáltam. Ezeket is csak érdekesség képen, de ahogy jöttek úgy mentek is.
Bár szerintem attól, hogy szétrepednek a rostok még nem lesz sokkal könnyebben emészthető, max. könnyebben rágható.

A krumpli is azért édesedik meg hidegben, mert idővel a cellulózhártyákon belüli keményítő elkezd lebomlani.
És ha jól tudom, azért nem tudjuk nyersen megemészteni mert csak minimális mértékben vagyunk képesek a cellulóz bontására, akárhogy is nyálazzuk.

Még annyit, hogy a fagyról kivett száraz bab kicsirázik, de ha csirázás megindulása után fagyasztom le egy kicsit akkor vége. -mondjuk ezen nem lepődtem meg.
Bár nem próbáltam de szerintem 50 fokon még életben maradna ha nem szárad ki.

Amúgy szerintem még a mindig turmix a legkíméletesebb eljárás, lényegében olyan mint egy jó alapos rágás.

[smanag]

Természetes, hogy nem 100 fokokban gondolkodunk, de még ennél jóval alacsonyabban sem, csak olyanban, ami nem öli meg az életet, és fenntartja az enzimatikus működést.
Az biztos, hogy az organikus víz a közvetítő közeg élet és halál között. Ugyanis ha valami aszalva van, vagy a magok szárazak ugye, ezek bírnak extrém meleget és hideget, majd a magok ismét életre kelthetők. A kérdés, hogy a magas víztartalmú állapotukban mit bírnak el, hogy megtartsák életképességüket. Ennek lemérésének jele, a csíráztatásuk. Ha csírázik, akkor él, ha meg nem akkor a beavatkozás már nem jó, mert megöli az életet, és az enzimatikus folyamatok nem tudnak beindulni.
A ropogós, vagy gumis krumpli, vagy a 45 fokon lassan, sokáig duzzasztott fehér rizs (glutén és korpamentes) nem biztos, hogy nem lehet határeset, bár kétségtelen, a keményítő ezekben ott van mennyiségben, aminek lebontása megterhelő lehet.
A kulcs tehát mindenképpen a beavatkozás finomságában rejlik szerintem. Ezért a lassú és elnyújtottan adagolt alacsony hőmérsékletű duzzasztás jelentősége itt léphet be a képbe. Lényeg, a csiraképesség és ezzel az élet fenntartása. Ki kell próbálni, termos+ hőmérő 43-45 fok víz, és utána csirázik e a beluga lencse, vagy a mangó bab. Ezek könnyen csíráznak normál hőfokon.

[RAtti]

Szerintem a "kritikus hőmérséklet" kérdése összetettebb dolog.
Nem csak a hőfok számít hanem az idő is, hogy ez meddig áll fenn, ill a nedvességtartalom.
Az ember is kibír extrém, hőmérsékleti viszonyokat -hideget, meleget- bizonyos ideig, de pl. ugyanazt a meleget kevesebb vízzel ugyebár rövidebb ideig bírja. (meg valószínűleg az sem mindegy hogy kisebb sejteket vizsgálunk vagy egy összetettebb szervezetet)

Én kételkedem abban, hogy gabonák (vagy a krumpli) esetében az alacsony hőfokon való duzzasztás elég lenne. Azt gondolom ettől a keményítő még nem fog "szétesni", a hasnyálmirigy meg majd kínlódhat vele. -akkor már inkább kicsit megfőzném, vagy minimum leforráznám.
Ha megfőzzük pl. a rizst akkor a keményítő elkocsonyásodik, ragacsos, csirizes lesz (ahogy mondani szoktad) de legalább kijön belőle a kalória, ha csak beáztatnánk akkor nem lesz ilyen viszont nem is megyünk vele sokra.
Esetleg a túlsúlyosak örülnének neki, hogy nem hizlal, mivel az emésztőrendszer nem tudná belőle hatékonyan kinyerni a tápanyagokat.

