Szerző: Stoner » 2016. jún. 1., szer. 8:34
Jocó, és Mások!
Egykedvűen nézem, ahogyan a világ züllik. Ez a fórum, valaha a magukon segíteni akaró kevesek gyűjtőhelye volt. Azt lehetett tapasztalni, hogy hinni akartak valamiben, ami gyökeresen más, mint az eddigiek, és mindenre megoldást nyújt, amit nem lehetett orvosolni. Nos, ez igaz is, meg nem is, de tény, hogy az emberek gondolkodása megint követte azt a romlást, amit minden téren lehet tapasztalni. Valamikor, a hetvenes években jöttek felszínre az egészség iránt érdeklődő tanítások. A Bicsérdi, Mazdaznan, vegetarizmus, Edmund Bordeaux Székely, és ezek magyar követői. Egyre híresebb, sikeresebb lett a növényevés, és a ma is élő "szakértők" jól prosperáltak belőle. Aki komolyan vette, elért valamit, azután újabb "felfedezések" felé fordult, és lassanként a kép teljesen összezavarodott. Divat lett kibeszélni a "nagyokat", ami csak azt erősítette, hogy nagyobb legyen a zavar az étkezéssel, egészséggel kapcsolatos témákban. Ha az ember elég értelmes, és sokat olvas, akkor megtalálhatja a használható és érvényes tudást. Ami még fontos, az az ember saját testének megismerése, megértése. Ezen túl nem haszontalan lelkünk, lelki történetünk és a családi előtörténet ahhoz, hogy valóban a legjobbat hozzuk ki magunkból.
A sok "szirénhang", ami egyre sikeresebben téríti el az embereket az "igaz úttól", mindenkit elcsábíthat, hiszen a "hagyományos" lényegesen könnyebb, de hasonlatos a vaksötét gödörbe becsukott szemmel való ugráshoz. Aki mindent a "Jóistenre" bíz, mentesül a felelősség alól, saját egészsége iránt. Azonban, ma már a Jóisten se segít, mert mindent az üzleti világ tart a markában. Ezért olyan nagy bűn, ha valaki megpróbál ebből kiszakadni. Hátha másokat is magával ránt, és a szaporodó sikerek megrengethetik azt a birodalmat, ami képes az embereket feláldozni a profitért. Nem hiszem, hogy keresni kéne a példákat erre.
Egyszerű cáfolni a "mindenevés" dogmáját.
Ha valaki eszik húst (stb.) kénytelen sót is enni, mert só nélkül a hús ehetetlen és valószínűleg mérgező is. A só tartósít, és egyúttal antibiotikus is, vagyis az emésztést, lebontást (bélbaktériumok) befolyásolja. Aki sót fogyaszt, nem kívánja a nyers zöldségeket. Meg lehet figyelni az éttermekben visszavitt maradékokat. A zöldek szinte kivétel nélkül a szemétben végzik. Én magam jöttem rá erre, mikor bedőltem a só mítosznak, és egy hétig pár szem (!!) tengeri sót raktam a salátámba. Egyre kevésbé kívántam a zöldsalátát, és egyre jobban az olajos kenyeret. Ha valaki "csak" a sajtot tartja meg, és minden más állatit mellőz, a sajtban levő só hatalmas mennyisége végképp megzavarja az ízérzéket és vele együtt a teljes anyagcserét. A sajt baktériumtenyészet, és ezt sem lehet szépíteni. A tojással kapcsolatban se lehetnek illúzióink, mert én is megpróbáltam 3 hónapig a napi egy alig buggyantott tojást, mert nyersen képtelen voltam lenyomni. A világon semmi hatást nem tapasztaltam az erőnlétemre vagy bármilyen közérzeti tényezőre nézve. De a bélműködésem szinte drasztikusan romlott, ami székrekedésben nyilvánult meg. Ezután szépen megnyugodtam a B12 mítosz is a kukában végezte. Azt viszont tapasztalom, hogy a Napkenyért semmi sem múlhatja felül. A feleségem gyakran mellőzi (A vércsoportú) és jól érzi magát. Egyikünknek sincs energiaproblémája. A napi rendszeres nagy adag vad zöld, lé formában (vadszőlő levél, mentalevél, és virág, útifűlevél, különféle pillangósok virága és hajtáscsúcsa, hársfalevél, podagrafű, katánglevél, gyermekláncfűlevél, rózsa virág vagy bimbó, vagy vadrózsa, csabaíre gyógyfű, ibolyalevél stb.) jól indítja a napot.
Egy pillanatra az Omega3 témáról:
Egy alkalommal évekkel ezelőtt besétáltam egy könyvesboltba és szembetalálkoztam egy akkor frissen megjelent könyvvel. Találomra kinyitottam, és ott láttam a témáról folytatott amerikai kutatást. Azóta könnyebben tudok állast foglalni erről is. Amerikában a marhák (a négylábúak) bokszokban élnek és tápokat esznek, hogy magas legyen a fehérjebevitelük, a tápok nagy része szója, amiben az omega6 zsírsav 40 szeresen múlja felül az omega3-at. Ennek hatása az emberi szervezetre gyulladás, elhízás és rák. Ha egyébként egyik sincs, akkor nincs olyan nagy baj, mintha van mindkettő, de az arányuk az omega6 javára billen. Ekkor az idézett hatásokat okozzák. Mi történik a marhák tejével tápozva, és legeltetve? A tej, amit az amerikai anyák (is) előszeretettel adnak a csecsemőiknek, (hogy emlőik szépek maradjanak) ugyanígy omega6-ban gazdag, és omega3-ban szegény. A csecsemőknél megfigyelhető az elhízás, és gyakori a pár hónapos csecsemőknél a rák... A friss fűvel legeltetett tehén teje omega3-ban gazdag. Ebből nem az a tanulság, hogy tejet vagy egyéb tejterméket kell enni, ha az ember omega3-hoz akar jutni, hanem azt kell megvizsgálni, hogy mit legel a tehén! (Egyébként meg egy alkalommal a "híres" házi tejről kérdeztem a termelőt: "Füvet legelnek az állatai?" - Hogy gondolja? Képtelenség! Nem tudnánk megoldani ezt úgy! ...
Ezzel kapcsolatban olvassátok a reggeli ital receptjét! Állítom, hogyha valaki analizálná ezeket a zöldeket nagy mennyiségben találna bennük omega 3 zsírsavat! A lényeg mégis az inkább, hogy nem számít milyen anyagok kerülnek be, ha az ember energikus, működik a tudata, és minden szerve hozza a formáját. Akkor semmi sem hiányozhat. Amellett, hogy még a természet olyan csodája is működhet, hogy a hiányzó elemeket, vagy komplexeket a szervezet, éppen e jó működés miatt (!!) saját maga fúziós úton (!!!) állíthatja elő!
Mostanában a Török-féle jódcseppek mellett perui kovaföldet is feloldunk kétszer egy kávéskanállal naponta. Ezek is érezhetően befolyásolják a szervezetünk állapotát, bár még korai nagy változásokról beszámolni. A Wakame alga a déli nagy salátaétkezés fűszere, és kevés nyers repceolaj, meg egy fél avokádó is kerül hozzá. Ezzel és némi hagyma, fokhagyma kísérővel ez valódi energia és tápanyagbomba. Este már csak valami gyümölcs (lehet bio otelló must), vagy mostanában a növényházban érő zamatos sárgabarack...
Az ember az Édenben érzi magát. Sok a nehézség, baj, akadály, küzdelem, vagyis élünk.