veg.hu

Szerző: **litta** » 2006. márc. 3., pén. 20:16

Én arra lennék kíváncsi, hogy mindez miért?

Sajnos magyarázatra van szükségem ahhoz, hogy bármitis betartsak, nem vagyok szabálykövető alkat.

Szerző: **giyandeva** » 2006. márc. 3., pén. 22:31

Szia Litta!

Hát akkor tapasztalj! Egyél egy jó kis kenyérre gyümölcsöt aztán meglátod!
Persze a közétkeztetésben ez terjedt el hogy evés után "desszertnek gyümit" enni... de ez hibás felfoghás, mert erjedés kezdődik a szervezetben, lehet puffadás, hosszú pl 8-16 órás emésztési idő... magyarázzam?
vagy egyél csokit bármi után. Meglátod.

Ha nem hiszed próbáld ki!

Szerző: **litta** » 2006. márc. 6., hétf. 17:21

Hm, és mondjuk mi a helyzet a burgonya, meg a gabonafélék kérdéskörével?
Már kipróbáltam!
Semmi negatívat nem észleltem. és hüvelyesekkel mért nem illik???
Nekem ez már olyan mondvacsinált szabálynak tűnik.

Szerző: **flower** » 2006. márc. 7., kedd 0:18

Ha nem vagy utána rosszul (gázok... stb

) akkor ne foglalkozz vele.
szerintem

Szerző: **pitypang** » 2006. márc. 8., szer. 10:26

Diákkoromban, egy kórházi ágyon láttam egy huszonéves nőt. Már csak gyereknek látszott. Magzatpózban feküdt, két alkarját az arca elé húzva. "Nincs semmi szervi baja, de meg fog halni." -mondta a nővér. Akkor egyszerűen tudomásul vettem. Mostanában sokszor eszembe jut, vajon mi tart életben egy embert?

Szerző: **litta** » 2006. márc. 8., szer. 11:54

Mitől halt volna meg? És miért látszott gyereknek anorexiás volt?

Szerző: **pitypang** » 2006. márc. 8., szer. 15:08

Egyszerűen nem akart tovább élni. Két kicsi gyereke volt és még ők sem tudták itt tartani. Nem fogadott el élelmet, sovány volt, törékeny. A magzatpóz védekező testhelyzet, és kezeivel kizárta a külvilágot.

A dédnagyapám, miután a dédnagyanyám meghalt tüdőgyulladásban néhány hét múlva utána halt, pedig nem volt beteg. Három kicsi gyereket hagytak itt.

Nem akarom kicsinyíteni a táplálkozás jelentőségét, de ennél sokkal fontosabb dolgok is vannak.

Szerző: **flower** » 2006. márc. 8., szer. 17:09

Igen, pl a bánatba is bele lehet halni.
Nem csak az ételeken múlik, meddig élünk. Ez így van.

Szerző: **ata** » 2006. márc. 8., szer. 18:12

A fizikai élet sztem egyensúlyi állapot a romboló és építő erök között. Élet/Halál között.

És ami egyensúlyban tartja őket, az a lélek/szellem/isteni szubsztancia.
A testet húzza a föld, legszívesebben lefeküdne, nem mozogna, szétesne alkotóelemeire. A test nem akar futni, táncolni.

Ki akar? Ki az aki felfelé tart? Aki tágul, érez, szeret? Az aki lélekzik.

Ki lélekzik? a lélek LÉLEKzik. Szálljon csak el, a test tökéletesen működő gépezete összeomlik.

Mamám életerős, szigorú asszony volt, élete nagy részét özvegységben, munkával élte le. Három gyermeket tanított meg járni az élet útjain. 80 évesen lefeküdt az ágyra, és azt mondta nekünk, elfáradt. Ekkor látta őt életében orvos először. Le volt döbbenve, hogy mindene rendben működik,mégis haldoklik. Rá pár hétre otthon meghalt.

Soha elötte nem beszélgettünk még olyan bensőségesen az élet dolgairól, mint abban az idöszakban, amikor már levetett magáról minden sallangot, akarást, nem törődött többé és készült teremtőjéhez.

Minden elismerésem az ilyen orvosé, aki miután elbeszélgetett mamámmal, nem dugta kórházba, nem köttette csövekre, hanem hagyta békében, csendesen elmenni.

És minden elismerésem a gyermekeié, akik nem verték ököllel az asztalt, hogy de doktornő igenis... és majd egy specialista... és mi megmutatjuk. Tényleg érett, erős emberekké nevelte őket, akiknek majd megszakadt a szívük, mégis Ő, nem pedig saját bánatuk önző elodázása mozgatta őket.

Feleségem nagyanyja 10 évig haldoklott csövek között. Mert szerintem az orvosok bár esküjüknek megfelelően cselekszenek, de sokszor nem az életet, hanem a haldoklást hosszabbítják meg. A lélek már menne, a test már szétesne, de nem engedik.