Iván amúgy jól olvasom, hogy ilyen módon a krumpli, meg a fehér rizs még bele is férhet? -én nem vagyok annyira de annyira ezek ellen de a Te szádból ezt egy kicsit meglepő hallani. -hm mondhatnám nem ismerek rád.
De ha már itt tartunk akkor inkább a barna rizs, még ha korpás is.
Vagy még jobb a zab vagy a köles mert azokban inkább vízoldható rostok vannak többségben, inkább a pektin dominál a cellulóz helyett. (bár a zabban is van gluténszerü anyag (avenin) de ez állítólag kevésbé ártalmas.

Egyébként a krumpli fagyasztását már meg akartam próbálni de valahogy mindig elmaradt.
Bár lényegében mindegy mi lenne az eredmény, hosszabb távon valószínűleg "nem merném" így enni az említett dolgok miatt.

[Yoli]

Van egy módszer, amivel az enzimek jelenlétét le lehet tesztelni. Nem tudom, hogy ez egyenértékű-e azzal, hogy még él a növény vagy sem, de több helyen is olvastam róla. Dr Hummel Zoltán hírlevelében részletesen leírta, illetve ebben a topikban a nyers datolya tesztelésére is javasolta valaki az utolsó hozzászólásban:
http://www.30bananasaday.com/forum/topi ... ey-are-raw

A Dr Hummel féle hírlevélből idézek:

Az antioxidáns enzimeink a legfontosabb antioxidánsaink
Van egy molekula, úgy hívják, hogy hidrogénperoxid, ez nem szabadgyök, de egy reaktív molekula, melyből keletkezik szabadgyök, és amely szabadgyökből keletkezik. A gyulladásos és rákos sejteknél többszörös koncentrációban található, mint a normál sejteknél. Ahol oxidatív szabadgyök van, ott megtalálható. A sejtek első védelmi vonalát az antioxidáns enzimek jelentik. Ha túl nagy koncentrációban keletkezik valahol a hidrogénperoxid, akkor van egy enzimünk, az ún. kataláz enzim, melynek segítségével két hidrogénperoxidból két vízmolekula és egy oxigénmolekula keletkezik. Ha valahol pedig magas a szuperoxid szabadgyök koncentrációja, akkor ott van a szuperoxid dizmutáz nevű enzimünk, amely eltakarítja a szabadgyököket. Ezeket az antioxidáns enzimeinket nemcsak a szervezetünk tudja előállítani, hanem megkaphatjuk a táplálékainkból is. Különösen idősebb korban fontos a külső enzimforrás támogatása, mivel ahogy öregszünk, úgy csökken bennünk ezeknek az enzimeknek az előállítása.

A legjobb antioxidáns bomba, saját kezüleg elkészíthető és tesztelhető!
Sóti Ernő, nyugdíjas vegyész barátom egy nagyon egyszerű módszert talált ki a táplálékainkban lévő antioxidáns enzimek kimutatására. Vegyük pl. a spenótot. Lemossuk a spenót leveleket, és betesszük a fagyasztóba, hogy megfagyjon. A megfagyott leveleket kivéve a fagyasztóból mozsárban összetöri, kis vizet hozzáadva golyókat képez belőle, és 35-40 fokon megszárítja. Kémcsőbe hidrogénperoxid oldatot tesz, és beleteszi a száradt spenótgolyócskát. Ha pezsgést tapasztal, akkor az oxigén gáz felszabadulását jelenti. A kémcsőben jól látható a pezsgés. Minél erőteljesebb a pezsgés, annál intenzívebben történik a hidrogénperoxid átalakulása vízzé és oxigén gázzá. Ha a szárítás hőmérsékletét 50 fok fölé vitte, akkor nem kapott egyáltalán pezsgést. Ez mutatta, hogy enzimreakció van jelen, amely enzim 50 fok fölött tönkremegy, és nem mutat reakciót. A másik antioxidáns enzimet pedig oly módon mutatta ki a növényekben, hogy az előző reakcióhoz még fenolt öntött, és a fenol az intenzív oxidáció révén szénné feketedett.

