egyetértek flo-val, itt is működik a törvény, amit megteremtünk magunknak, az történik meg (a gondolat teremtő erejű), ezért elképesztően fontos a hozzáállás!
és persze az információ, hogy döntést hozhassunk. jó-e a kórházban szülés, a császármetszés, meg kell-e tudnunk előre a baba nemét, milyen alternatív módok vannak, mivel teljen a 8-9 várakozási hónap, beszéljünk-e a babához a pocakban, stb, még órákig tudnám sorolni, de biztos vagyok benne, hogy akit érdekel a téma, az fel tud készülni, körül tudja járni a témát kellően. és kötve hiszem, hogy az érzéketlen, futószalagos kórházi szülés mellett fog dönteni.
szerintem a baj ott van, hogy nagyon sok dolgot elfogadunk természetesnek. ezért fel sem merül az utánajárás, az információszerzés, és ezáltal meghiúsul a döntési szabadság is! asszociációk vezetnek minket, ha szülés, akkor fájdalom, beazonosítjuk rögtön, mert ezt hallottuk a környezetünkből, a tv-ből, stb. ki kéne ebből lépni, csak akkor közelítünk a megismeréshez, ha több szempontból nézzük a dolgokat!
ugyanígy van a legtöbb ember a húsevéssel is. "mindenki ezt eszi, tehát az kell, az jó". egyszerű felelősségáthárítás "mindenkire", csak az a baj, hogy "mindenkit" nem lehet hibáztatni és felelősségre vonni, amikor már gond van... minden ember felelősséggel tartozik az életéért, van, aki másokéért is.
még egy példa a csordaeffektusra, mindenki jól ismeri: ha x beleugrik a kútba, mi is utána ugrunk??? azért, mert a többség valamit valahogyan csinál, attól még az nem feltétlenül jó
ha megvizsgáljuk, hogy jó-e, és meggyőződéssel teszünk valamit, akkor megtettük a tőlünk telhetőt. (hozzátenném, nem hallottam még meggyőző érveket a húsevés mellett, csak olyanokat, amiket már rég megcáfolt mindenféle kutatás, vagy egyszerű tapasztalat...)