Szerző: **pitypang** » 2006. márc. 8., szer. 18:57

Hopi bölcsesség

A bölcsességet nem akkor találod meg, amikor keresed, hanem akkor, amikor élni kezded az életet, amit a Teremtő adott.

Kedves Ata ! Nagyon szépen írtál a mamádról!

Szerző: **ata** » 2006. márc. 12., vas. 6:24

Néhány napja alaposan megrágok minden ételt, néha direkt elhanyagolom, néha "megáldom" és figyelek a "következményekre".
Vannak, elhihetitek.

Reggel 5 körül kelek, és kb 1/2 óráig majszolom a 2-3 almámat vagy sárgarépát, és ez elég egész délelöttre, pedig nehéz fizikai munkát végzek. Közben megpróbálok a folyamatra koncentrálni, érezni az ízeket.
Volt már, hogy döbbenten tapasztaltam bizonyos ételek ízét, amiket azelött csak úgy befaltam...
Amikor sikerül betartanom az ételtársítás szabályait, akkor nem érzem hogy ettem volna aznap, mégsem vagyok éhes. Ez fura dolog, mert az ember valahogy hozzászokott, hogy akkor "tudja" hogy jóllakott, ha majd szétpukkad, ami egyenlő azzal, hogy elrontott valamit. De az agyadnak mégis hiányzik ez a telítettség érzet, és háborog.
Ha nem jött össze, a régi szokások felülkerekedtek, akkor elnehezülök, és éhesnek, felfúvódottnak érzem magamat, és az elmém elégedetten megállapítja, hogy végre emberesen jóllaktam.

Sokat köszönhetek Tami, és Parsifal csatolt cikkeinek, és az álltaluk közölt linkeknek.

Kellemes hétvégét.

Szerző: **giyandeva** » 2006. márc. 13., hétf. 10:24

Egyetértek Ata-val, valóbvan jóval alaposabban kellene rágnunk a mindennapi falatolat. Csak az a baj, hogy az ember habzsol, siet és nem fektet elég időt az étkezésre. (persze tévézni van idejenapi több órát) A következményt meg látja: csomóban marad minden a gyomorban. Rossz emésztés, görcsöl az emésztőrendszer. Ezek után csodálkozunk?

Szerző: **ata** » 2006. márc. 14., kedd 5:11

Szerintem a szegény ember "tudatosan"(kényszerből) törekedett arra, hogy ha már nem ehet bármit, bármennyit, bármikor, akkor legalább érezze magát jóllakottan a fellelhető alapanyagok összekutyulásától

Ismeritek a sztrapacskát:
krumpli
liszt
tehén/juh túró
tejföl
szalonnapörc
kefír/aludtej

Szerintetek ételtársítás szempontjából a 0-10 ig terjedő skálán elérhetné a -25 öt?

És a magyar ételfáleságek többsége is hasonló problémával küzd.

A szegény embert az ág is húzza...

Szerző: **giyandeva** » 2006. márc. 14., kedd 8:24

szerintem aki régen, persze ez kérdés hogy milyen régen, akart mai szóval egészségesen táplálkozni, az megtalálta a megfelelő módját. Kásák, töldségek, gyümölcsök, magavak széles választéka állt rendelkezésre. Igen, a kalória miatt és mert nem/alig volt növényi olaj a zsír fontos szerepet töthetett be. Efelől nincs kétség.

Egyet ne feledjünk, ma MÁS időt írunk. Sokan tudatunkra ébredtünk, mely ismeret birtokában megválogathatjuk hogy mit fogyasztunk az ahimsa - a nem ártás - elvével összhangban.

Ma az élet nem a mindennapi túlélésről, az éhezés elkerüléséről szól. Így megválogathatjuk, hogy mit és mennyit fogyasztunk a különböző élelmiszerekből.
Tudatunkra ébredtünk, legyünk valóban éberek és figyeljük testünk jelzéseit, ne hagyjuk ínyünk oltárán feláldozni magunkat!

Szerző: **Norci** » 2006. márc. 14., kedd 11:09

egyetértek! szerintem a legnagyobb butaság és háritás arra hivatkozni, hogy "és gondoljak bele, hogy régen mi volt, eddig is azt ették az emberek, stb..." én is hallottam már elégszer ezt.

de ez senkit nem érdekel, csak azokat, akik a múltban élnek, és nem képesek felfedezni azt, hogy a világ megy tovább, a dunán folyik le a viz, és minden de minden fejlődik ezen a világon. és ha mi, emberek fejlődünk, miért pont a táplálkozás, a vallás és a szellemiség maradna változatlan???

veg.hu

Hányszor és mennyit?

Ki van itt