A fagyasztás és a kímélő szárítás élve hagyja az antioxidáns enzimeinket
Ennek az egyszerű kísérletnek több fontos következménye van. Egyrészt, a fagyasztás és a 40 fok alatti kímélő szárítás nem pusztítja el az antioxidáns enzimeinket. Találtunk két olyan technológiát, amelyet használhatunk az ételeink elkészítésénél. Másodszor, a fagyasztás jó technika arra, hogy a növényi táplálékainkban hozzáférjünk a növényi sejt számunkra hasznos anyagaihoz. Nem szükséges, hogy növényevő fogazattal és növényevő emésztőrendszerrel rendelkezzünk. Harmadszor, egyszerű módszerrel meghatározhatjuk a számunkra leghasznosabb antioxidáns enzimekkel rendelkező növényeket.

[smanag]

Pont a barna rizs, ami nem jó, mert ott a korpa. És a fehérre sem mondtam, hogy belefér az étrendbe, mint ahogyan a gumis krumpli sem az igazi, tudjuk, és még a duzzasztott krucik vagy gumósok sem azok. Még egyszer leírom. Ezek alkalmanként, kis mennyiségben a változatosság emelésére és kizárólag télen esetleg alkalmazhatóak, aki igényli. Ettől a szerveink még nem fognak lenullázódni. A köles ehetetlen nyersen, a zabnak ugyanúgy ott van a szúrós pelyvája a magon még akkor is, ha zabrizs (nekünk van, és ott marad azon is éles korpamaradvány, lényegében, mint az üvegszilánk a bélnek), az aztán sért. Ilyen alapon a csemege kuki héj sem jó, különösen, ha öreg. Egyébként én kínosan kerülöm is, igyekszem kiköpni. Úgy eszem a csövet, hogy csinálok egy durva kiszívást, majd egy másikat, aminek a zaccát kiköpöm. Csak az első szívást nyelem le. A hajdinacsíra még elmegy, de az is elég vacak.
Ha főzöd a krumplit és a rizst, vagy forrázod, akkor kapsz egy szétesett, de kémiailag kollaguált ragacsos állományt, pont ez, ami már mérgező, sokkal károsabb, mint a gumis, keményítős nyers, vagy fél nyers állag.

Ezek gondolatok Matti. A fejlődés hozza ki. Az, hogy nincs egy normális mangó, nem kapok duriant, papayát, fügét, nyers datolyát. Nincs napsütés, csak nyirok. Mindenről megtudjuk, hogy semmi sem nyers, még az sem aminek annak kéne lennie (most tudtam meg a natúr földimogyoró is blansírozott). Na, most ugráljak örömömben? Vagy gubózzak be a hazai csonthéjas mandulám, dióm, és mogyoróm „egyhangúságába”? Azon kívül néha unom az almát, banánt, narancsot, és a világot is. Nekem is lehet elegem időnként, nem adhatok csak, és soha sem kapok. Most ilyen állapotban vagyok, most elveszek egy kis lelkesedést, hogy aztán új lendületet vegyek. És kívánok valami nem édeset, s nem zöldet, vagy azokon túli világ még elfogadható kompromisszumait, aminek a lényege, hogy a nyers és emészthető keretekben megmaradjak. Vagy a nyers gomba pl., a laska, shi take, vagy valami más, valami változatosság. Csiperkét ne együk, mert az trágyán növesztik.
Ezek csak azért kellenek, hogy utána még inkább rohanjunk vissza a 811-be, mert a testünk a vesénken át jól seggbe rúg órák alatt az tuti fix, mert aki nem érez semmit, az nem nyers evő még sajna. Mert a megoldást tudjuk, csak rendetlenkedni szeretnénk ezekkel picit, s kalandozni, de mindig is csakis a nyers keretekben gondolkodva. Ugyanis a leckét fújjuk. A lecke az, hogy bármi ami hőkezelt az méreg, és féljünk, és tartózkodjunk azoktól. Igyekezzünk ne elpusztítani azokat kíméletes eljárást alkalmazva csak.

