Szerző: Norci » 2007. máj. 9., szer. 9:10
Ouspensky az ébredésről, ahogy ő nevezi, szabadulásról (Gurdjieff tanításai alapján):
"A csoport, amellyel Moszkvában találkoztam, keleti metaforákat és példázatokat alkalmazott. Az egyik dolog, amiről szívesen beszéltek, a börtön volt - azt mondták, hogy az ember börtönben él, emiatt mit kívánhat, mire vágyhat?
Ha valamennyire értelmes, akkor csakis egyvalamit - a szabadulást. De ez a vágy addig nem fogalmazódhat meg benne, amíg nincs tudatában annak, hogy börtönben van. Ha ezt nem ismeri fel, akkor nem vágyódhat a szabadulás után.
Amint megfogalmazódott benne a szabadulás iránti vágy, elkezdi felismerni a szabadulás lehetőségeit, és megérti, hogy egyedül nem szökhet el, mert sok a teendője - alagutat kell ásnia a falak alatt, stb. Felismeri, hogy mindenek előtt szüksége van néhány társra, akik vele szeretnének szökni - egy kis csoportra. Tehát ráébred, hogy bizonyos számú ember megszökhet. De nem mindenki. Egy sem és az összes sem, de egy kis csoport igen.
Ezután felmerül a kérdés: milyen feltételek mellett lehetséges a szabadulás? Arra a következtetésre jut, hogy segítségre lesz szükségük. E nélkül semmi esélyük. Térképeket, reszelőket,e szközöket és egyebeket kell beszerezniük, amihez külső segítséget kell keresniük.
...a börtön valójában azt jelenti, hogy a házunk konyhájában és alagsorában vesztegelünk, és nem tudunk kijutni. Van lehetőség a szabadulásra, de egyedül nem fog menni. Iskola nélkül nem. Az iskola azt jelenti, hogy léteznek olyanok, akik már szökésben vannak, vagy mindenesetre erre készülnek. Iskola nem jöhet létre másik iskola, vagyis olyanok segítsége nélkül, akik már szabadok. Tőlük kaphatunk bizonyos ideákat, tervet, tudást - ezek lesznek az eszközeink. Megismétlem, mindenki nem szabadulhat. Sok törvény áll ennek útjában. Leegyszerűsítve, túlságosan feltűnő lenne, és ezzel azonnali reakciót váltana ki a gépies erőkből."[/b]