Szerző: Stoner » 2013. jan. 14., hétf. 19:58
Szia Ratti!
Látom besokalltál...
A dolog még ennél is sötétebb. A májnak minden kaja halálos. Tulajdonképpen azért vagyunk halandók, mert a májunk megelégeli...
Na nem olyan vészes, mint gondolod. Amikor ilyeneket írok, nem elriasztani, hanem figyelmeztetni akarok, hogy az ember a megfelelő helyre tegye a kajákat. Amikor valaki az éhhalál küszöbén van, még a verébsz@rt is megeheti, pedig az tényleg eléggé aggályos... A kis bennszülöttek meg is eszik, mikor ismerkednek a természettel. Egy videón összegyűjtötték a Föld különféle tájain élő kisgyermekek első hónapjainak érdekességeit.
Szóval, itt nem arról van szó, hogy azonnal meghalsz, ha ezt vagy azt megeszed. Hiszen, így tanulta meg az ember, hogy olyanokat is egyen egész életében, ami senkinek se lenne jó. De mivel leélik az életüket azon az étrenden, ez már önmagában törvényesíti a különböző étrendeket. Láttunk egy filmet vadon élő gyerekről Afrikában. A fiú 4 évesen elszökött durva apjától az erdőbe és a majmok etették 3 éven keresztül. Mikor az antropológusnő elkezdett a gyerek után kutatni, a helybéliek mondták: "Az erdőben rengeteg ennivaló van. Mindent meg lehet enni, amit a majmok esznek.." De a falusiak továbbra is azokat a szemeteteket eszik, amiket már megszoktak. Az tény, hogy a "műkaják" látványosan gyarapítják az embert, vagyis a könnyű emésztés felfújja a testet, és ez a primitív szemlélőnek jóként jelenik meg. (nagy=jó) A kisfiú 27 éves korára is 2 fejjel alacsonyabb volt, mint az átlagmagasság. A fogai erősek és épek. Mikor megtalálták nem fogadta el a főtt ételt (micsoda primitív!) Igaz, hogy sovány volt, tele sebekkel, de egyébként semmi baja nem volt. Utcazenészként él az egyik városban. Sok gondozója volt, és mindenki szerette, pedig nehezen lehetett bánni vele. Ugyebár, a jelenkor kultúrája el van szigetelve a természetes valónktól. Ugyanez családi körülmények között, szeretettel, gondoskodással, és gyermekbetegségek nélkül. Nyilván, még a fejlődése is "normális" lesz, mert a megfelelő mennyiségű és választékú zöldet kapja. Ezért nem lehet messzemenő következtetéseket levonni az ilyen esetekből. A 30-as években talált "Hanyi Istók" néven nevezett gyermeket a Hanságban találták, és azt írták róla, hogy füvet evett. Miután civilizálták, 14 éves korában halt meg. Feltehetően a jó, erős zöldek helyett, a finom "erősítő" ételeket, marhahúst, főtt krumplit, mákos tésztát (!), mézet stb. Szóval, a kevés és egyszerű étel sokkal szerényebb, de erősebb szövetű testet nevel. Önmagában, hogy csak néhány gyümölcsöt és zöldséget váltogatunk, még nem leszünk gyengék, ha a testünk rendszeresen megkapja azt, ami jár neki.
Az, hogy a magokkal sikeresen szakítottam, azt az eredményt hozta, hogy ma a nagy hótömegben, csupasz kézzel vakartam, lapátoltam a havat, jeget, és kutya bajom van a múlt évihez képest, sőt az azelőtti évhez képest. Mindkét és minden korábbi évben télen több magot ettem, és mégsem lett jobb. Most már mehetek bátran hógolyózni is és hiába érzem, hogy fázik, sőt, mintha lefagyna, mégis pillanatok alatt felmelegszik. Az ujjaim rózsaszínűek, és melegek. Szóval, én már sínen vagyok. ezt sohasem hittem volna, bár mindig biztattam magamat: csak így múlhat el ez az örökölt nyavalya. Szóval, lehet, hogy szigorú, de eredményes diéta. A méz egyébként pedig nem más, mint cukorszirup. Sokkal jobban járunk a gyümölcsökkel. De ugyebár a mák és a gyümölcs csak a mama sütijében ismerős párosítás. Semmi rosszmáj!