A megoldást tudjuk, leírtuk ezerszer, és kipróbáltuk ezerszer, ha unod a cukrot ne egyél, amíg már majd éhezel rá. Ha unod a banánt akkor szerettesd meg a rá való vágyakozás eljövetelével, vagy ugyanígy egy egyszerű alma esetével.

Mert jól jegyezzük meg a Sheltoni 3-as az a tökéletes és legtisztább maximum az embernek , ami az idea és optimum is egyben. A gyümi, zöld és kis(unciányi mag hármasa). ÉN MEGNÉZTEM, SOKSZOR KISZÁMOLTAM, ÉS LEKÉPEZTEM, EZEK TARTALMAZZÁK AZ EMBER ANYAGSZÜKSÉGLETÉT. Ennél több nem kell. De kell néha egy kis kalandozás, ami belefér a nyers keretekbe.
Mert időnként megkíván az ember más ízeket.
Ratti, nincs semmi gond, kicsit rosszalkodom, mert stabil a testem, kizökkenthetetlen. Ezek kísérletek, melyek jóval a kereteken belül vannak. A természetben is végeznek az állatok ilyen kísérleteket, hogy aztán visszatérjenek a régihez, meglássák a különbségeket és még jobban felfedezzék az igazi sorsukat.

Mégegyszer: itt csak a krucik, és gumósok , és ehető magok időnkénti, kis mennyiségben való alkalmazásáról lehet szó. Gabonák ebbe nem férnek bele, mert nincs olyan köztük, ami igazán fogyasztható. Esetleg a zabrizs (a kopasz zab teljes korpamentes csiszolata(amit nem lehet 100%-ban produkálni úgy sem)(áztatva is ehető, de minek?), vagy fehér rizsek(ázatva is megehető, de minek?), hajdina(én igazából nem szeretem, nem eszem), esetleg quino(nem jó nyersen, nem szeretem, nem eszem),) férnek be le, más nem igen a csemege kukin kívül.
DE NEM AZ A VERZÍÓ, AMIT EMLÍTESZ. Az a verzió teljesen más íz, az a ragacsos , nyúlós, az már kollaguált állapot, mérgező. A duzzasztót, vagy áztatott gabona az nem kerül ilyen állapotba, ANYAGTARTALMA NEM SÉRÜLT!

Remélem érthető volt, amit írtam.
És pontosan ezért írom le ezeket, mert pontosan tudom a tapadós rizs, és a főtt, vagy sült krumpli méreganyagának pusztítását szerveinkre nézve, és félek ezektől. És még egyszer leírom, mert szerintem nem érted. Én nem az étel ilyen állapotáról beszélek, hanem egy még a nyershez tartozó duzzasztott változatukról, vagy akár a hidegáztatott, vagy előcsíráztatott állapotuk is ide sorolható.
Fagyasztás izgat most, hogy mit tud csinálni. Valószínűleg, annak is csak egy bizonyos módja alkalmas. A sokkoló nem hiszem, mert az nem változtat semmit az állagon, csak megállítja az időt.
Télen láttam szétfagyott kelkáposztát a piacon. Ez egy kicsit megbarnult, lágyabb textura, olyan mintha megfőzték volna.
Ami még foglalkoztat az alacsony hőfokos puhítás, és a nyers tartósítás, de nem bármilyen sóval, hanem növényi szerves sóval (algapor, zöld porok), vagy olyan technológia, ami sajna szerintem nem nyers, hogy a növényi lét desszikkálja kocsonyává, vagy porrá alacsony hőfokon, ezáltal szerves növényi sót adva. Mert bármilyen természetesnek mondott só, nem testbe való, mivel szervetlen anyag.

[smanag]

Yoly köszi szépen, nagyon hasznos cikket közöltél. Használni fogom. Az jó lenne, ha 50 fokig is bírnák az enzimek. Ezt majd csiráztatással is leellenőrzöm. Fagyasztás, és kíméletes aszalás, és kíméletes alacsony hőfokos párolás(vízben vagy gőzben) ezek szerint alkalmas eljárások lehetnek a cellulózosabb növények(krucik) időnkénti fogyasztásához.
Azt kell megtudni, milyen fagyasztást kell alkalmazni? Elegendő e a sima fagyasztószekrény boxa.

[borcsok1]

Pont a barna rizs, ami nem jó, mert ott a korpa. És a fehérre sem mondtam, hogy belefér az étrendbe, mint ahogyan a gumis krumpli sem az igazi, tudjuk, és még a duzzasztott krucik vagy gumósok sem azok. Még egyszer leírom. Ezek alkalmanként, kis mennyiségben a változatosság emelésére és kizárólag télen esetleg alkalmazhatóak, aki igényli. Ettől a szerveink még nem fognak lenullázódni. A köles ehetetlen nyersen, a zabnak ugyanúgy ott van a szúrós pelyvája a magon még akkor is, ha zabrizs (nekünk van, és ott marad azon is éles korpamaradvány, lényegében, mint az üvegszilánk a bélnek), az aztán sért. Ilyen alapon a csemege kuki héj sem jó, különösen, ha öreg. Egyébként én kínosan kerülöm is, igyekszem kiköpni. Úgy eszem a csövet, hogy csinálok egy durva kiszívást, majd egy másikat, aminek a zaccát kiköpöm. Csak az első szívást nyelem le. A hajdinacsíra még elmegy, de az is elég vacak.
Ha főzöd a krumplit és a rizst, vagy forrázod, akkor kapsz egy szétesett, de kémiailag kollaguált ragacsos állományt, pont ez, ami már mérgező, sokkal károsabb, mint a gumis, keményítős nyers, vagy fél nyers állag.

Ezek gondolatok Matti. A fejlődés hozza ki. Az, hogy nincs egy normális mangó, nem kapok duriant, papayát, fügét, nyers datolyát. Nincs napsütés, csak nyirok. Mindenről megtudjuk, hogy semmi sem nyers, még az sem aminek annak kéne lennie (most tudtam meg a natúr földimogyoró is blansírozott). Na, most ugráljak örömömben? Vagy gubózzak be a hazai csonthéjas mandulám, dióm, és mogyoróm „egyhangúságába”? Azon kívül néha unom az almát, banánt, narancsot, és a világot is. Nekem is lehet elegem időnként, nem adhatok csak, és soha sem kapok. Most ilyen állapotban vagyok, most elveszek egy kis lelkesedést, hogy aztán új lendületet vegyek. És kívánok valami nem édeset, s nem zöldet, vagy azokon túli világ még elfogadható kompromisszumait, aminek a lényege, hogy a nyers és emészthető keretekben megmaradjak. Vagy a nyers gomba pl., a laska, shi take, vagy valami más, valami változatosság. Csiperkét ne együk, mert az trágyán növesztik.
Ezek csak azért kellenek, hogy utána még inkább rohanjunk vissza a 811-be, mert a testünk a vesénken át jól seggbe rúg órák alatt az tuti fix, mert aki nem érez semmit, az nem nyers evő még sajna. Mert a megoldást tudjuk, csak rendetlenkedni szeretnénk ezekkel picit, s kalandozni, de mindig is csakis a nyers keretekben gondolkodva. Ugyanis a leckét fújjuk. A lecke az, hogy bármi ami hőkezelt az méreg, és féljünk, és tartózkodjunk azoktól. Igyekezzünk ne elpusztítani azokat kíméletes eljárást alkalmazva csak.

A megoldást tudjuk, leírtuk ezerszer, és kipróbáltuk ezerszer, ha unod a cukrot ne egyél, amíg már majd éhezel rá. Ha unod a banánt akkor szerettesd meg a rá való vágyakozás eljövetelével, vagy ugyanígy egy egyszerű alma esetével.

Mert jól jegyezzük meg a Sheltoni 3-as az a tökéletes és legtisztább maximum az embernek , ami az idea és optimum is egyben. A gyümi, zöld és kis(unciányi mag hármasa). ÉN MEGNÉZTEM, SOKSZOR KISZÁMOLTAM, ÉS LEKÉPEZTEM, EZEK TARTALMAZZÁK AZ EMBER ANYAGSZÜKSÉGLETÉT. Ennél több nem kell. De kell néha egy kis kalandozás, ami belefér a nyers keretekbe.
Mert időnként megkíván az ember más ízeket.
Ratti, nincs semmi gond, kicsit rosszalkodom, mert stabil a testem, kizökkenthetetlen. Ezek kísérletek, melyek jóval a kereteken belül vannak. A természetben is végeznek az állatok ilyen kísérleteket, hogy aztán visszatérjenek a régihez, meglássák a különbségeket és még jobban felfedezzék az igazi sorsukat.

Mégegyszer: itt csak a krucik, és gumósok , és ehető magok időnkénti, kis mennyiségben való alkalmazásáról lehet szó. Gabonák ebbe nem férnek bele, mert nincs olyan köztük, ami igazán fogyasztható. Esetleg a zabrizs (a kopasz zab teljes korpamentes csiszolata(amit nem lehet 100%-ban produkálni úgy sem)(áztatva is ehető, de minek?), vagy fehér rizsek(ázatva is megehető, de minek?), hajdina(én igazából nem szeretem, nem eszem), esetleg quino(nem jó nyersen, nem szeretem, nem eszem),) férnek be le, más nem igen a csemege kukin kívül.
DE NEM AZ A VERZÍÓ, AMIT EMLÍTESZ. Az a verzió teljesen más íz, az a ragacsos , nyúlós, az már kollaguált állapot, mérgező. A duzzasztót, vagy áztatott gabona az nem kerül ilyen állapotba, ANYAGTARTALMA NEM SÉRÜLT!

Remélem érthető volt, amit írtam.
És pontosan ezért írom le ezeket, mert pontosan tudom a tapadós rizs, és a főtt, vagy sült krumpli méreganyagának pusztítását szerveinkre nézve, és félek ezektől. És még egyszer leírom, mert szerintem nem érted. Én nem az étel ilyen állapotáról beszélek, hanem egy még a nyershez tartozó duzzasztott változatukról, vagy akár a hidegáztatott, vagy előcsíráztatott állapotuk is ide sorolható.
Fagyasztás izgat most, hogy mit tud csinálni. Valószínűleg, annak is csak egy bizonyos módja alkalmas. A sokkoló nem hiszem, mert az nem változtat semmit az állagon, csak megállítja az időt.
Télen láttam szétfagyott kelkáposztát a piacon. Ez egy kicsit megbarnult, lágyabb textura, olyan mintha megfőzték volna.
Ami még foglalkoztat az alacsony hőfokos puhítás, és a nyers tartósítás, de nem bármilyen sóval, hanem növényi szerves sóval (algapor, zöld porok), vagy olyan technológia, ami sajna szerintem nem nyers, hogy a növényi lét desszikkálja kocsonyává, vagy porrá alacsony hőfokon, ezáltal szerves növényi sót adva. Mert bármilyen természetesnek mondott só, nem testbe való, mivel szervetlen anyag.

Gyere velem Iván garantáltam jókedved lesz Poló pub-ba rengeteg növényi dolgot veszek magamhoz(maláta,komló,búza,tiszta víz) egy kis sörözés keretein belül:)